Márki-Zay átment Fekete-Győr Andrásba

jav.: ...értelmes...

A várost megszállta a szürkelelkű november. A bágyadt napsugarak felé lombjukat vesztett fák egykedvűen nyújtózkodtak, tar ágaiknak jól esett a sápadt, lanyha fény. Csend-pihék szállíngóztak mindenfelé, hiába a november az november... A kispiac is lassan kiürült, mintegy átadva az üres placcot a rövid életű délutánnak. Az egyik asztal lábánál egy gomba feküdt törött kalappal, reménytelenül. Alatta a hideg beton, felette a galád stand, ami minden világosságot élvezettel elvesz tőle. Hirtelen lepergett egész gomba-élete: örömmel gondolt spórakorára, a tavaszi szellőre mely hátára vette, az erdő bölcs akácaira, melyek befogadták és védelmezték, hogy kiteljesedhessen élete. A beton most hideg és kemény, az asztallap pedig széles testével felfogta az éltető sugarakat. Milyen szép is volt a nyár, mikor langyos esö mosdatta, s kalapja alatt egy cincér talált menedéket. A tarka ősz fagyos lehelletével a halál közeledtét suttogta, a végzetről fütyörészett. S jött a bácsika aki óvatosan kiszakította őt a földből, vigyázva kosárba rakta és hazavitte. Miután hazaért, le a pincébe nyirkos sötétbe tette a gombát társaival, kosarastul. (A gombák azért őszintén megvallották, -egymásnak, és a pince falainak, - sokkal jobb itt, mint kint az erdőben.) Hajnalban elindultak a piacra, a bácsika karján kosara, benne ő és a többi gomba. Éppen levetette a város hűs pára-ködmönét, amikor megérkeztek. A piac most a csendes, neonfényes arcát mutatta, a kevés kofát csak a kevesebb vevő múlta felül. Ahogy kivilágosodott, egyre többen érdeklődtek a gombák iránt, volt aki biztosra vette, hogy trágyában nőttek, míg mások a sötétséget nevezték meg gusztusos küllemük okaként. Mindenki dícsérte, de venni senki sem akarta. Egyszer aztán jött egy jól öltözött, kedves modorú fiatalember, aki kérdezgetett ezt-azt, végül megvette a kosár tartalmát. Amíg az árus átpakolta portékáját nejlonacskóba, véletlenül egy gomba elgurult, és leesett a hideg betonra, be az asztal alá. Senki nem vette ezt észre, kofabácsika se, még az elegáns fiatalember sem. Miután kiürült a tér, a gomba sorsa beteljesedett. Az ég hamuszürke szemeivel még körbenézett, és látta, hogy az asztal alatt egy gomba fekszik törött kalappal, magányosan. Megsajnálta és csillagos este-önmagával szelíden betakarta. A gomba ott és akkor tovább álmodott:tiszta, fehér porcelán ágyról, forró hagyma-párnáról, meleg nokedli takaróról...

Szekunder szégyen reloaded.

Izzadságszagú ez, de nagyon.