A takarítási iparágban is egyértelműen a robotizáció felé vezet a jövő, de a szakmát képviselő egyesület vezetője szerint nem holnap jön el az a pillanat, amikor a takarító robotok átveszik az emberek munkáját.
Napról napra egyre több hír jelenik meg mostanság a mesterséges intelligencia (MI) rohamos térhódításáról az élet különböző területein. Legyen szó a chatbotokról, az önvezető autókról vagy akár az orvoslás területéről, úgy tűnik, az MI terjedése megállíthatatlan, s ennek következményei előbb-utóbb a munkaerőpiacon is megjelennek majd. A Mandinernek nyilatkozó Paár Zoltánt, a Magyar Tisztítástechnológiai Szövetség (MATISZ) elnökét arról faggattuk, hogy eljöhet-e és ha igen, mikor az a pillanat, amikor már nem lesz szükség takarítókra sem, mert a robotok fogják elvégezni helyettük a munkát.
A takarítói ágazat egy évtizeddel ezelőtt az elsők között volt, amely a sajtóban megkongatta a vészharangot, jelezve, nincs elég ember a kétkezi munkavégzésre, mert még egy összeszerelő üzemben is jobban meg lehet fizetni a dolgozókat, mint ebben a munkakörben. „És sajnos az akkor említett tízezer fős létszámhiány azóta is fennáll, munkaerőt keríteni pedig óriási kihívás. Ráadásul most további gondot okoz, hogy a gazdasági nehézségek közepette a nagy cégek első körben az üzemeltetési költségeiket vágják meg, azon belül is leginkább az őrzést és a takarítást. Így pedig még nehezebb értelmezhető fizetést kínálni a takarítóknak” – nyilatkozta lapunknak a MATISZ elnöke, aki azt szintén nagy problémának tartja, hogy az OKJ megszűnésével jelenleg nincs államilag elismert képzés sem.
„Persze, a legtöbben azt gondolják, takarítani mindenki tud, pedig az még egy lakásban is összetett munka. Ha viszont egy magát professzionálisnak mondó cég elvállal egy takarítást például egy irodaházban, akkor a megrendelő joggal várja el, hogy a megbízott vállalat dolgozói tudják, mihez hogyan szabad nyúlniuk, mikor milyen vegyszereket lehet használniuk, a különböző gépeket miként kell működtetniük” – fejtette ki Paár Zoltán, akitől egyébként megtudtuk: nagyjából úgy lehet kalkulálni, hogy egy átlagos irodaházban egy ember nyolc óra alatt körülbelül ezer négyzetmétert tud kitakarítani. Természetesen kérdés, mit értünk „átlagos irodaház” alatt, ahogyan az is, pontosan milyen munkát kell elvégeznie a takarítónak, kell-e például mosogatnia, ablakot tisztítania, rendet raknia.
Azzal a szakmai szövetség elnöke is egyetért, hogy a takarításban elkerülhetetlenül a robotizációé a jövő, de ennek térnyerése szerinte még odébb van a munka összetettsége miatt. „Takarítani annyira szerteágazó tevékenység, hogy először azt kell tisztázni, hogy mit is akarunk robotizálni. A koszos poharak összeszedését és elmosogatását? A darabos szemét összegyűjtését? Az üvegfalak lemosását? A téli síkosságmentesítést?” – sorolta a kérdéseket, kifejtve: azoknál az ipari létesítményeknél is, ahol a takarítás egy részét már robotok végzik, az egyébként is meglévő technológiát alakították át automatává. „Nem egy filmbe illő robot kezdett tehát felmosni, hanem az eddig is ott lévő súrológépet átprogramozták. De a gép tartályait továbbra is emberi kéznek kell kezelnie, feltöltenie, kiürítenie, vagyis a humánerőforrás ebben az esetben sem hagyható el a robotok mellől, sőt még komolyabb szakképzettség kell ezek működtetéséhez” – mondta Paár Zoltán, aki mindezek alapján úgy látja: a takarítás összetettsége, a sztenderdizálás nehézsége, valamint a takarítandó felületek mérete miatt – nem mindegy ugyanis, hogy például egy lépcsőházról, egy élelmiszerboltról, egy műtőről vagy éppen egy atomerőműről van szó –
„Biztosan bekövetkezik ez a pillanat, de hamarabb jön el az a pont, amikor kamionsofőrökre, könyvelőkre már nem lesz szükség, de takarítókra még igen” – fogalmazott.
A szakember arról is beszélt, Nyugat-Európában szintén gond a takarító munkaerő hiánya, amit ott a bevándorlókkal igyekeznek orvosolni. További fontos különbségnek nevezte, hogy tőlünk nyugatra, például Ausztriában ahhoz is kell valamifajta minimális képzettség, hogy valaki takarítónak állhasson. „Az osztrákoknál a takarító szakmára is vonatkozik kötelező kamarai tagság. Míg nálunk bárki alapíthat takarítócéget – nem kell hozzá semmilyen képesítés –, addig Ausztriában csak az foglalkozhat takarítással, aki egy ötnapos kamarai képzésen megtanulja az alapokat. Ezt az oktatást úgy kell elképzelni, hogy a jelentkezőknek egy a képzőhelyen kiépített metrókocsiban, műtőben, irodában is takarítaniuk kell, s meg kell tanulniuk használni az alapvető vegyszereket és gépeket” – magyarázta a MATISZ elnöke, aki összességében úgy véli, a robotizáció akkor hozhat majd igazi áttörést a takarításban, ha már az épületek tervezésénél figyelembe veszik, hogy azt nem emberek, hanem robotok fogják majd tisztán tartani.
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
Az Egyesült Államokban legutóbb egy tinédzser halálát kérték számon a mesterséges intelligencián! Az AI veszélyei egyre fenyegetőbbek.
Aztán jött a kijózanító felismerés.
Bár elvileg a mesterséges intelligencia mögött álló nagy nyelvi modellek pártatlanok, egy kutatásból kiderült, hogy vannak kétségek efelől.
Nem értik, miért nem dolgoztathatják őket, ha már ott vannak.
Segítő kezet, vagy épp akadályt jelent a mesterséges intelligencia Afrikának?
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
