A szív győzelme

„Akkor futott át rajtam először az érzés, hogy valami csoda van készülőben vasárnap, amikor tejet vettem, és a számomra ismeretlen boltos néni mosolyogva azt mondta: Hajrá, Fidesz! Aztán ahogy nőtt a részvétel a voksoláson, úgy nőtt bennem valami furcsa, bizsergető érzés. Ma már tudom, nem volt az más, mint az együtt dobbanó szívekből áradó szeretet.

Erre mit olvasok, alig ocsúdva az ünnep mámorából, hétfőn? Az egzaltált tekintetű Guy Verhofstadt szerint vasárnap este a gyűlölet győzött Magyarországon. Már ennyiből is kitűnik, hogy valami nagy baj van a balliberális fejekben. 

A kampány során alkalmazott összevissza beszéd egyik súlyos mellékhatása, hogy jelentéstani káoszt teremtett a közbeszédben, kiüresedtek, értelmüket vesztették fogalmaink, sőt akár az ellentétükbe is fordultak olyan közkeletű kifejezéseink, mint a szeretet és a gyűlölet.

Márki-Zay szinte az összes társadalmi csoportot vérig sértette a szeretet országa nevében papolva a kampányban, de elvtársai a megsemmisítő vereség után is gyűlöletnek nevezik azt a sodró érzelmi energiát, ami ismét kétharmados győzelemhez juttatta az Orbán Viktor által vezetett nemzeti oldalt. Ez nem normális.

Gyűlölet és szeretet egymás ellentétei. Catullustól tudjuk, sokszor megfér egy időben is mindkettő az emberi szívben. De össze nem keverhető, egymással fel nem cserélhető egyik sem. Gyűlölök és szeretek, ilyen előfordul. 

De azt mondani, hogy elhozzuk nektek a szeretet politikáját, csak előbb sittre vágjuk ezt a szemét tolvaj bandát, akik a csalás, lopás mellett csak gyűlöletet tudnak szítani köztetek, a franc essen beléjük, lássuk be, mérhetetlen aljasság. Aki ilyet mond, az nem szeret, csak gyűlöl. Ráadásul ráfogja eltorzult érzelmeit gyűlölete tárgyára. A fogalmatlan Verhofstadt pedig szajkózza utánuk ezt a gonosz ostobaságot.”

Fotó: Mátrai Dávid