„Szilágyi Ákos, a konzervatív tábor személyisége javaslattal állt elő: a 2006-os rendőri brutalitások, sőt vérengzések emlékére szobrot kell felállítani a Dohány utca sarkánál. Meg kell örökíteni azt a pillanatot, amikor egy máig ismeretlen rendőr gumilövedékkel szemen lőtte Nagy Lászlót a Dob utcánál, aki a bal szemére megvakult, s a Dohány utcánál segítették mentőbe a bajtársai, többek között éppen Szilágyi Ákos.
Szilágyi Ákos szimbolikus szobornak tervezi az emlékművet, amely örök mementóként emlékeztetne arra, hogy 2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján volt Magyarországon egy hatalom, egy kormány, s annak egy miniszterelnöke, akinek irányításával a legrosszabb diktatórikus időket idézve fel támadt rá a saját népére és verette szét úgy, hogy ezzel lábbal tiporta az emberi jogokat és a demokráciát. A mai napig szégyenletes eseményeknek valóban emléket kell állítani. Egyetértek a kezdeményezéssel. Azért, hogy emlékeztessen bennünket: ilyen és ehhez hasonló esemény soha többé nem fordulhat elő Magyarországon, amely meg akart és meg is szabadult a diktatúra nyomása alól!
Engedjenek meg nekem némi cinizmust is: azt javasolnám, készítsünk egy szobrot Gyurcsány Ferencről is, méghozzá életnagyságút, egy diadalittas emberrel, mondjuk a Kossuth téren, s írjuk ki rá: íme az az ember, aki rendőrségével brutálisan megverette a békés fideszes tüntetőket, ám ezért a gyalázatos és aljas, megbocsáthatatlan cselekedetéért még mindig nem felelt, tette következmények nélkül maradt! Sőt, Gyurcsány még mindig aktív és tevőleges, sőt sikeres vezetője a balliberális oldalnak.
Különleges ország vagyunk mi, ugyanis a baloldalon máris lázadoznak a szobor felállítása ellen. Tudnunk kell, hogy egy ilyen szobor felállításához természetesen engedélyek kellenek, először is szükség van a helyszín alapján érintett VII. kerületi önkormányzat hozzájárulására. Tudják, ki a VII. kerület polgármestere? A neve: Niedermüller Péter. Ez az ember, aki egyszerre teszi magáévá a woke-mozgalmat, az LMBTQ-elgondolást, a genderideológiát, az eltörléskultúrát, a BLM-mozgalmat és minden »fősodratú« – tehát a szélsőséges neoliberális-neokommunista – irányvonal összes fontos tézisét, máris riadt sietséggel utasította vissza a javaslatot.