Augusztus 20-án a Magyar Becsület Renddel tüntették ki, nem sokkal azután, hogy szilánkjaira hullott az ellene indított baloldali hecckampány. Böjte Csaba ferences szerzetes lapunknak elárulja, hogyan élte meg a támadásokat, és mit érez most, a díj átvétele után.
„Kérdezték már tőlem, mit csinálok majd ezzel a szép díjjal” – mondja a Mandinernek a minap Magyar Becsületrenddel kitüntetett Böjte Csaba. A ferences szerzetes azt válaszolta, hazamegy és feldarabolja legalább tízezer kis részre. Amikor értetlenkedünk, elmagyarázza: szeretne adni belőle annak a hatezer gyereknek, „akik engedték, hogy felneveljük őket”, és vagy ezer kollégának, akik az elmúlt évtizedekben dolgoztak vele, akár néhány hétig, hónapig önkéntesként, akár több tíz éven keresztül közeli munkatársként. „És akkor a sok tízezer támogatónkról, segítőnkről még nem is beszéltem” – toldja meg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója.
Böjte Csaba úgy érzi, „a harminc év összefogásának szól ez a díj”. Mint mondja, „hála és köszönet van a szívemben, úgy érzem, ez egy nagy közösségi megvalósítás volt”. És még ennél is jobban szélesre nyitja az értelmezési kört, amikor úgy fogalmaz,
ez a díj nem az enyém, hanem az egész népemé. Ha nem lenne a mi népünk becsületes és nagylelkű, én egyedül nem tudtam volna ezeket a gyerekeket felnevelni, ruházni, iskoláztatni, etetni minden áldott nap.”
Amikor arról kérdezzük, népe alatt ezúttal az erdélyi magyarságra gondol-e, vagy általában a magyarokra, azonnal rávágja, hogy ebben bizony benne foglaltatik a világ magyarsága. „A helyi magyar közösségek tagjai Argentínától Németországon és persze az anyaországon, a Kárpát-medence minden táján át Új-Zélandig támogattak, támogatnak minket, segítik a szolgálatunkat. Jöttek hozzánk önkénteskedni amerikai és ausztráliai magyarok ugyanúgy, mint felvidékiek, vagy budapestiek”, magyarázza a szerzetes.
Munkájuk gyümölcséről szólva pedig elmondja: azoknak, akik náluk nevelkedtek, mára már összesen ezer gyermekük született, akiket Böjte unokáknak nevez. Mint mondja, „unokái” közül csak ketten, egy testvérpár nevelkedik náluk, a többiek mind a szüleikkel élnek, akik tisztességes, adófizető állampolgárok lettek, dolgoznak és helyt állnak az életben. „Istennek legyen hála!”, fűzi hozzá.
Az elmúlt időszakban nem csak a kitüntetés öröme jutott a szerzetesnek, azt megelőzően hosszú hónapokig zajlott ellene szélsőbaloldali, majd a fősodorhoz tartozó baloldali és liberális sajtótermékekben lejáratókampány. Amint azonban arról a Mandineren is beszámoltunk, mostanra egymás után visszakoznak a lejárató cikkek szereplői és kérik nyilvános bejegyzésekben a szerzetes bocsánatát, abban a Facebook-csoportban pedig, ahol a kampány szerveződött, a csoport tagjai egymás után vallják be, hogy külső nyomásra hazugságokat állítottak Böjtéről és az alapítványról. Az is kiderült, hogy
a lejáratókampány egyik oszlopos tagja egy jogerősen elítélt erdélyi újságíró,
Kulcsár Árpád, aki korábban a Transindex főszerkesztője volt, ám lemondani kényszerült azt követően, hogy egy erdélyi magyar színészt szexuális abúzussal vádolt – hamisan.
A megrágalmazott kolozsvári színész később jogerősen pert nyert Kulcsár és portálja ellen, a főszerkesztőről pedig a román bíróság kimondta, hogy becsületsértést és rágalmazást követett el. A most Böjte Csaba ellen folytatott rágalomhadjárat felépítése pedig kísértetiesen hasonlít a hat évvel ezelőtti akcióhoz: a megvádolt Böjtét nem, csak azokat hallgatta meg, akik ellene emeltek szót, ám mostanára ők mind visszakoztak és bocsánatot kértek. Rágalomból sok, bizonyítékból nulla, a „koronatanúkról” kiderül, hogy hazudtak – így összegezhető a Böjte ellen indított balos hadjárat.
„Az aranyat tűzben próbálják”, mondja a Mandinernek Böjte Csaba, amikor arról kérdezzük, hogyan élte meg ezt az időszakot és mit érez most, hogy az ellene indított kampány darabjaira hullt. „A mi urunk, Jézus Krisztus azt mondta; »Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen!« Mindig lesznek próbatételek, nehézségek, eddig is akadtak, ezután is lesznek” – teszi hozzá, utalva arra, hogy nem volt könnyű az elmúlt időszak.
Ugyanakkor hangsúlyozza, „könnyekig meghatotta” az a kiállás, azok a levelek, amelyeket az egykor náluk nevelkedő gyerekektől kapott az elmúlt hónapokban, akik mind támogatták, lelkesítették, vigasztalták. „Még azok is, akik annak idején igencsak rosszcsont gyerekek voltak, most levelet írtak nekem és támogattak” – számol be a történtekről a ferences szerzetes, aki lapunknak elmondja azt is,
azokkal sem szakította meg a kapcsolatot, akik rágalmazták. „Folyamatosan párbeszédet folytattunk és mostanra eljutottunk oda, hogy kiengesztelődtünk”, mondja meghatottan Csaba testvér.
„Jézus sem legyőzni akarta Sault, hanem magához szeretni. Saulból Szent Pál lett, aki végül megírta a Szeretethimnuszt”, emlékeztet a szerzetes, aki szerint nekünk, keresztényeknek nem lehet célunk, hogy bárkit is elítéljünk, megbélyegezzünk, hanem szeretnünk kell azt is, aki ellenünk tör.
„Egész életemben azt kerestem, hogy lehet a jót kiszeretni valakiből. Ezek az újságcikkek nem változtathatnak meg engem, járni szeretném tovább a szeretet útját”, mondja hitvallásszerűen Böjte. Hozzáteszi: „Mondtam az újságíróknak is, hogy annyi jó téma van, ami előre viszi az emberiséget, még segítek is nekik felkutatni ezeket, pulitzerre érdemes témák, amiket jó volna megírni. Szóval készen állok arra, hogy segítsek nekik szépről, jóról írni.”
Beszélgetésünk végén pedig ismét hangsúlyozza: „Szeretnünk kell egymást, nem pedig utálkozni!”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Daniel Craig visszatért a lassan már ikonikusnak nevezhető nyomozó karakteréhez, és ha a világot nem is váltja meg, hellyel-közzel betartja, amit ígér. A Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember korrekt krimi lett, de bosszantó, hogy nem játssza ki ügyesebben a lapjait.
Robert Palladino márciusi érkezése új fejezetet nyitott a két ország közötti együttműködések terén.
Lehet-e szebb és tisztább válasz Isten adventi hívására a tökéletes szeretetnél, amelyben Őt, akit szeretünk, teljességgel azért szeretjük, aki Ő Maga. Nem magunkért, hanem Istenért. Kocsi Lajos írása.
Persze szó nincs arról, hogy a bedugott fülű, képernyőre tapadt szemű ember ne venne észre semmiféle alkalmas pillanatot. A Black Friday-t például nem véti el. Francesca Rivafinoli írása.
A keresztény kultúra helyes értelmezésével szemben két irányból érkezik kritika.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
Mindkét magyarral elégedettek.
