A liberális állameszménynek abban az értelemben biztos vége van, hogy az egyének érdekeit az állam érdekei elé helyezheti. Nem az egyén szükségletei, hanem a közösség, vagyis az állam igényei fogják megszabni a közeljövő politikai mozgásait. Lánczi András írása.
A minap egy fiatalember egy konferencia után odajött hozzám, és azt mondta, hogy nagyon izgalmasnak tartja a morális kérdéseket, a politikusok viszont ilyenekről nemigen beszélnek. Miért nem? – kérdezte. Azért – válaszoltam –, mert akkor megbuknának a mai liberális politikai rendszerben.
Ha egy politikus ma morális kérdésekről kezd beszélni, azt úgy fogják fel a választók, hogy „be akar avatkozni abba, hogyan éljem az életemet”. No, ahhoz semmi köze. Eljutottunk oda, hogy az egyént az önszeretete köré épített miniállamnak tekinthetjük. Aki akár csak a közelébe is akar merészkedni ennek a miniállamnak, amit persze akár legitim módon megtehet, azt morálisan zsarnoki szándékokkal gyanúsítják meg. Legyen az világi vagy szakrális tekintély, mindegy. Régen úgy volt, hogy
az állam, amely nem határolta el magát a szakrális autoritástól, erkölcsi szabályokat is képviselt.
Az emberi életnek nemcsak a szabályait, hanem a tartalmát is meg akarta határozni, mert a tekintélye ezen is alapult. Noha a politikai hatalomnak ez a két eleme ma is megvan, az elidegeníthetetlen jogokkal felruházott egyének többnyire sikeresen megfosztják a valódi államot a morális hatalomgyakorlás lehetőségétől. Jogom van az abortuszhoz, a feltételeket pedig biztosítsa az állam, vagyis a közösség; az állam gyógyítson meg, de abba ne szóljon bele, hogy dohányzom-e vagy iszom-e; iskolába akarok járni, de az állam ne írja elő, hogy mit tanuljak. Ebben a helyzetben a politikusra nézve életveszély, ha morális kérdéseket feszeget.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Súlyos kritikát kapott a német sajtótól, a Die Welt sem finomkodott.
Még meg sem szerezték, de már az EU-ban befagyasztott orosz pénzekkel sem éri be az ukrán elnök. Kíváncsian várjuk, hogy reagál erre Donald Trump.
„Európa ezzel komoly időt nyerne a felkészülésre egy esetleges orosz invázióra” – hangzott el az ukrán tévében.
Nem akármilyen találkozó lehet kibontakozóban.
„Háborúba viszik Magyarországot, és minden pénzt Ukrajna támogatására fognak költeni. Ezt nem hagyhatjuk!” – hangsúlyozta a miniszterelnök.
A baloldali elemző aggályosnak tartja, hogy a Tisza Párt már most, ellenzékből is eléri jogi úton egy sajtótermék különszáma terjesztésének bírói megtiltását.
Akad némi közös történelmünk.
Újabb helyszínre terjed ki az orosz-ukrán háború?
