Székely Gábor világnézetileg elkötelezett színházat akart a kommunizmus alatt

Ahogy azt korábban már megírtuk, Zsámbéki Gábort és Gáspár Mátét követően Székely Gábor rendező is felmondott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Felmondását ő is Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnökké való kinevezésével magyarázta.

Székely 15 évig volt az egyetem rektora. Felmondását Vidnyánszky legutóbbi rádióinterjúját követően nyújtotta be, amikor is a Nemzeti Színház igazgatója „hangos, liberális bagázsnak” nevezte az SZFE elleni tiltakozáson résztvevőket. Székely nyilatkozatot is tett, melyben úgy fogalmazott, a kuratórium ellehetetleníti a nekik nem tetsző színházi személyeket.

Emellett elmondta, hogy Vidnyánszky „megnyilvánulásaiban nem érzi erkölcstelennek azt, hogy 155 éves egyetemünket »szakmabeliként« politikai érdekek miatt gyalázza, és egy jelentős korszak kitűnő művészeinek munkáját, tanári pályáját és erkölcsi feddhetetlenségét teszi kérdésessé. Sajnálatos az is, hogy ön a hallgatókat nem tekinti felnőtt embereknek, csak a tanáraik által megtévesztett fiataloknak.”

A napokban a PestiSrácok.hu elevenítette fel, hogy Székely a kommunizmus idejében még a világnézetileg elkötelezett (értsd: kommunista) színházak mellett érvelt. 1975 márciusában a Magyar Szocialista Munkáspárt 11. kongresszusán is felszólalt a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként. Nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy a párt (ahogy ő fogalmaz: „pártunk”) legmagasabb fórumán képviselheti Szolnok megye kommunistáit.

Az eseményen részt vett Kádár János, Biszku Béla, Apró Antal és maga Brezsnyev elvtárs, valamint Gustáv Husák csehszlovák és Todor Zsivkov bolgár első titkár is. A fiatal rendező ebben az illusztris társaságban szólalt fel, és szorgalmazott „világnézetileg elkötelezett” színházat.

„Színházunk és a legtöbb vidéki színház igyekszik olyan új, a mához szóló, a jelenünket tükröző, a jelen kérdéseire választ kereső, világnézetileg elkötelezett színházat létrehozni, amelyben szórakoztatnak, és egyben formálják az új szocialista embert” – olvasható a Népszabadság hasábjain.

„Új szervezettségű színházakra van szükség. Új műhelyekre, amelyek segítségével nemcsak a magyar színházművészet léphet jelentősen előre, hanem általuk megvalósulhat pártunk művelődéspolitikája, a tudati és esztétikai nevelés, a munkásművelődés, az ifjúság művelődése éppen úgy, mint a szocialista gondolkodás alakítása, az emberek erkölcsi-ideológiai nevelése, a szocialista, kommunista ember megformálása” – fejtette ki véleményét a színház szerepéről.

Székely Gábor 1978-ban a Nemzeti Színház főrendezője lett.

Visszatérve a jelenbe, Székely nyílt levelében ezt írja  Vidnyánszky Attilának: „…ön a Színház és Filmművészeti Egyetem ellen intézett támadásaival az elmúlt ötven év magyar színháztörténetének politikai érdekek szerinti átírásában aktív szerepet vállal...”.

Ízlelgessük egy kicsit ezt a mondatot az 1975-ös beszéd tükrében!