„Szilágyi Ákos, a konzervatív tábor személyisége javaslattal állt elő: a 2006-os rendőri brutalitások, sőt vérengzések emlékére szobrot kell felállítani a Dohány utca sarkánál. Meg kell örökíteni azt a pillanatot, amikor egy máig ismeretlen rendőr gumilövedékkel szemen lőtte Nagy Lászlót a Dob utcánál, aki a bal szemére megvakult, s a Dohány utcánál segítették mentőbe a bajtársai, többek között éppen Szilágyi Ákos.
Szilágyi Ákos szimbolikus szobornak tervezi az emlékművet, amely örök mementóként emlékeztetne arra, hogy 2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján volt Magyarországon egy hatalom, egy kormány, s annak egy miniszterelnöke, akinek irányításával a legrosszabb diktatórikus időket idézve fel támadt rá a saját népére és verette szét úgy, hogy ezzel lábbal tiporta az emberi jogokat és a demokráciát. A mai napig szégyenletes eseményeknek valóban emléket kell állítani. Egyetértek a kezdeményezéssel. Azért, hogy emlékeztessen bennünket: ilyen és ehhez hasonló esemény soha többé nem fordulhat elő Magyarországon, amely meg akart és meg is szabadult a diktatúra nyomása alól!