Ki lesz a jövő bajnoka: a robot vagy az ember?

Csisztu Zsuzsa írása a Mandiner hetilapban.

Vajon lesz-e 2050-ben olyan globális labdarúgó-csúcsdöntő, amelyben a világbajnokot egy csak robotokból álló válogatott hívja ki? És ha lesz, vajon ki győz? A technikai és tudományos keretek már most adva lennének ehhez, de érdekes, részben sportjogi felvetés, hogy vajon a robotok elnyerik-e addigra a jogalanyi státuszt, és miként tekintünk majd rájuk: mint sportolókra vagy mint intelligens gépekre.

Hány olyan eset lehet, amikor egy versenyző önhibáján kívül, a legjobbra törekedve egy ártatlannak tűnő táplálékkiegészítő miatt úgymond vétlen doppingolás áldozata lesz, s oda az egész élsportolói karrierje? 

Milyen életpálya várhat egy élsportoló nőre, ha sem a szakmai ambícióiról, sem a családalapítási terveiről nem akar lemondani? Vajon hány döntéshozó van tisztában azzal, hogy a sport milyen kiemelkedően fontos szerepet játszik a női vezetők üzleti sikereiben?

Milyen potenciált hordoz a jövő edzőnagyságai számára, ha olyan koponyák osztják meg szakmai tapasztalataikat kerekasztal-beszélgetésen, mint Sós Csaba professzor, a Testnevelési Egyetem úszó tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, Wladár Sándor olimpiai bajnok, az úszószövetség elnöke, Mocsai Lajos, minden idők legeredményesebb magyar kézilabdaedzője és Kemény Dénes, a férfivízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnok korábbi szövetségi kapitánya? Tömény tudásanyag egy helyen, s ez csupán egy szűk válogatás abból a tengernyi szakmai témából, amelyet a Testnevelési Egyetemen és a Nemzeti Kézilabda Akadémia budapesti és balatonboglári helyszínein zajló IV. Sport és innováció nemzetközi konferencia kínál.

A robotsporté a jövő?
Fejes Péter és Fejes Fruzsina előadása egy rendkívül érdekes, rapid tempóban fejlődő témakört, a robotok és a robotika, a mesterséges intelligencia sportvilágban betöltött szerepét boncolgatta.

A számítógép és az ember első összecsapása 1989-ben volt New Yorkban, és a regnáló világbajnok Garri Kaszparov akkor még „simán” nyert 2-0-ra a Deep Thought ellen. 1996-ban Philadelphiában a Deep Blue a nyitó játszmában már legyőzte Kaszparovot, ám a csatát végül megint az ember nyerte, ezúttal 4-2-re.

Ma sokkal előrébb járunk, a legismertebb robotok nevet kaptak: a 75 centiméter magas Taekwon V alpesi síelő, az 50 centiméteres Jennifer jégkorongozó, amelyet eredetileg focira terveztek, ám később megtanulta a sífutást és az alpesi síelést is, az embernagyságú Eldric golfozó, a 208 centiméter magas Toyota Cue 3 kosárlabdázó, amely 7,24 méterről 62,5 százalékos pontossággal dobálja a hárompontosokat – csak összehasonlításul: Michael Jordan 32,7 százalékos átlagot produkált.

Önálló versenyeket is rendeznek e technológiák összecsapásának, ilyen például a HuroCup, a humanoid robotok tízpróbabajnoksága vagy a robotlabdarúgó-világbajnokság, a RoboCup, amelyet első alkalommal 1997-ben Nagojában tartottak meg több mint negyven csapat részvételével ötezer néző előtt. Nem meglepő, hogy az esemény szervezői olyan megméretést vizionálnak 2050-re, amelyen az aktuális labdarúgó-világbajnokot egy csak robotokból álló válogatott hívja ki a mindent eldöntő csatára. Létezik már robotolimpia is, a RoboGames, a világ legnagyobb megméretése több mint ötven versenyszámmal.

Ami a robotedzőket illeti, az InStat névre keresztelt technológia még csak egy szoftver és egy videórendszer, ám nélkülözhetetlen a sportoló teljesítményértékelésében, a mérkőzéselemzésben és a felkészülésben. Arsène Wenger, az Arsenal egykori vezetőedzője már 2018-ban kijelentette, hogy két évtizeden belül robotok irányíthatnak majd futballcsapatokat.

A robot játékvezetők jelenléte elfogadott része a sport­világnak, hiszen a teniszben a sólyomszem és a labdarúgásban a gólvonal-technológia is efelé mutat. Ezer aspektusból vizsgálható a mesterséges intelligencia jelenléte, haszna és esetleges veszélye az emberi sporttevékenységre nézve, de egy vetület semmiképp nem maradhat ki. A robotok jogalanyiságával kapcsolatban hatalmas kérdőjel van, jelenleg is folynak kutatások a témában, ám jó, ha tudjuk: létezik már olyan robot is, Sophia, amely 2017-ben a világon elsőként állampolgárságot kapott, szaúdit.

A vétlen dopping megelőzhető?
A Martos Éva kezdeményezésére életre hívott Sport-táplálkozástudományi Központot 2017. október 20-án adták át, és óriási szakmai előrelépést jelentett, amikor a Nemzeti Akkreditációs Hatóság 2020. február 11-én akkreditálta az analitikai laboratóriumát. Ekkor 66-féle vegyületet – főleg anabolikus szteroidokat és stimulánsokat – tudott kimutatni a labor, egy év alatt 97 vegyületre bővült a lista, jelenleg pedig 117 tiltott anyag kimutatására képes. Az étrend-kiegészítők vizsgálatát a gyártók, forgalmazók megrendelésére, illetve kockázatértékelés céljából végzi, a Magyar Antidopping Csoport felkérésére pedig szakértőként részt vesz olyan doppingfegyelmi eljárásokban is, amelyekben felmerül a gyanú, hogy a sportoló pozitív mintáját szennyezett étrend­-kiegészítő okozhatta.

A kockázatértékelés kiemelt részét alkotta idén az olimpiára készülő sportolók körében végzett felmérés, amelyből megtudható, hogy a magyar olimpikonok 98 százaléka szed valamilyen étrend-kiegészítőt. Az is kiderült, hogy a sportolók 84 százaléka tart attól, hogy étrend-kiegészítő szedésével vétlen doppingolást követ el. Tekintettel arra, hogy a kockázat csak laboratóriumi analitikai vizsgálattal minimalizálható, e termékek mintegy 30 százalékát bevizsgálta a laboratórium.

Hatalmas vihart kavart a hazai és nemzetközi sportvilágban két magyar sportlövő között elfajult „vitarendezés”. A Sport-táplálkozástudományi Központ analitikai laboratóriuma mutatta ki végül a doppinglistán szereplő vízhajtó furoszemidet a Péni István sportlövő által beszedett vitaminkészítményben, ami több kiegészítő mérés alapján egyértelműsítette a vitaminkapszula manipulációját. Az erről készített szakvélemény volt az alapja annak a védekezésnek, amelyre hivatkozva a Nemzetközi Sportlövő­szövetség felmentette Pénit a doppingvád alól.

A sport szerepe a női vezetők üzleti sikereiben
Magyarországon a női vezetők 89 százaléka szerint a sportolás hozzájárul ahhoz, hogy sikeres vezetővé váljon – mutat rá a Testnevelési Egyetem, az Egyenlítő Alapítvány és az EY 232 magyar döntéshozó hölgy körében készült hazai kutatása. A Gál Andrea szociológus és Mihók Ildikó marketingszakember által vezetett felmérés célja feltérképezni a női vezetői lét és a sportos múlt összefüggéseit. A kutatásban részt vevő döntéshozók 84 százaléka sportolt fiatal korában (7 százaléka válogatottként, 33 százaléka versenyszerűen vagy első osztályban, 44 százaléka szabadidős sportolóként), és 91 százalékuk életének része ma is a rendszeres testmozgás.

A tanulmány rávilágít arra, hogy a testmozgás egy nő karrierje során mindvégig kedvező hatással lehet az előmenetelre. A válaszadók 66 százaléka szerint a hölgyeknek akkor is előnyt jelent a versenysportolói háttér, ha új állásra jelentkeznek, mivel az akaraterőt, fittséget, csapatszellemet és fegyelmet feltételez a pályázóról. A példakép- és motiváló hatást több helyen is igazolták, a válaszadók 80 százaléka tartaná hatékonynak eredményes női sportolók előadókénti vagy oktatókénti bevonását a női vezetőképzésekbe.

A Testnevelési Egyetem marketing- és kommunikációs igazgatója, a sportújságíró Mezei Dániel és a Sport1 televízió főszerkesztője, Máté Pál által vezetett, Sós Csaba, Wladár Sándor, Mocsai Lajos és Kemény Dénes részvételével szervezett pódiumbeszélgetés nem csupán sportszakmai csúcsvezetők eszmecseréjét hozta, de olyan aspektusokból is megmutatta például a magyar olimpiai és paralimpiai csapat tokiói sikereinek hátterét, amely szakmai szemmel új perspektívákat mutat. Mocsai Lajos szerint fontos tényező a habitus, a különleges magyar sportolói alkat. A szakember úgy véli, a hazai sportolók jelentős részében megvan az a hozzáállás, amellyel képesek nehéz helyzetben koncentráltabban, összeszedettebben versenyezni – ez markánsan megmutatkozott a tokiói játékokon.

Nyitóképen: A Sophia humanoid robot a mesterséges intelligenciáról szervezett találkozón 2020. február 18-án. Fotó: AFP / Dibyangshu Sarkar