Péntek reggel óta minden „független” média nemzethalált vizionál, mert szerintük Magyarországon demográfiai katasztrófa alakult ki

Péntek reggel óta minden „független” média nemzethalált vizionál, mert szerintük Magyarországon demográfiai katasztrófa alakult ki, hiszen a gáláns családtámogatási rendszerünk ellenére mindössze 77,5 ezer gyermek született tavaly. Azonban a 2024-ben született gyermekek 92 százalékának édesanyja 1984 és 2004 között született, és ebben az időszakban a magyar családoknak komoly megszorításokat kellett elszenvedniük. Emlékezzünk csak az 1995-ös Bokros-csomagra, amelynek egyik intézkedése volt a GYED megszüntetése. Ennek következtében jóval kevesebb gyermek született akkor, mint 1964 és 1984 között vagy az azt megelőző húsz évben. Ezt a tényt az utóbbi időben előszeretettel felejtik ki a cikkekből.  

Egy adott évben a születések számát két tényező határozza meg: egyrészt a 20–40 éves korosztályba tartozó, legaktívabb szülőképes korú nők létszáma, másrészt a gyermekvállalási hajlandóság. Ez utóbbit a termékenységi ráta mutatja meg, amelyből kiderül, hogy egy nő hány gyermeket hozna világra, ha minden körülmény változatlan maradna.  

Hazánkban ebben az évezredben a 20–40 éves nők létszáma 2007-ben volt a legmagasabb, ekkor még 1,53 millió főt számlált. Mára ez a szám 1,13 millióra csökkent – vagyis másfél évtized alatt egyharmadával lett kevesebb.  

A termékenységi ráta legnagyobb visszaesése a többi rendszerváltó országhoz hasonlóan a kilencvenes években következett be. Míg azonban a többi országban a 2000-es évek elején, illetve az uniós csatlakozás után javulás mutatkozott, nálunk az 1,3 körüli értéken stagnált, majd 2008 és 2011 között tovább romlott. 2011-ben hazánkban mérték a valaha volt legalacsonyabb gyermekvállalási hajlandóságot: a termékenységi ráta 1,23-ra csökkent. Ezt követően tíz éven át, 2021-ig emelkedett, elérve az 1,61-es értéket. Ebben az időszakban az unió legnagyobb növekedését értük el, és 2018-tól a gyermekvállalási hajlandóságunk már meghaladta az uniós átlagot.

Ahogy korábban említettük, a születések száma a termékenységi ráta és a szülőképes korú nők létszámának szorzataként értelmezhető: ha bármelyik nulla lenne, nem születnének gyermekek.  

2004 és 2010 között jelentősen nőhetett volna a születések száma, ha a Gyurcsány–Bajnai-kormányok családbarát intézkedéseket hoztak volna. Ehelyett azonban a családokat terhelő megszorításokat vezettek be: eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt, megszüntették a 2002 előtti kedvezményes lakásvásárlási kölcsönt, és helyette jöttek a devizahitelek stb.  

2010-től kezdve viszont soha nem látott mértékben csökkent a 20–40 éves nők száma. Ennek ellenére 2021-ig sikerült fenntartani a születésszámot, mert a gyermekvállalási hajlandóság növekedése ellensúlyozta a női létszám csökkenését.  

Az elmúlt évek polikrízises időszaka (járvány, háború stb.) azonban megtörte ezt a tendenciát, és nálunk is csökkenni kezdett a születések száma.  

Fontos azonban látni, hogy a visszaesés nálunk jóval kisebb mértékű, mint az unió többi államában. Mivel máshol még nagyobb a romlás, ezért 2022-ben a termékenységi ráta szerinti rangsorban előrébb léptünk. A 2023-as adatok ugyan még nem állnak rendelkezésre az Eurostatnál, de a helyi statisztikai hivatalok adatai alapján további javulás várható.  

Az unióban a járvány előtti utolsó „békeévhez” képest 2023-ra 12%-kal kevesebb gyermek született. Nálunk ez a csökkenés megközelítőleg 7% volt, míg Lengyelországban több mint egynegyedével, Romániában és Csehországban pedig egyötödével esett vissza a születésszám. A 2024-es adatokra még várni kell, de valószínű, hogy az uniós átlagnál kisebb lesz az elmúlt évek csökkenése Magyarországon.  

Mitől kisebb a visszaesés nálunk?  

A magyar helyzet előnye 

Míg a többi országban fék nélkül, szinte szabadesésben csökkent a születésszám, addig nálunk a családtámogatási rendszer egyfajta hatékony „zuhanáslassító ejtőernyőként” működött.  

A családtámogatások rendszere azonban nem csupán a gyermekvállalási hajlandóságot, azaz a termékenységet növelte 2010 óta. 

2010-ben a gyermekvállalás nagy eséllyel a szegénység vállalását is jelentette, hiszen Magyarországon a gyermekes háztartások jelentős hátrányban voltak a gyermektelenekhez képest. 2010-ben a gyermekesek 35%-a, azaz több mint egyharmada volt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatában, míg 2023-ra ez az arány 18,3%-ra csökkent – immár alacsonyabb, mint a gyermektelenek körében.  

Korábban is írtunk róla, hogy 

Az unióban is kiemelkedő mértékben csökkent a gyermekszegénység Magyarországon, ami egyértelműen a foglalkoztatás bővülésének köszönhető – különösen a gyermekes nők munkavállalásának. A legtöbb gyermek azért tudott kilépni a szegénység fenyegetettségéből – a gyermekes háztartások többi tagjával együtt –, mert az őket nevelő felnőttek dolgoznak. Nem segélyekből kell fenntartani a családokat, hanem munkajövedelemből, amely mindig magasabb életszínvonalat biztosít, mint bármilyen jól célzott szociális támogatás.

Továbbá hozzájárult a javuláshoz, hogy 2015-ben kivezettük a gyermekes családokat leginkább sújtó devizahiteleket, 2013 óta folyamatosan működik a rezsicsökkentés, és Magyarországon a legalacsonyabbak a lakossági energiaárak az unióban. Ezen kívül nálunk volt az egyik legnagyobb mértékű reálkereset-növekedés az unióban, és a gyermekek után a foglalkoztatottaknak járó adókedvezmények és egyéb támogatások is a legjelentősebbek.

Összességében az elmúlt évtized magyar példája alapján kijelenthető, hogy a gyermekszegénység akkor csökken, ha a gyermeket nevelő családtagok – köztük a nők – dolgoznak, keresetük dinamikusan nő, és az állam adókedvezményekkel és egyéb támogatásokkal segíti őket. 2024-ben tovább növekedett a nők foglalkoztatása, és becslésem szerint a növekedési ütemünk az unióban is a legmagasabbak között lehet.

Mi valljuk – és a gyakorlat is ezt igazolja –, hogy a szegénységből segélyekkel nem lehet kitörni. Mivel a munkából származó bevételek mindig magasabbak, mint a segélyek, így a családok is magasabb életszínvonalat biztosíthatnak gyermekeik számára.

Minden jel arra mutat, hogy a magyar családtámogatási rendszer még ebben a polikrízises időszakban is hatékony. 

A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa

Nyitókép: Pixabay