Elemzés készült arról, veszélyezteti-e az átláthatósági törvény a szólásszabadságot

Az ellenzék és a kormánykritikus sajtó szerint a kormány az átláthatósági törvényjavaslattal végérvényesen elfojtja a szólásszabadságot és megszünteti a demokráciát, ezzel az érveléssel azonban sokszor találkoztunk már az elmúlt 15 évben – írja a Faktumprojekt, amely az elemzésében megvizsgálja a törvény szándékait, felidézve azon korábbi esetek tapasztalatait, amikor az ellenzék egzisztenciális veszélyben látta a magyar demokráciát.

A kormányzat deklaráltan a külföldi finanszírozású befolyásolási mechanizmusok felszámolását tűzte ki célul. Az ellenzéki pártok, sajtóorgánumok és civil szervezetek éles kritikával reagáltak a benyújtott javaslatra. Dobrev Klára például „politikai bosszúnak, a félelem szülte” lépésnek nevezte a törvényt, míg Karácsony Gergely főpolgármester azt hangsúlyozta, hogy „nem a hazát védik – a hatalmat védik tőlünk, magyar állampolgároktól”, hozzátéve, hogy „Budapest nem Moszkva” – utalva arra, hogy a javaslat szerinte az orosz típusú elnyomást idézi. 

Az ellenzék nem csak nyilatkozatok szintjén fejezte ki a nemtetszését, de pár nappal a törvényjavaslat benyújtását követően tüntetést is szerveztek a parlament elé, ahol több ellenzéki politikus és véleményvezér is felszólalt a tervezett szigorítás ellen – tartalmazza az elemzés.

melyek révén különböző szervezeteket és médiumokat finanszíroztak. Kocsis Máté egy interjúban kiemelte, hogy „a Fidesz-frakció minden elemében támogatja a közélet átláthatóságáról szóló törvényjavaslatot”.

A Faktumprojekt emlékeztet, a jelenséggel kapcsolatban a XXI. Század Intézet már 2023-ban márciusában publikált egy tanulmányt, melyben bemutatta, hogy a kormánnyal szemben kritikus szervezetek és médiumok pontosan milyen finanszírozási útvonalon keresztül kaptak külföldi forrásokat. Mivel ezek a források kifejezett módon csak az ellenzéki szervezetekhez jutottak el, joggal vetődött fel a külföldi beavatkozás esetleges lehetősége. Még 2023 decemberében létrejött a Szuverenitásvédelmi Hivatal, amelynek fő feladata a külföldi beavatkozásra utaló esetek feltárása és kivizsgálása lett. 

Megalakulását követően a hivatal több tanulmányt és vizsgálati jelentést közzé tett, amelyek egyebek mellett 

A frissen benyújtott átláthatósági törvényjavaslat tehát – a vele szembeni kritikákkal ellentétben – nem egy hirtelen, a semmiből előkerülő döntés, hanem egy évek óta zajló szakmai és politikai vita következő állomása.

Az elmúlt másfél évtizedben számos alkalommal előfordult, hogy az akkori ellenzék és a kormánykritikus sajtó a sajtószabadság végét vagy a demokrácia ellehetetlenülését jósolta egy-egy kormányzati lépés hatására – szerepel a dokumentumban. Gyakran szimbolikus akciókkal – például fekete vagy üres címlapokkal, gyászkeretes publikációkkal, tömegtüntetésekkel – hívták fel a figyelmet a szerintük fennálló súlyos veszélyekre. Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül szeretnénk pár példán keresztül bemutatni a jelenség ismétlődő kommunikációs jellegét. 

Egy évvel később, az új Alaptörvény hatályba lépésének napján több ezres tömeg vonult az Operaház elé, ahol a tiltakozók „gyászszertartással temették el” a Magyar Köztársaságot.

2017-ben a külföldről támogatott civilek átláthatóságáról szóló törvény és a CEU-t érintő felsőoktatási módosítások váltottak ki országos tiltakozást, melyek során a demonstrálók a heteken át tartó tiltakozások során emlegettek „diktatúrát”. Ekkoriban egy ismétlődő toposz volt, hogy a „civileltakarító törvény” is beleillik abba a Finkelnstein által fémjelzett sormintába, ami a demokrácia kereteinek tudatos szűkítésére irányul, és amely módszert többek között Izrael jobboldali politikai vezetése is alkalmazott. 2020 nyarán, az Index főszerkesztőjének menesztését követően, a szerkesztőség tömeges felmondása újabb tüntetéseket váltott ki. A demonstrációkon résztvevők attól tartottak, hogy akárcsak a Népszabadság megszűnése esetében, 

– írja a Faktumprojekt.

Ez azonban nem a közpolitikák kritikai elemzését szolgálja, hanem inkább egyfajta érzelmi és ideológiai önigazolásként működik. Az efféle reflexek hosszú távon gyengítik a hiteles kritikát, és csak hozzájárulnak a politikai diskurzus további polarizálódásához. Az ellenzéki nyilvánosságban „rabszolgatörvényként” elhíresült jogszabály példája is világosan mutatja ezt a mintázatot – állítja az elemzés. Az ellenzéki nyilvánosság egy része a törvény elfogadása előtt már determinisztikusan kijelentette, hogy az új szabályozás biztosan el fogja lehetetleníteni a munkavállalókat. Ugyanakkor a részletszabályok későbbi ismertetése és az azt követő joggyakorlat ezeknek a jóslatoknak a jelentős részét nem támasztotta alá. 

Mindezek alapján az átláthatósági törvényjavaslat körüli jelenlegi viták esetében is felmerülhet a kérdés a Faktumprojekt szerint, hogy valódi jogi szigorításról van-e szó, vagy csupán egy politikai célt szolgáló kommunikációs aktusról? A korábbi tapasztalatok inkább az utóbbi lehetőséget erősítik, ugyanis a kormánykritikus nyilvánosság gyakran már a részletszabályok ismertetése előtt kialakítja és felerősíti azt a narratívát, miszerint az adott új szabályozás vagy módosítás „szörnyű következményekkel” jár majd, főként a demokrácia és sajtószabadság kapcsán. 

Ez azonban nem csupán demokráciaféltés, hanem sok esetben megelőlegezett értékítélet, sőt a politikai hisztériakeltés mechanizmusa is lehet – zárul az elemzés.

Nyitókép: Facebook/Momentum