Ahogy azt korábban már megírtuk, Zsámbéki Gábort és Gáspár Mátét követően Székely Gábor rendező is felmondott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Felmondását ő is Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnökké való kinevezésével magyarázta.
Székely 15 évig volt az egyetem rektora. Felmondását Vidnyánszky legutóbbi rádióinterjúját követően nyújtotta be, amikor is a Nemzeti Színház igazgatója „hangos, liberális bagázsnak” nevezte az SZFE elleni tiltakozáson résztvevőket. Székely nyilatkozatot is tett, melyben úgy fogalmazott, a kuratórium ellehetetleníti a nekik nem tetsző színházi személyeket.
Emellett elmondta, hogy Vidnyánszky „megnyilvánulásaiban nem érzi erkölcstelennek azt, hogy 155 éves egyetemünket »szakmabeliként« politikai érdekek miatt gyalázza, és egy jelentős korszak kitűnő művészeinek munkáját, tanári pályáját és erkölcsi feddhetetlenségét teszi kérdésessé. Sajnálatos az is, hogy ön a hallgatókat nem tekinti felnőtt embereknek, csak a tanáraik által megtévesztett fiataloknak.”
A napokban a PestiSrácok.hu elevenítette fel, hogy Székely a kommunizmus idejében még a világnézetileg elkötelezett (értsd: kommunista) színházak mellett érvelt. 1975 márciusában a Magyar Szocialista Munkáspárt 11. kongresszusán is felszólalt a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként. Nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy a párt (ahogy ő fogalmaz: „pártunk”) legmagasabb fórumán képviselheti Szolnok megye kommunistáit.
Az eseményen részt vett Kádár János, Biszku Béla, Apró Antal és maga Brezsnyev elvtárs, valamint Gustáv Husák csehszlovák és Todor Zsivkov bolgár első titkár is. A fiatal rendező ebben az illusztris társaságban szólalt fel, és szorgalmazott „világnézetileg elkötelezett” színházat.