Jön a női kézis Eb – ami elől menekülnek a rendezők

„Trondheim városa nagyon izgatott, hogy 2020-ban a női kézilabda Európa-bajnokság egyik házigazdája lehet” – mondta Rita Ottervik, a város polgármestere 2014 szeptemberében, amikor bejelentették, hogy az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) végül az ő pályázatukat fogadta el a kontinenstorna rendezésére. Kicsit több mint hat év és egy világjárvány kellett ahhoz, hogy

az általuk nemrég még óriási lelkesedéssel várt viadal megvalósításától. Az elmúlt évek egyik legabszurdabb kontinensbajnokságának nyomában.

Átlagos Eb-nek indult

Az elmúlt időszakban többször érte az a vád a nemzetközi szervezeteket, hogy az egyes tornák odaítélésekor nem a sportszempontokat helyezik előtérbe, hanem gazdasági, politikai aspektusok alapján döntenek. Így kerülhetett a 2018-as labdarúgó-világbajnokság Oroszországba, a 2022-es Katarba(!), a 2021 januárjában rendezendő kézilabda-világbajnokság pedig Egyiptomba. Az, hogy egy ország válogatottja nem tartozik a sportág elitjébe, nem feltétlenül nem jelenti azt, hogy nincs társadalmi érdeklődés iránta, bár igaz, hogy a kettő a legtöbbször kéz a kézben jár. Ebből sülhettek ki olyan helyzetek, mint például a tavalyi női kézilabda vb-n, ahol

hogy a csapatoknak ne üres lelátók előtt kelljen játszani.

Japán iskolások tapsolnak a 2019-es Vb Magyarország-Románia mérkőzésén

Ugyancsak nem egyenes következményként, de gyakran látható, hogy a sportágat kevésbé ismerő, nem túl sikeres országok rendezései óriási malőröket eredményeznek. A 2020-as női kézi Eb rendezési jogát elnyerő Dánia–Norvégia párosról sok minden elmondható, de az éppenséggel nem, hogy életükben először járnak nemzetközi tornán.

Dánia a női szakágban háromszoros olimpiai és Európa-bajnok, valamint egyszeres világbajnok, Norvégia hét alkalommal nyert Európa-bajnokságot, háromszor vb-t, és két olimpián is győztek. A tornák rendezésében sem számítanak rutintalannak a felek: Dániának ez lenne a kilencedik, Norvégiának  pedig a hatodik nagy felnőtt tornája, ráadásul a két ország rendezett már közösen is világversenyt. 

Minden adott volt tehát,

Nem így lett.

A több mint tízmilliárdos stadion esete a világjárvánnyal

Az Európa-bajnokságot az előzetes tervek szerint négy helyszínen, a dániai Herningben és a norvégiai Stavangerben, Trondheimben illetve Oslóban rendezték volna. Az eredeti pályázatot később felülírták, és újabb dán helyszínt iktattak be a rendezők közé: a Nagykőrös méretű, 23 ezer lakossal rendelkező Frederikshavn lakói ugyancsak lehetőséget kaptak, hogy helyszínen lássák a női kézilabda világklasszisait.

A feleknek persze a világverseny-rendezői tapasztalatukon és lobbierejükön kívül be kellett dobniuk egy beruházási tervet is: a pályázat e részét a norvégok vállalták magukra a trondheimi csarnok rekonstrukciójával, amely a tervek szerint nettó 317 millió norvég koronából, azaz több mint 10,6 milliárd forintból valósult volna meg. A létesítmény tavaly ősszel el is készült, az amerikai zenész, dalszövegíró-mindenes, John Mayer nagy csinnadrattával fel is avatta, így minden készen állt arra, hogy fogadja a holland, szerb, horvát, magyar kvartettet.

A trondheimi Spektrum-csarnok

A koronavírus-járvány azonban, mint sok egyéb esemény, az Eb megvalósítását is kétségbe vonta. A norvég kézilabda-szövetség egészen őszig várt, hogy közölje az EHF-el, milyen feltételekkel hajlandó megvalósítani a kontinenstorna ráeső részét. Szeptember 9-én az európai szövetség közölte, hogy a norvégok a három helyszín helyett csak Trondheimben vállalják a rendezést, így a többi meccset is az újonnan átalakított arénába helyezik át.

A koronavírusos nyércek „támadása”

A norvégok hátrébb lépését követően a jóval megengedőbb járványügyi szabályokat alkalmazó dánok a torna előtt egy hónappal még úgy készültek, hogy mindkét tervezett helyszínen megtartják a mérkőzéseket. November 5-én azonban Mette Frederiksen dán miniszterelnök bejelentette, hogy az északi régióban tenyésztett összes nyércet meg kell ölni, ugyanis azokban mutálódott a koronavírus, s emiatt tizenkét ember megfertőződött.

„Biztos vagyok benne, találunk másik helyszínt, ha szükséges. Frederikshavnnel remek a kapcsolatunk, sajnálatos lenne, ha nem lehetne az Eb egyik házigazdája. Fárasztó ez a mostani helyzet. Nem tudjuk, mit hoz a holnap” – reagált a miniszterelnök bejelentését követően Per Bertelsen, a Dán Kézilabda-szövetség elnöke.

a kormány pedig végül döntött: vállalja a 800 millió dolláros (kb. 243 milliárd forintos) kártalanítást, de a nyérceknek menniük kell. Ehhez kedden sikerült is megszerezniük a szükséges parlamenti többséget.

Emellett több északi tartományban lezárást rendeltek el, így a dánok az IHF-el egyetértésben Herningbe tették át a mérkőzéseket. A két északi állam így csinált a négy rendezőből ötöt, aztán kettőt – hónapok alatt.

Egy dán nyérc (MTI/EPA/Ritzau/Mads Claus Rasmussen)

Ha fertőzöttet találnak, véget ér a torna a csapatnak és az ellenfélnek is

Ezzel párhuzamosan Norvégiában tovább fokozták az Eb-rendezés nehézségeit: az ország kézilabda-szövetségének főtitkára elmondta, hogy konzultálva az egészségügyi szervekkel, a hatályos szabályok szerint, amelyik válogatottban fertőzöttet találnak, az nem vehet részt a torna további részén. Sőt, nem állt meg ennyinél: „Ha az egyik játékos megfertőződik, a csapatát kiveszik a küzdelmekből, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy az érintett válogatott számára vége a tornának. Ez történik a legutóbbi ellenfelével is, amely szoros kontaktnak minősül. Ezért nagyon pontosan meg fogjuk határozni azokat az előírásokat, amelyekkel megelőzhetőek az ilyen esetek” – mondta Erik Langerud.

Az EB Norvégiában lejátszott csoportjai ezzel egy roncsderbihez lettek volna hasonlatosak:

– és nem is találkozik olyan csapattal, ahol viszont igen. 

A két ország persze ebben sem egyeztetett: eközben Dániában ilyen esetben csupán a fertőzött számára rendeltek volna el karantént, válogatottja – és annak ellenfele – minden további nélkül folytathatta volna a kontinenstorna küzdelmeit. A két állam közti felfogásbeli különbséget jól szemlélteti az is, hogy ez idő tájt Dániában a mérkőzésekre maszkviselési kötelezettség nélkül engedték be a nézőket, mint ahogy például az a Ferencváros esbjergi vendégszereplésén is látszott.

Időkérés az Esbjerg-Ferencváros mérkőzésen. A háttérben jól látszik, hogy a nézők nem viselnek maszkot. (Forrás: Sport1)

Két héttel az Eb előtt kiugranak a norvégok

„Mindannyian minden követ megmozgattunk abban a reményben, hogy Norvégiába hozhatjuk az Európa-bajnokságot, de itt az ideje elfogadni, hogy mi nem alkalmazhatjuk a Dániában érvényes irányelveket” – indokolta Norvégia hétfői visszalépését az Eb megrendezésétől Kare Geir Lio, az ország kézilabda-szövetségének elnöke.

A társrendező dánok rögtön jelezték, hogy – megfelelő anyagi kompenzáció esetén – igényt tartanak a felszabaduló mérkőzésekre és rendezik a kontinenstornát egyedüli házigazdaként. Mivel azonban összesen 16 válogatott 47 mérkőzését kellene lebonyolítaniuk két hét alatt, ehhez Herning mellé újabb helyszínt kellene bevonniuk.

Az EHF hétfőn közölte, hogy keddre várható megállapodás a dán-szövetséggel a második helyszínt illetően. A bejelentés helyett azonban nagy csalódás érte azokat, akik konkrétumokat vártak: a felek a döntést a hétvégére tolták. Dán sajtóhírek szerint a helyszín már megvan – amely Kolding városa lesz –, azonban egyedüli rendezőként a dánok több forrásra jogosultak, mint az eredeti felosztás szerint.

Most azonban már kevesebb mint két hét van hátra az Európa-bajnokság kezdetéig, így a tárgyalási határidő meglehetősen szoros. Attól azonban valószínűleg nem kell tartani, hogy decemberben nem láthatjuk Háfráékat a pályán: ebben a helyzetben, fokozott médiafigyelem közepette mindkét félnek óriási arcvesztés lenne, ha pár (millió) koronán úszna el a torna.

Mi lesz most?

Sietség biztosan. Ha a felek valóban döntést hoznak a hétvégén – és a híreknek megfelelően Kolding lesz a befutó –, akkor a városnak nagyjából másfél hete lesz a december 3-i nyitómérkőzést megelőzően felkészülni a világsztárok fogadására. Összességében ez mégis egy jobb megoldásnak tűnik, mint a nagy sporteseményre teljes mértékben alkalmatlan norvég környezetben játszani.

A dán kormány jelenlegi iránymutatásai alapján – mely szerint 500 néző a helyszínen követheti az összecsapásokat – még annak is egészen nagy az esélye, hogy nem hangszóróból szóló szurkolást kell hallgatnunk és kartondrukkereket néznünk. Persze, erre a történetre senki nem fog itthon emlékezni, ha válogatottunk éremmel tér haza Dániából.

Helyszíntől függetlenül, ott, ahol kell: a pályán.

Címlapkép: MTI/EPA/Jamamura Hirosi