Gálvölgyi úr, Hajdu Steve és a többiek – hát akkor nyaraljatok, feleim, Mallorcán, az ég áldjon meg benneteket!

Korábban egyszerűen egy ártatlan személyes döntés volt nem a Balatonon nyaralni. Tették is sokan.

Teljesen legitim dolog volt ez, olyan, mint Kinder-tejszeletet venni Túró Rudi helyett: merthogy, tetszik tudni, Szicília és a Márvány-tenger kékebb, az Adria sziklásabb és középkoribb, Olaszországban a kávé meg a fagyi jobbnak bizonyosan jobb, sőt, itt-ott még olcsóbb is, az Isszik-köl és a Bodensee felett szebbek a hegyek,

S ki ne akarna elmenni Balira, Maldívra, Dominikára, vagy Zanzibárra, óh! Ha megteheti, tegye meg. Nem hazafiatlan dolog ez, nem üzemeltet az akarattyai magaspart kitagadóirodát a ferihegyi security után. Ha mindenki mindig csak hazája kiskertjében nyaralna, egyrészt nem férnénk el, másrészt csődbe menne a globális turizmus. Jól volt ez így.

„A magyar tenger már nem olcsóbb a mallorcai tengerparti nyaralásnál” – alakítja a Kossuth- és Jászai-díjas színművész, hozzátéve, „soha nem gondoltam volna, hogy a luxustermékek között nem valamelyik olasz vagy francia divattervező ruháját vagy táskáját említik, hanem a lángost”. Üvegtigris Tibi pedig lelkesen helyesel Gálvölgyi művész úrnak, világossá téve, hogy a Balcsi neki csak most, egészen különleges körülmények szerencsés együttállása miatt, kivételesen volt olcsó, amúgy meg eszelősen drága. „Jelenleg drágább hely a világon nincs a Balatonnál, de mivel rokonoknak van ott házuk, megúsztuk, hogy a lakhatásért fizetni kelljen” – véli Hajdu Steve. Nyilván a világ alapos, Hurghadától a Copacabanáig terjedő átvilágítása után, ehhez kétség nem fér, sej, de jól ment úgyis mindig a magyar popszakmának az összehasonlító politikai gazdaságtan.

„Ugyan, ördög nincs. Csak mi vagyunk, és rákenjük a szart” – írja Kubiszyn Viktor az Oroszrulettben, már tiszta fejjel, de jelentős pszichedelikus tapasztalattal a háta mögött. S valóban: Balaton nincs. Csak mi vagyunk, és rákenjük lelkünk tartalmát a magyar tengerre. Az meg azt tükrözi vissza ránk, amit rákentünk. Tőlünk függően vigyorog vagy vicsorog.

Persze, akinek a Balatonja egy hetet jelent egy füredi négycsillagosban közvetlen tókapcsolattal, speckó stranddal, valamint napi két étkezéssel, melyet szigorúan a legközelebbi szembejövő lángososnál celebrál, annak pokoli drága Balatonja van. Az megtapasztalja a magyar turisztikai ipar nyaktörő versenyét a munkaerőért komplett Észak-Olaszországgal és Ausztriával, megtapasztalja a felzárkózást a százötveneurós hotelszobák és tizenöteurós főételek lassan-lassan már minőségi, de zsebbenyúlós világába. És megtapasztalja azt is, hogy a bárpult mindkét oldalán rendes magyarok állnak, akiknek nem esik rosszul a más kárán jól járni.

És a Balatonnál is beindulnak azok a mechanizmusok, amelyek által tisztul az olasz, az osztrák vagy épp a spanyol vendéglátás: a Tripadvisor és a Google világában senki nem ússza meg üzletromlás nélkül a túlárazott gagyi szolgáltatást, minden turistának hazafias kötelessége ötcsillagozni a jót és egycsillagozni a rosszat, hogy a következő évben már jobb hely legyen a világ. Mi is csak így szabadulunk meg a túlárazó, pofátlan hiénáinktól, így csinálták a többiek is.

De honfitársaink millióinak van egy másik Balatonja, egy olyan, ahol mi, magyarok vagyunk helyzeti előnyben. Mindenki, aki Magyarországon lakik, a Balatontól legfeljebb négyórányi autóútra lakik. A dunántúliaknak tizenötezerben, a tiszántúliaknak, na jó, huszonötben megáll egy egynapos szabadstrandolás otthoni rántott húsos szendviccsel és jéghideg kisbolti lagerrel, Balaton-felvidéki szállás esetén adassék hozzá ehhez, egye fene, még húszezer forint az élmény kétnapossá tételéhez. Nem fejenként, hanem egy családnak összesen.

ilyet csak ott tudunk csinálni, mert itt lakunk.

Ahogy jóárasított gyerektábora és családi-baráti körben megbúvó nyaralója is a Balatonon van a legnagyobb eséllyel a magyaroknak. Mert ez a magyarok tava. A mi feltöltődésünkre ezt jelölte ki a legközelebbi, legkényelmesebb és számunkra legolcsóbb helyül a Mindenható. Aztán eljutott oda a politikai és gazdasági fejlődés, hogy már nyaralhatunk máshol is. Van autó, van repülő, van pénz is, megtehetjük.

Örüljünk neki és tegyünk így mindenféle lelkifurdalás nélkül – nem árulja el a hazát, aki külföldön nyaral.

Csak azért, mert valami sztár túl kényelmes és bamba volt egy gazdaságos, praktikus, kellemes nyaralást megtervezni, számolva azzal a lehetőséggel is, hogy két bódéval arrébb olcsóbb a lángos, két faluval arrébb meg a szállás olcsó, a Balaton még nem lesz túlárazott NER-tó.

A nagy magyar víz a lélek tükre, azt adja vissza, amit beletöltesz. Bambáknak és lustáknak gagyi drágaságot. Akinek meg van egy csöpp esze, annak egy munkaévre szóló vízparti töltekezést a létező legjobb áron.

Nyitókép: MTI/Varga György