Hajlamosak vagyunk úgy beszélni a háborúról, mintha az előző harminc évben béke honolt volna az egész világon. Interjú.
„Közvetlen szomszédunkban háború zajlik, ömlenek nyugat felől a fegyverek – és semmi tárgyalás… A világ tényleg nem képes tanulni a történelemből?
Lassítsuk le ezt a történetet, és szálazzuk szét! A háború hogyanja tekintetében igenis tanult az emberiség. A mai ember már elképzelhetetlenül hatékony technológiával indíthat el és vívhat háborúkat. Egykor az első világháború nagy leleményei közé tartozott a repülő. Ennek alapja pedig az volt, hogy néhány arisztokrata, úri passziójának engedve, fölrepült és forgott fent körbe-körbe. Ma pedig lassacskán drónok veszik át a hadirepülők szerepét, ám kétségtelenül ez is háború…
Eddig mintha keserű irónia volna a válasza.
Valójában oda akarok eljutni, hogy ne legyünk képmutatók, tartsunk önvizsgálatot. Hajlamosak vagyunk úgy beszélni a háborúról, mintha az előző harminc évben béke honolt volna az egész világon. Az orosz–ukrán háború kitörésének napján, amikor elindult az orosz hadigépezet, tizenhat helyen volt háború a földön, csak erről mi, európaiak nem beszéltünk, messze voltak. Ámbár az európai és amerikai fegyvergyártók jól jövedelmező üzleteket kötöttek Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában. Ezek a harcok évek, évtizedek óta folytak, fegyverrel, vérontással, pusztítással. Tehát amikor elkezdjük keresni az orosz–ukrán konfliktus felelőseit, ne álljunk meg az agresszornál, egyetlen ügyeletes démont kijelölve, akit ha legyőzünk, akkor aztán már tényleg végleg beköszönt a békekorszak. Nevezzük nevén a felelősöket mind: elnököket, tábornokokat, fegyvergyárosokat, politikusokat és a mögülük kikandikáló egyéb nagy embereket!
Mindannyian érdemben felelősek?
Úgy általában a nyugati ember is, aki azzal áltatta magát, hogy vége van a történelemnek, s jön egy kedves, lágy korszak, amelyben az emberiség minden konfliktusa elenyészettnek nyilvánítható, és legfeljebb filmekben, videójátékokban éli ki agresszív természetét. Holott, ismétlem, az egész hazugság volt. A német, orosz, amerikai, cseh és még ki tudja milyen hadiipar az elmúlt évtizedekben is szépen virágzott. Csak éppen, ideiglenesen, távol voltak tőlünk a konfliktusok; ki lehetne számolni, hány áldozata volt azoknak is… Szóval az európai embernek addig kellene elvégeznie ezt a számvetést, szembesülést, amíg megteheti. Mert nem biztos, hogy erre még lesz mód, ha eszkalálódik a háború, és a mi fejünkre zúdulnak a bombák, a mi fiaink jönnek haza koporsóban, és mi fogunk Budapesten pincében meghúzódni.”
Nyitókép: MTI/EPA-PAP/Jakub Kaczmarczyk
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Átnevezték az orosz költőkről elnevezett utcákat az ukrán fővárosban.
