Európa védtelen mentális állapotát tekintve. Nem tudjuk megmondani, hogy micsoda Európa, hová tart, mik a céljai, mire irányul a közös európai akarat, vagy van-e ilyen egyáltalán. A brüsszeli újbeszél értelmetlen, a szavaik nem találják el a valóságot.
Európa védtelen szellemi értelemben. Elfogyott az európai gondolat. Az elmúlt évtizedekben semmi olyant nem találtunk ki az Unióban, ami legalább a gőzgép halvány árnyékához mérhető lenne. A világ nagyobbik része számára teljesen érdektelen, hogy miről mit gondolunk.
Európa védtelen spirituális értelemben is.
Mi nem csak Istent öltük meg, ahogy azt Nietzsche gondolta, hanem a sorsát irányítani akaró embert is.
Egyfajta végjátékként elszöszölünk az ember utáni gender százannyi változatával, „a kollektív öngyilkosságunk” (Kertész Imre vonatkozó gondolatait ajánlom szíves figyelmükbe) egyben igazolása is lesz az áldozatiság kultúrájának. Abban a pillanatnyi csendben, amíg a kivégzőosztag újratölt, ezt lehet majd hallani az önként felsorakozó európaiaktól: ugye, mi megmondtuk, hogy áldozatok vagyunk.