„Tizenöt évesek voltunk és azok kínáltak minket droggal, akikre felnéztünk”

„A zéró ponton kell nemet mondani a kábítószerre, mert akkor soha nem lesz probléma” – véli Lobó-Szalóky Lázár, a Dirty Slippers zenekar frontembere, aki bandájával nem kevesebbre vállalkozott, minthogy személyes történeteken keresztül beszéljenek a fiataloknak a drog- és alkoholfogyasztás veszélyeiről, valamint az éjszakai élet kockázatairól. A zenekar immáron tizenöt éve járja az ország iskoláit: a koncerttel egybekötött prevenciós előadásukkal, az úgynevezett Suliturnéval eddig több, mint 450 hazai intézménybe jutottak el.

A történet 2011-ben kezdődött: a zenekar egy amerikai lemezfelvétel és egy közös turné után – amelyen előzenekarként léptek fel a Republic koncertjein – úgy döntött, hogy aktuális társadalmi ügyet karol fel. „Úgy éreztük, egyre többen figyelnek ránk, szerettünk volna egy fontos ügy szolgálatába állni” – mondja a Mandinernek Lobó-Szalóky Lázár, a program megálmodója és motorja. Hozzáteszi, sajnos nagyon sokszor találkoznak az éjszakai élet veszélyeivel, úgy, mint a féktelen alkohol- és kábítószer-fogyasztással, ami akár feldolgozhatatlan tragédiába is torkollhat. 

Már pályájuk elején, 15–16 évesen – amikor lehetőségük nyílt arra, hogy a valaha volt Petőfi Csarnok színpad fellépjenek – megkínálták őket kábítószerrel a fellépésük után – árulja el lapunknak. 

– meséli Lobó-Szalóky Lázár a mindannyiukban mély nyomot hagyó pillanatot. 

Bár ők nemet mondtak, látták, milyen gyorsan lehet lecsúszni. Egykori zenésztársuk példája különösen megrázó számukra: hiába vett részt aktívan a Suliturné prevenciós programban, később maga is a drog áldozatává vált. „Legutóbbi információim szerint Békés vármegyében tengődik hajléktalanként, sajnos” – mondja Lázár. 

Mint rámutat: 

 – ezek nem elméleti történetek számukra. „Minden nagyképűség nélkül, rengeteg mindent láttunk, amit a legtöbb zenész soha életében nem tapasztal meg: dolgoztunk együtt Grammy-díjas zenei producerekkel, vezettünk slágerlistát egy angliai kis rádióban, turnéztunk többször Európában” – emeli ki. Láttak zenésztársakat WC-deszkákról kokaint szívni, de volt, hogy kizavarták őket a közös öltözőből, mert ott mások épp belőtték magukat. 

Nincs hegyi beszéd a katedráról, máshogy mesél a drog veszélyeiről a zenekar

Ezeket a történeteket mind-mind a fiatalok elé tárják, akik jellemzően megrettenten fogadják ezt. Lobó-Szalóky szerint a zenekar ereje a drogprevenciós előadások során éppen abban van, hogy 

azzal a szándékkal, hogy segítsék elkerülni a hasonló eseteket. „Ez nem egy oktatófilm: itt áll előttünk négy srác, akikkel mindez megtörtént” – jellemzően ilyen és hasonló visszajelzéseket kapnak. Lázár szerint a beszélgetés előtti harmincperces koncert és a személyes történetek ereje nyitja meg a fiatalokat. Az előadás témái között szerepel:

• a partidrogok veszélye,
• az italba csempészett szerek felismerése,
• a szexuális visszaélések megelőzése,
• az alkoholfogyasztás következményei,
• a „menőségi faktor” csapdája. 

Szólt arról is, hogy „a szájhős magyar zenészek” nemcsak, hogy nem segítik őket drogprevenciós munkájukban, de még ellenük is dolgoznak. Rámutat: nem ritka, hogy a színpadon nyíltan biztatják kábítószer-fogyasztásra a fiatalokat a zenészek. „Mi ezt elítéljük, és elképesztően szomorúak vagyunk, hogy közszereplőként a másik oldalt képviselik” – emeli ki. 

Arra a kérdésre, hogy mi változott a program 15 évvel ezelőtti indulása óta, azt feleli: nagyobb a baj: egyrészt azért, mert ma már sokkal könnyebben hozzá lehet férni a kábítószerekhez. Másrészt 

Szerinte ez a generáció hajlamos azt gondolni magáról, hogy áldozat, tanáraikról, szüleikről meg azt, hogy nagyon nem jó fejek. Szerinte ennek az az egyik oka, hogy sok fiatal elkényelmesedett és olyan környezetben nő fel, ahol kevésbé tapasztalja meg a küzdelem értékét. 

– emeli ki. 

Nagyon erős tanulság továbbá szerinte, hogy bár 15-20 éve is könnyen hozzá lehetett jutni kábítószerhez, ám akkoriban még nem próbáltak menőségi faktort csinálni a szerhasználatból – hangsúlyozza. 

Ami a visszajelzéseket illeti: rengeteg levelet kapnak, amiben megköszönik a fiatalok a Suliturnét és arról számolnak be, hogy tragédiákat tudtak elkerülni. Példaként említi annak a 15 éves lánynak a történetét, akit felhívtak egy házibuliba. Az ajtón belépve nyolc félmeztelen, illuminált férfival találta szemben magát, az asztal pedig droggal volt megterítve. A lánynak végül egy gyors fedősztorival sikerült elhagynia a helyszínt, majd segítséget hívott. E-mailben köszönte meg, hogy a Suliturnén hallott információk segítették felismerni a veszélyt.

Lázár szerint az előadások elején mindig akad néhány nevetgélő, ellenálló diák, de a történetek végére ők is megértik: ez nekik szól. Felidézett egy szabolcsi esetet is. Egy kilátástalannak tűnő fiatal a beszélgetés után bevallotta, hogy többször kipróbálta a kábítószert, és nagyon nehezen tudta abbahagyni, mert „nagyon bejött neki”. Lázár ekkor azt tanácsolta neki, hogy válasszon célokat és álmokat. A fiú elmondta, hogy bútorasztalos szeretne lenni, a zenekar pedig kapcsolatokkal segítette, eljuttatták egy vállalkozáshoz, ahol tanulhatott. A fiú pár évvel később azt jelezte vissza, hogy új életcélt kapott és sikerült letennie a kábítószert. Megosztotta az énekessel, hogy korábban senki nem mondta neki, hogy értékes ember, ezt a munkahelyén és korábban a Suliturnén viszont kimondták. Lázár elmondta: a fiatal azóta már alkoholt sem fogyaszt. 

A zenekar frontembere szót ejtett az egész országot megrázó eltűnt fiú, Egressy Matyi esetéről is: szerinte nem kizárt, hogy – ahogy azt a fiú szülei is vélik – partidrogot csempésztek a fiatal italába. „A partidrog okozhat pánikrohamot, üldözési mániát és hajszolhat öngyilkosságba is. Matyi esete borzasztó tragédia, nagyon sajnálom a szüleit is”. 

Lobó-Szalóky Lázár egyik kedvenc emléke egy Pest megyei katolikus iskolához kötődik, ahová az ott tanító apácák hívták meg és fogadták eleinte némi távolságtartással a zenekart. 

– idézi fel mosolyogva. A Suliturné azonban ott is a megszokott formában zajlott: koncert, majd őszinte beszélgetés. Az előadás végére a kezdeti fenntartások eltűntek, olyannyira, hogy az apácák végül visszahívták a zenekart az iskola diáknapjára egy teljes koncert erejéig. 

A zenekar az Egyesült Királyságban is rendszeresen fellép és az ottani médiamegjelenések nyomán angol intézményvezetők is felfigyeltek a Suliturnéra. Lázárék meghívást kaptak többek között Manchesterbe, Londonba és Glasgow-ba is. A banda frontembere azonban világossá teszi: bár a nemzetközi érdeklődés komoly szakmai elismerés, elsődleges küldetésük továbbra is a magyar fiatalok támogatása.

 – hangsúlyozza. Hozzáteszi: nagyon sok segítséget kaptak a pedagógusaiktól és a szüleiktől, amikor elindították a zenekart, ezért úgy érzik, elsődlegesen itthon szeretnék ezt meghálálni.

A Suliturné program kezdetben a tanárok, szülők, polgármesterek megkeresésére jutott el az iskolákba. Ma már azonban fordult a helyzet: a TikTok-generáció már maga hívja őket, Lázár pedig ezt tartja a Suliturné legnagyobb sikerének. Na meg azt, hogy jelenleg több mint 250 intézmény szerepel várólistán, a zenekar pedig eddig 450–500 iskolát járt végig unikális programsorozatával. Tavaly Magyar Rekord-díjat is kaptak a programért, valamint „Az Év Ifjúságvédelmi Programja díjat” is elnyerték a Just Clear-díjátadón. Idén pedig két nemzetközi díjra is jelölték őket. 

A történet jól mutatja, hogy a Suliturné nem egyszerűen egy zenekari projekt, hanem tudatosan vállalt társadalmi misszió – amely a „csimbum cirkusz” első benyomásától a koncert visszahívásig is utat tör magának.

Nyitókép: Csete Zsolt