Románia azért kapta ajándékul Sztálintól Észak-Erdélyt, hogy lenyelje a kommunizmust – kérdés, hogy most „robban-e a puliszka?”
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
A kérdés egyben az is, a „még mindig demokrácia” lehet-e egyáltalán demokrácia…
„Tulajdonképpen tök mindegy lenne, mit mond Török Gábor, ha nem a nyilvánosság előtt tenné. De ott teszi, ezúttal a Partizánnak adott életút interjút. Most úgy tűnik, rákapott az igehirdetés ízére, mert pár héttel ezelőtt visszavonultságából előlépve ismertette a magyarokkal az ő várható jövőjüket, most pedig definiálta a jelenük néhány elemének mibenlétét. Ő egy igazán független szakértő, stabil jövedelme van, a Csányi Sándorral régóta tartó munkakapcsolata legalábbis erre enged következtetni, és még az MLSZ elnökségi tagja is. Megbízója személyének apropóján megjegyezte: nem az OTP első embere az egyetlen autonóm szereplő, ha úgy tetszik, oligarcha Magyarországon.
Elsősorban is szerinte »még mindig demokrácia van Magyarországon, a demokrácia minimumfeltételei – a szabad választás, a szabad részvétel és a szabad nyilvánosság – adottak.« E sommás megállapítással sokan vitatkoznak, olyan apróságokra hivatkozva, mint az arányosság, a diszkrimináció a külföldön élő magyar állampolgárok között, az információhoz jutás korlátozottsága, a kényszer-pártszövetségek, satöbbi, satöbbi. Ám ezúttal inkább azzal kapcsolatban fejeznénk ki aggályainkat, hogy a demokrácia létezésének vajon per definitíve elegendő bizonyítéka-e több párt létezése, választások rendszeres megrendezése. Török tehát közvetve sejteti: a »még mindig« állapotából a »már nem« stációba való átmenet rögös szakaszát éljük a fejlett NER felépítésének korában. Adódik a kérdés, a »még mindig demokrácia« lehet-e demokrácia… Célja biztosan, de értelme is van-e annak, amit Török mond?
Beszélhetünk-e demokráciáról ott, ahol a bűnelkövetés következményei személyfüggőek, ahol a jogszolgáltatáshoz csak elvétve lehet hozzájutni, ahol az egészségügyi szolgáltatás csak a gazdagok számára elérhető, ahol a korrupció leleplezése a leleplező számára jár hátrányos következményekkel, ahol az adófizetők pénzéből fenntartott média hazug propagandagyárként szolgálja a hatalmat, ahol egy nímand korlátozhatja egy kiállítás látogatását? Sorolhatnánk. Kérdésünket ekképpen foglalhatjuk össze: demokrácia-e az, ahol az állam összes intézménye kizárólag a hatalmon lévők elmozdíthatatlanságát szolgálja?”
Nyitókép: Képernyőfotó