Végtelenül unom már ezt az egészet. Itt tényleg nem lehet már beszélgetni

Fotó: Képernyőfotó/Facebook

„Mondani szeretnék két dolgot. Nem akartam a vasárnapot ilyesmivel elkúrni, de mindegy.

Egy.

Szerintem legitim visszajelzés az is, ha valaki azt közli velem, hogy »régen« (fél éve, három éve, tíz éve, húsz éve) mennyire egyetértett velem, de már nem. Azt mondjuk továbbra sem értem, hogy oldják meg fejben egyes közéleti influenszerek, hogy 2022-ben még azért dobáltak engem-minket szarral, mert nem tartottam elég jónak az akkori ellenzék ajánlatát, most meg ők üvöltik a leghangosabban Magyar Péterrel, hogy miért nem értem meg, hogy 14 éve szar az ellenzék… de sebaj. Szóval lehet jönni azzal, hogy valaki régen mennyire szeretett (bár sose írta be vagy meg), de már nem szeret, sőt (és ezt bezzeg sok kommentben fejti ki, még erről se üzenetet ír).

Meg lehet aztán azzal is jönni, hogy ki faszom ez a Ceglédi egyáltalán és miért számítana, amit mond. Ez is tök oké. Szerintem is rengeteg embernek fontosabb az álláspontja, mint az enyém. Rétegműfaj eleve, amit csinálok, nem vagyok bulvárceleb, húsz év alatt talán két magánéleti interjút adtam, azt se kellett volna, és nem vagyok fontos döntéshozó sem. Nem_kell_tudni, hogy ki vagyok. A nevemet se (de ha mégis le akarod írni, lécci másold már le helyesen onnan föntről. Full fonetikus).

De ami nem oké, ha valaki egyszerre akarja hazavinni azt a kreditet, hogy ő aztán régóta figyel és most vegyem komolyan a kritikáját – majd mikor megkérem, hogy mondjon már példákat, vessük össze a mai álláspontomat a tavalyival vagy a 2004-essel, akkor nekiáll fölényeskedni, hogy mit képzelek magamról, nem vagyok én kötelező tananyag, hogy fejből kéne tudni mindent rólam. Oké, de vagy-vagy, baszod. Válasszál már.

Kettő.

Ha valaki állít valamit, és megkérem, hogy legalább egy linkkel bizonyítsa azt, akkor nem kezdünk olyan játékba, hogy »jó, majd linkelem, de előbb még azt mondd meg«, »jó, most nem tudom, majd megkeresem, de te meg azt mondd meg«. Nem. Te jöttél ide, te állítottál valamit, bizonyítsd. Rögtön utána beszélhetünk rólam, ha mégis ennyire fontos lennék, de idetettél valamit, ígértél valamit, vállaltál valamit, nem szórakozunk egymással. Ugyanígy ha az állításodra válaszul én rakok be valamit, vagy eleve egy cikk alatt vitázunk, akkor legyél kedves azt lekattintani és megnézni, mert kurvára frusztráló, amikor egy vita másnapján, a 16. kommentből derül ki, hogy ja, te azt még nem nézted meg, csak el akartad mondani a tippedet a dologról (ami ilyenkor általában nem helytálló, azért lesz belőle süketek párbeszédre).

Végtelenül unom már ezt az egészet. Itt tényleg nem lehet már beszélgetni.”