Donáth Anna hazug igazságdemagógiájáról

„Donáth Anna cikkének nem az az érdekes állítása, hogy a Fidesz is meg a DK is hazudik, ezzel nehéz bárkit meglepni, hanem az, hogy mindkettőnek a hazugság a lényege, ezért aztán mindkettő ugyanúgy kormányozná az országot: »Sajnos nem csupán a kormányoldalon látjuk megvalósulni a hazugság kultúráját. Hasonló politikai kultúrát képvisel a Demokratikus Koalíció is. Ezzel pedig súlyos gátja a kormányváltásnak. (...) A választók nem hiszik el, hogy akik a mostaniak helyett jönnének, másképpen politizálnának.«

Ez már önmagában is hazugság, hiszen biztosan tudjuk, hogy a választók nagy része elhiszi, hogy akik a mostaniak helyett jönnének, másképpen politizálnának. Aki szavaz, azért szavaz ide vagy oda, mert úgy gondolja, hogy egy ellenzéki erő másképp politizálna, másképp kormányozna. És a szavazatával éppen ezt szeretné elérni vagy elkerülni. A nem szavazó kisebbség egy része az, amely azt gondolja, az egyik 19, a másik egy híján húsz.

Amit a DK-ról, Gyurcsányról hazugság ügyben tudni lehet, azt másfél évtizede lehet tudni. Hol volt akkor még a Momentum?!

Az igazság kultúrájában, melynek képviseletét Donáth Anna magáénak mondja, nem létezik olyan, hogy két politikai erőt egylényegűnek tartok, mégis egészen másképp viszonyulok hozzájuk – az egyikkel indulok szövetségben a másik ellen. Pláne, ha az ilyen együttműködések múltjával Donáth Anna nem számol el, sőt azok lehetőségét a jövőre is kivetíti. Mondván: »A nap végén meg kell tudni állapodni.« »Együttműködési kényszerben vagyunk.« »Az önkormányzati választáson mindenhol egy jelölttel kell felállnunk a Fidesszel szemben.«”

Nyitókép: Mandiner/Trenka Attila