Szélsőjobboldali portálon illegálisan közzétett telefonszámokból dolgozott a Political Capital

2023. december 17. 05:56

Így „szerveztek be” interjúalanyokat egy teljesen felesleges kutatáshoz.

2023. december 17. 05:56
Emmanouilidis, Janis A.; Krekó Péter

Írta: Bácskai Balázs

A Political Capitalnak a Nemzetbiztonsági Hivatal számára készített tanulmányai között akad egy, ami mind módszertanában, mind tartalmában meglehetősen kirívó. Ez a Globalizáció-kritikai Mozgalmak Magyarországon – kvalitatív kutatási jelentés címet viseli, és 2008. december 30-i keltezésű. A tanulmányban a hazai globalizáció-kritikus, antiglobalista és alternatív globalizációs mozgalmakat (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért antiglobalista mozgalmak – szerk.) mutatja be a Political Capital, értékelve azok nemzetbiztonságra jelentett veszélyét. Az ilyen szervezetek külföldi megmozdulásai jellemzően könnygázgránátos, kirakatbezúzós képsorokként jelentek meg a magyarországi híradókban. A hazai antiglobalista mozgalom építése azonban néhány száz értelmiségi szórakozása volt és maradt azóta is, akik nem épp a balhéikról voltak híresek. 

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

A Political Capital ennek ellenére úgy vélte, hogy érdemes megvizsgálni ezeket a szerveződéseket nemzetbiztonsági szempontból is, mintegy száz oldalon, sok millió forintért.

 Antiglobalisták

A hazai antiglobalista mozgalmakat hazai politikatudományi írások közül talán Szabó Máté munkáiból, valamint Mikecz Dániel politológus A globalizációkritikus mozgalom Magyarországon – Zöldek, pacifisták, házfoglalók című munkájából ismerheti az, akit érdekel a téma. A nemzetközi mozgalom az 1990-es években szökkent szárba, amikor egyre láthatóbbá vált az a társadalmi réteg, amely globalizációs folyamatok vesztese. Zászlóbontásuk a WTO 1999-es seattle-i csúcstalálkozójakor történt. Magyarországon a 2000-es években jönnek létre antiglobalista mozgalmak, amelyek tagjai között számos olyan szereplő van, aki közéleti aktivitását a 1980-as évek zöld ellenzékében kezdte, majd környezetvédő, zöld politikus, esetleg valamelyik NGO tagja lett. Ezen magyarországi csoportok a kezdettől fogva az erőszakmentességet tűzték a zászlajukra. Mikecz számos szervezetet felsorol munkájában, ezek közül talán a Védegylet a legismertebb, de megemlíthetnénk a Zöld Fiatalokat (ZöFi), vagy az ATTAC magyarországi szervezetét. A politológus szerint a hazai mozgalmakra jellemző a szakértői aktivizmus, vagyis nem tömegbázisra építenek, hanem szakértő megszólalásokra a sajtóban és a médiában. 

Ezek a szervezetek sokféle ideológiát a zászlajukra tűztek, így voltak közöttük zöldek, baloldaliak és kifejezetten marxisták, valamint anarchisták is.

 Az antiglobalista szcénából szervezettségben, létszámban, akciókészségben a Lehet Más a Politika (LMP) párt nőtt a legnagyobbra, valamint a Védegylet nevű civil szerveződés. A Political Capital az antiglobalistákkal foglalkozó tanulmányában három olyan esetet sorol fel, amit az antiglobalista mozgalmak magyarországi sikeres akciójának tulajdonítanak: a Zengő-mozgalom, a Békejel és a Critical Mass.

Elérhetőségek a Kuruc infóról

A tanulmány elején a Political Capital kutatói leszögezik, azt kívánják vizsgálni, hogy a G8-csúcsok előtt jellemző erőszakos megmozdulások megismétlődhetnek-e Magyarországon. Ehhez megvizsgálták e mozgalmak ideológiai öndefinícióit, jellegét és a mozgalmak eszközeit, akciókészségét, erőszakra való hajlamát. A kutatók első körben az internet segítségével, az antiglobalista szervezetek honlapjain található elérhetőségen keresztül próbálták felvenni velük a kapcsolatot. A PC beszámolója szerint ezek csak részben voltak sikeresek, ugyanis a szervezetek egy része vagy nem reagált a megkeresésre, vagy pedig „a szervezet vezetőjével fel tudtuk venni a kapcsolatot, de elutasította a részvételt, mert nem bízik abban, hogy a kutatást a Megrendelő a szervezet számára nem előnytelen módon használja majd fel”, írták, hozzátéve, hogy ezért esett ki első körben a Védegylet. Érdemes kiemelni, hogy a birtokunk levő valamennyi PC és NBH között köttetett szerződésben a kémelhárítás volt a „Megrendelő” a szervezet hivatalos nevén, amiből az következik, hogy a PC lényegében elárulta az interjúalanyoknak, hogy a kutatás anyaga a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz kerül. 

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

Ez leginkább akkor jelentett volna problémát, ha az NBH operatív eszközökkel is megfigyeli ezen mozgalmak tagjait valamilyen okból, hiszen így lőttek az észrevétlen megfigyelésnek. 

Hogy történt-e ilyen, azt nem tudjuk, ez nem nyilvános információ. Ezek után – ahogy a kutatók írták – a „beszervezett” aktivistáktól kértek ajánlásokat a további interjúalanyok felkutatásához, de a PC szakemberei még ennél is tovább mentek: a kutatásba megpróbálták bevonni azokat is, akiknek nevét, címét, telefonszámát és fotóját a Kuruc.info szélsőjobboldali portálon tették közzé illegálisan. Ismert: a radikális portál rendszeresen élt azzal az eszközzel, hogy az ellenségnek kikiáltott közéleti személyek, aktivisták, politikusok, bírák, ügyészek és újságírók személyes adatait közzétették, majd ezt követően jellemzően több száz, esetenként több ezer hívást vagy kéretlen megkeresést kaptak az áldozatok.

A tanulmány

A tanulmány kétharmadában a PC kutatói az antiglobalista mozgalmak tagolódását, jellegét, belső hierarchiájukat, ideológiai hasonlóságaikat és különbségeiket mutatja. A szociológiai értekezés szövegét helyenként megszakítja egy-egy szó szerinti idézet az interjúkból, a PC kutatói ugyanis két és fél órát beszélgettek egy-egy alannyal. Mindez legfeljebb a mozgalmak egykori és mai tagjai, valamint egy maroknyi szociológus számára lehet érdekes, ezért ettől most megkíméljük az olvasókat. A tanulmány utolsó húsz oldalán a PC kutatói lényegében azt értékelik, hogy a mozgalom jelent-e bármilyen veszélyt, lehet-e számítani erőszakos, radikális fellépésekre az antiglobalistáktól. Tekintve, hogy az LMP és a Védegylet voltak a mozgalom legszervezettebb és legismertebb tagjai, 

tulajdonképpen arra a kérdésre keresték a választ a PC kutatói, hogy fog-e kirakatokat betörni és utcai randalírozásokat vezetni Schiffer András és Schmuck Erzsébet.

Ennek megjóslásához talán nem lett volna szükség egy sokmillió forintba és rengeteg munkaórába kerülő tanulmány elkészítésére... Mindenesetre a vizsgált több mint tucatnyi szervezet aktivistái közül egy sem volt, aki erőszakos akciókban gondolkodott volna. A kutatás másik megállapítása, amelynek kiderítése szintén nem igényelt volna ennyi erőforrást, hogy az antiglobalista mozgalmak és a valóban sok helyen az utcán randalírozó szélsőjobboldal között nincs átjárás a vizsgált időszakban. Az egész kutatás értelmetlenségét tökéletesen bemutatja a tanulmány azon része, ahol arról kérdezik az interjúalanyokat, hogy mi történne, ha Budapesten rendeznének egy G8-csúcsot. Ahogy azt a PC szakemberei megállapítják: „A hazai globalizáció-kritikai mozgalom nemzetközi viszonylatban gyenge, és társadalmi bázisa szinte nincs.”

Hát biztos, nem robbantanánk” – olvasható az egyik interjúalany szó szerinti nyilatkozata. Hozzátette: „Már csak azért is, mert nem értünk hozzá és nagyon félünk tőle.”  „Az fontos. Az baromi fontos, hogyha van egy mesterember a csapatban, aki megcsinálja, akkor nagyobb valószínűséggel robbantunk, mint hogyha nincs. Mi ilyen szobatudósok vagyunk. Szerintem performansz” – válaszolta az aktivista arra, hogy mi történne a G8-csúcs alatt. A talán legradikálisabb válasz szerint 300 ember transzparensekkel kikötötte volna magát a város olyan helyeire, ami megbénítja a forgalmat. Egészében tehát azt mondhatjuk, hogy általában a hazai alterglob tábor egy G8-csúcs elleni tüntetésen nemcsak, hogy nem alkalmazna radikális eszközöket, 

de egy ilyen mozgalom háttérrendezvényeinek (konferencia) megszervezéséhez is szervezetlennek, erőtlennek bizonyulna sokak szerint – vonta le a konklúziót a Political Capital.

Ha ez a tanulmány egy hazai egyetem szociológia szakán készült volna, akkor minden bizonnyal pozitív hátbaveregetést kaptak volna a tanulmány szerzői. Az viszont, hogy ez a dokumentum a Political Capital kezei közül került ki, és a Nemzetbiztonsági Hivatal számára készült sokmillió forintért rengeteg munkaórában, pontosan bemutatja, hogy miért volt szükség a PC és az NBH közötti kapcsolatra. Ahogy forrásaink is fogalmaztak: a pénzkifizetés volt a lényeg.

Nyitókép: Krekó Péter, a Political Capital igazgatója. Forrás: MTI, Bruzák Noémi

 

 

Összesen 15 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Hajnóczi Kristóf
2023. december 17. 11:57
Azért a Saller Robi lehet, hogy tényleg nemzetbiztonsági kockázat... a lószerszámházira legalábbis veszélyes volt.🙂
Namond
2023. december 17. 08:57
Elhiszem, hogy a pénzkifizetés - a Nemzetbiztonsági Hivatal költségvetésének közpénzei megcsapolás - volt a cél. Ez némileg súlyosabb, mint a valaha volt Oktatási Minisztérium, az Akadémia, az egyetemek és az önkormányzatok költségvetéseinek megcsapolása. A kérdés csak az, hogy az orbánkormány és Gazdája ezzel mióta van tisztában és miért most - kb 20 évvel az elévülés után - kapott nyilvánosságot? Megjegyzés: A Fidesz-Kdnp nem ugyanezt csinálja - lásd I. kerületi Népjóléti ?Közhasznú? Közalapítvány? A Fidesz-Kdnp nem ezt fejlesztette a sport egyesületek TAO támogatásaival? Egyes vállalkozások (tulajdonszerzés nélküli, pl a Bárányok Master Good-ja lenyeli a Sága, Selyemsonka, a Dino vagy a Füstli termékeit) vissza nem térítendő közpénz támogatásaival? Hogy is van a kínai cégek szintén tulajdonszerzés nélküli közpénzbeli támogatása? Valójában ez nem a kormányközeli építőipari vállalkozások megrendeléshez juttatása?
states-2
2023. december 17. 07:35
Munkában a komcsi maffia.
Kecmec
2023. december 17. 07:14
Média és piac , és közvélemény kutatók ,reklámozás , tanácsadás rejtett számlagyárak ezt már jó pár éve tudjuk....
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!