„Mi megmaradhattunk magyarnak” – 107 éve verte vissza a cseheket Balassagyarmat

Ma százhét éve, 1919. január 29-én keltek fel a balassagyarmatiak a palóc várost két hete megszállás alatt tartó cseh legionáriusok ellen. A nógrádi település lakói rendkívüli elszántsággal vették fel a harcot a betörő idegen csapatokkal, és néhány nap leforgása alatt ki is ebrudalták őket a városból. 

A gyarmatiak bátorságának köszönhetően Balassagyarmat a trianoni békediktátum után is Magyarország része maradhatott. A város védőinek hősiességét nemcsak a helyi emlékezet őrzi: az Országgyűlés is törvénybe iktatta azt. A 2005. évi XXXIX. törvénycikk hivatalosan is elismerte a csehkiverés jelentőségét, és Balassagyarmatnak adományozta a Legbátrabb Város – latin nevén Civitas Fortissima – megtisztelő címet.

A több mint egy évszázaddal ezelőtti bátor kiállás ma is élő része a város identitásának – mondta a Mandinernek Golyán Krisztina, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatója. Mint fogalmazott, a csehkiverés azért különösen fontos esemény a helyi emlékezetben, mert 

1918. őszén az Osztrák–Magyar Monarchia háborús veresége alapjaiban rendítette meg a történelmi államkereteket. Napok alatt összeomlott az ezeréves Magyar Királyság politikai rendszere, és a hatalmi vákuumban új irányt kereső politikai elit lépett színre. A Károlyi Mihály vezetésével megalakult kormány a demokratikus átalakulás ígéretével próbált választ adni a háborús vereség, a társadalmi feszültségek és a nemzetközi elszigetelődés kihívásaira, egy új, demokratikus Magyarország megteremtését tűzve zászlajára.

Balassagyarmat nem hagyta magát

Ebben a történelmi összeomlással és bizonytalansággal terhelt időszakban vált Balassagyarmat ellenállása kivételes jelentőségűvé: a helyi közösség bátorsága nemcsak a várost, hanem annak magyar jövőjét is megőrizte. Mint Golyán Krisztina fogalmaz: 

hozzátette, sokkal „könnyebben maradhattunk meg magyarnak, mint a tőlünk csak néhány száz méterre, a határ túloldalán élő magyarok”. 

A Károlyi-kormány csak 1919 januárjára kezdte felismerni politikája tragikus következményeit, és ekkor látott hozzá egy ütőképes haderő megszervezéséhez – ad átfogó képet a helyzetről Balassagyarmat város honlapja. Addigra azonban a csehszlovák csapatok már megszállták Nógrád és Hont vármegyék északi területeit: január elején bevonultak Losoncra, majd Ipolyságra, később átlépték az Ipolyt, elfoglalták a vasútvonalakat, Drégelypalánkot, végül egy kisebb különítménnyel Balassagyarmatra is bevonultak. Birtokba vették a város stratégiai pontjait, lefegyverezték a nemzetőröket, a magyar csapatok kivonultak. A megszállás jogsértő volt, hiszen Balassagyarmat az antant által kijelölt demarkációs vonal magyar oldalán feküdt. A cseh hatóságok mégis gyorsan jelezték: a várost a Csehszlovák Köztársaság részének tekintik. Megindult a közigazgatás átvétele, eltűntek a magyar feliratok, korlátozták a sajtót és a közlekedést, majd január 25-én megérkezett Bazovszky zsupán is, hogy átvegye az irányítást.

Ez a nyílt hatalomátvétel indította el az ellenállás szervezését. A város magyar többségű lakossága nem akart idegen fennhatóság alá kerülni. A vasutasok különösen veszélyeztetettnek érezték helyzetüket: a cseh katonai igazgatás kényszermunkát, fenyítéseket vezetett be, miközben a megszállt területekről menekültek érkeztek. Hasonló félelmek mozgatták a köztisztviselőket is, akik Losonc példájából látták: a hatalomváltás elbocsátásokkal és kiutasításokkal járhat.

Január 27-én történelmi gyűlést tartottak a vármegyeházán. A város társadalmi rétegei – tisztviselők, munkások, katonák – egységet mutattak, és kimondták: nem tesznek esküt a csehszlovák államra. Másnap a vasutasok segítséget kértek a közelben állomásozó magyar katonai egységektől, végül január 29-én hajnalban indult meg a fegyveres akció. Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosok csapatai, balassagyarmati vasutasokkal kiegészülve, támadást indítottak a laktanya és a vasútállomás ellen. 

de a vasútállomás elfoglalása sikerült. A város lakossága közben fegyvert ragadott, járőrözött, és megtévesztő tűzzel segítette az ellenállást. 

Délután megérkezett az iglói géppuskás egység, amely végül megadásra kényszerítette a megszállókat. Hetvennyolc csehszlovák katona esett fogságba, Balassagyarmat felszabadult. Másnap az Ipoly teljes bal partja is magyar kézre került. 

A felkelés sikerének titkát Golyán Krisztina szerint az összefogás és a hazaszeretet adta. A város védelmében diákok, vasutasok, polgárok álltak ki egymás mellett, nem számított a társadalmi háttér vagy a származás, mint fogalmazott: 

Balassagyarmat ekkoriban multikulturális város volt, és a helyiek közös hűsége a magyar földhöz felülírt minden különbséget.

A csehkiverés üzenete ma is egyértelmű – hangsúlyozta Golyán Krisztina. Mint fogalmazott, „mindig ki kell állnunk az értékeink mellett, hűnek kell maradnunk a gyökereinkhez, és ezt bátorsággal kell képviselni”. A balassagyarmati ellenállás nyomán a város a Felvidék egyik fontos kapujává vált, ami szerinte különleges felelősséget is ró az itt élőkre. 

– tette hozzá.

A történelmi események emléke nemcsak az ünnepi megemlékezésekben él tovább, hanem a személyes családi történetekben is. Bár Golyán Krisztinának nem volt lehetősége személyesen beszélni olyanokkal, akik gyermekként átélték a csehkiverést, a bátor harcosok leszármazottai közül sokan ma is Balassagyarmaton élnek, és aktívan részt vesznek az emlékezet ápolásában. Még múzeum is őrzi az események emlékét, a Civitas Fortissima Múzeum, amely gyűjteményét több, a felkeléshez kötődő személyes tárggyal is gazdagították az érintett családok.

Az igazgató számára 

A tárgy ma is megtekinthető a múzeumban, és jól példázza, hogy a történelmi események nem elvont fogalmak, hanem konkrét emberi sorsokban testesülnek meg.

Bár Balassagyarmaton és környékén a csehkiverés története a helyi identitás része, országos szinten kevésbé ismert – jegyezte meg. „Sopron Civitas Fidelissima címe sokak számára ismerősen cseng, de 

– mondta, hozzátéve: ezt már az oktatásban, fiatal korban el kellene kezdeni.

A város ezért minden évben megemlékezéssorozatot szervez, amelyben a hagyományőrzés mellett új elemekkel is igyekeznek megszólítani a fiatalabb generációkat. Idén Kapu Tibort hívták meg a megemlékezésre. A cél változatlan: hogy Balassagyarmat hősi kiállásának emléke ne halványuljon el, és a „legbátrabb város” öröksége a jövő számára is élő valóság maradjon.

Nyitóképünkön katonák láthatók a drégelypalánki vasútállomáson a csehkiverés napjai idején. A fotó forrása: Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, Balassagyarmat