Támadás érte Kárpátalját
Lehet, hogy a cél a magyar és szlovák áramszállítások akadályozása volt.
Nyájas adófizetői tisztelettel kérdezem: mi a csillagos-sávos istennyilára költik maguk itt Magyarországon a közdollárjaimat?
To whom it may concern at the U.S. Federal Government –
Kérem, hallgassák meg egy amerikai adófizető panaszát!
Én, kérem, 2017 és 2018 folyamán több alkalommal is vásároltam nagy mennyiségű gyömbérsört és hajhabot a kaliforniai Portola Valleyben található Roberts Marketben, melyeket 7,25 százalékos tagállami áfa terhelt.
Ennek örvén kérdezem nyájas adófizetői tisztelettel: mi a csillagos-sávos istennyilára költik magácskáék a pénzemet?
Valóságos állománygyűlést tart az amerikai államapparátus mostanában Budapesten. Félreértés ne essék, ennek örülök, mosolyogva szállok be a kerozinba és a böhöm protokoll-Chevrolet tankolásába, az a fontos, hogy szövetségesek beszéljenek egymással. Csak ezen a héten itt járt Jason Crow coloradói demokrata képviselő, Richard Nephew, az Egyesült Államok globális korrupcióüldözési koordinátora, illetve féknek és ellensúlynak Tom Cotton arkansas-i szenátor, aki, mint hallom, nem a legjobb véleménnyel van David Pressman nagykövet itteni tevékenységéről. Egy izgalmas állásfoglalásában az izraeli helyzet kapcsán kifejtette, nem nagyon örül neki, hogy „a Külügyminisztérium az adódollárjaidat Netanjahu honi ellenfeleihez csatornázza”, akik „békétlenséget szítanak az izraeli kormánnyal szemben, és Netanjahu lemondását követelik”. Ugyanez a téma érdekelne engem is, if I may.
Én azt, kérem, értem, hogy
egy nagyhatalomnak a demokrácia érdekében időnként okvetlenül bele kell szólnia más országok belügyeibe, hogy ne legyen belőle, mittudomén, kicsihatalom;
Irakban és Líbiában legalább célt értünk, ha ordas nagy káoszt hagytunk is magunk után. Én aztán nem tudom, mitől lett az irakiaknak és líbiaiaknak jobb a gépfegyveres milíciákra épülő demokráciában, mint a szintén gépfegyveres rendőrök által fenntartott diktatúrában, de ha Önök mondják, biztos jobb lett.
De van itt ez a Magyarország, ahol úgy tetszenek önteni a pénzt a rezsimváltásba, hogy észre sem tetszenek venni, hogy át tetszenek vágva lenni. Nem csak tulajdonosként tart itt fent az Egyesült Államok egy saját hírportált, de kiépítették az Egyesült Államok által így-úgy társfinanszírozott médiumok egész sorát, amelyeken kívül – milyen meglepő – nem kérdezheti Önöket senki. Kicsit sem feltűnő, hogy Crow képviselő urat kizárólag két olyan médium kérdezhette, amelynek finanszírozásába így vagy úgy beszállt már az Egyesült Államok, vagy a kormányához közeli civilszervezetek;
ahogy Pressman nagykövet sem tette ki magát soha annak a kockázatnak, hogy akár interjúban, akár sajtótájékoztatón kritikus kérdéseket kapjon.
Az Egyesült Államok adódollárokból tart fenn Magyarországon médiaholdudvart, ahol soha egy fikarcnyi kritikát sem kap – miközben vak is látja: ezek a lapok már rég nem képesek arra, hogy magyar választók millióinak Amerika-képét formálják. Száznyolcvanmillió forintnyi dollár áll ebben a bukott projektben, vagy még annál is több. Nem lenne jobb néha az Amerika-kritikus médiával is szóba állni, teljesen ingyen? Csak kérdezem, amúgy adófizetőileg.
Aztán ott van az a szánalmas narratíva, amit erőnek erejével, pénzt és energiát nem sajnálva megpróbálnak lenyomni a magyarok torkán, miközben Önök is tudják, hogy nem igaz. „Az egyetlen ok, amiért ez a háború zajlik, az az, hogy Vlagyimir Putyin úgy döntött, hogy megszállja Ukrajnát, pont” – mondja Crow képviselő úr hangján Amerika, mintha a Majdan körül az USA ott se lett volna,
mintha Victoria Nuland nem ismerte volna be a saját érces hangján, hogy az USA rakta össze a Viktor Janukovics menekülése után felállt ukrán kormányt,
és mintha az Egyesült Államok tett volna bármit annak érdekében 2021-2022 fordulóján, hogy ne legyen háború. „Nem áll szándékunkban megmondani Magyarországnak, hogy kinek adhat és kinek nem adhat útlevelet. De ha van egy vízummentességi program, amely egy kiváltság, nem pedig jog, akkor biztosítaniuk kell, hogy megfelelő átvilágítás folyik, hogy tudjuk, kiknek adnak útlevelet, mert nyilvánvaló nemzetbiztonsági aggályaink vannak” – mondja Crow képviselő úr hangján Amerika, mintha nem vették volna már régen ki az összes határon túli magyart a vízummentességi programból.
„Másfél évvel ezelőtt a világ nagy része azt gondolta, hogy csak három napig bírják majd, igaz? És most itt vannak, támadásban, területeket foglalnak el, orosz járművek ezreit semmisítik meg, és mérhető károkat okoznak az orosz hadigépezetnek” – mondja Crow képviselő úr hangján Amerika,
mintha visszafoglalt volna Ukrajna múlt ősz óta érdemben akármit, alátámasztandó az amerikai stratégia helyességét.
„Ahhoz, hogy tárgyalásos úton le lehessen zárni a háborút, Oroszországnak jeleznie kéne, hogy valóban hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni, amit szerinte eddig nem tett meg, pedig számos lehetősége lett volna rá” – mondja Crow képviselő úr hangján Amerika, mintha valaha lett volna amerikai hajlandóság érdemi amerikai-orosz tárgyalásokra. „Putyin eddigi pályafutása során pedig semmi sem utalt arra, hogy valaha is jóhiszeműen tárgyalna” – mondja Crow képviselő úr hangján Amerika, mintha az Egyesült Államok az elmúlt évben Magyarországon bármely vitás ügyét, legyen az kettős adóztatás vagy vízumszankció, jóhiszemű tárgyalással próbálta volna megoldani.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy négymilliárd forintnyi közdollár – kérem, itt adományládákra meg egyéb badarságokra ne fecséreljük egymás idejét – úgy folyt bele egy tökéletesen kormányzóképtelen ellenzéki tákolmány hatalomra segítésébe, hogy az akciót a ruandai titkosszolgálat egy közepesen jelentéktelen műveletét megelőző terepszemlével és stratégiai tervezéssel sem sikerült megtámogatni. Gyakorló elmebeteget néztek ki helytartónak, és még a nácik közül is a leggerinctelenebbel találták összeszéderíteni a levet, hogy rúgná meg a macska.
Kedves Fehér Ház, maguknak kitűnő szövetségesei vannak az Európai Unió szinte minden államának kormányán; hajszál híján még a bolgár politikában is sikerült eligazodniuk, a németben, a szlovákban meg a románban pedig egészen otthonosan mozognak.
Tényleg teljesen biztosak benne, hogy ennyi pénzből sem tudnak megcsinálni a piszlicsáré kis Magyarországon egy olyan nyugatos ellenzéket, amely képes volna megmaradni józannak és szobatisztának legalább abban a három negyedévben, amikor a magas infláció meg a recesszió miatt a kormány sebezhető?
Mert ha igen, akkor nyájas adófizetői tisztelettel javaslom: spóroljanak meg maguknak egy nagy zsák pénzt, és egyezzenek meg ezzel az Orbánnal valahogy. Német, izraeli és amerikai fegyverekkel épít a NATO-nak hadsereget, válik az orosz gázról lefelé, amúgy olyan dolgokban hisz, mint az Önök alkotmányának első módosítása, meg a tizedik, meg a tizenegyedik. Rendes amerikaiak a barátai, nem demokraták, igaz, de legalább republikánusok. Rendes pasi ez. Meg lehet vele próbálni. Hátha kiderül, hogy barátkozna ő is szívesen, csak miközben rugdossák, nehezére esik ezt elmondani.
És olcsóbb is így nekünk, adófizetőknek, mint még tizenhárom évig abrakolni ugyanazt a döglött lovat.
De persze maguk fejlettebbek, biztos jobban tudják, hiszen jobban tudták mindig is. Nem is mondtam semmit! Amen, Awomen.
Egy amerikai adófizető
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás