Nemzeti traumák, feldolgozatlan történetek, hollywoodi mainstream és az értékeken alapuló filmkészítés napjainkban. A feltaláló c. új magyar játékfilm kapcsán Gyöngyössy Bence rendezővel és Kabay Barna producerrel beszélgettünk. Interjúnk.
A feltaláló c. film Béres József születésének 100. évfordulója előtt tisztelegve 2020. február 6-ától látható országszerte a mozikban (recenziónk itt olvasható).
A Gyöngyössy Bence rendezésében készült életrajzi dráma a Béres Csepp megszületésének izgalmas történetét és Béres József kutató hatalommal vívott, megalkuvást nem tűrő harcát mutatja be a hatvanas-hetvenes években. Az alkotókat a nemzeti filmkészítésről, az új trendekről és elvárásokról, illetve a Béres-örökségről kérdeztük. A feltalálóról készült kritikánkat itt olvashatja.
***
Miért fontosak a történelmi témák? Ma mit adhatnak a nagyközönségnek?
Gyöngyössy Bence: Ez egy nagyon fontos dolog, mert különben nem nyúlnánk folyamatosan történelmi témákhoz. Hosszú évek óta – nem csak én, hanem Kabay Barna és Petényi Katalin is – sorozatosan csinálunk filmeket történelmi traumákról, az ügynök-problémakörről, utolsó filmünkben pedig, a Janusban egy olyan erdélyi család történetét meséljük el, ahova a Securitate beházasít egy ügynököt, aki napi szinten jelent a család életéről. A Béres-filmnél hozzáadott érték volt, hogy ez egy nagyon erős és jó történet, ami ráadásul egy olyan környezetben játszódik, ami nem kerül gyakran mozivászonra. A szocialista rendszer hatalmi mechanizmusai, az akkori vidéki értelmiség hétköznapjai játékfilmben eddig feldolgozatlanok voltak. Béres József történetében
Rendkívül izgalmas és fordulatos, ugyanakkor fontos üzeneteket hordoz, jelennek, jövőnek.
Kabay Barna: Úgy gondolom, hogy a filmkészítés egy szolgálat. Szolgálnunk kell az új generációt, olyan történeteket kell megmutatnunk, fehér foltokat felfednünk, amiket ők egyáltalán nem ismernek. A feltaláló elkészítésének célja is ez volt, Béres József életéről szóló korábbi alkotásainkat is ebben a hitvallásban készítettük el.
Ha feldolgozunk egy ilyen történetet, mi az, amitől működik a film, és hol vannak a buktatók?
Gy. B.: Ha az ember történelmi jelentőségű személyről készít filmet,
Erre Béres esetében nincs is szükség, hiszen története önmagában is megáll dramaturgiailag. Persze minden életrajzi film dramatizált, és nem minden figura és esemény tűpontos tükörképe a valóságnak. Amennyiben azonban ezek a motívumok hitelesek, és az adott helyzetekben komolyan felmerülő dilemmákat mutatnak meg, ezeknek az apró változtatásoknak is helyük van a dramaturgiai felépítményben.
Hogy kerülhető el a dokumantarista filmekre sokszor jellemző szárazság?
Gy. B.: A 21. századi mozinézőnek is meg kell felelni, aki nagyon konkrét elvárásokkal ül a vászon elé. A nézőt a székében kell tartani, be kell szippantani a történetbe, hozzá van szokva egyfajta dramaturgiához, amit a hollywoodi mainstream határoz meg. Ugyanakkor egy film akkor jó, ha mindeközben konkrét értékeket, üzeneteket közvetít a néző felé.
K. B.: Nagyon fontos a speciális montázsvilág, az emberi arc sokat kifejező közeli felvételei, a látványos természeti képek. Bence és a kitűnő operatőr, Csukás Sándor érdeme a film különleges képi világa. A film zenéje is kitűnő, ha egy hollywoodi film alatt hallanám, akkor is elfogadnám.
A fiatal nézőket hogyan tud megfogni egy ilyen film? Mit tud leszűrni a Marvel-generáció a 120 perces Béres-alkotásból?
Gy. B.: A története nagyon pergő, kalandos, miközben izgalmas látleletet is nyújt a hatvanas-hetvenes évek Magyarországáról, a (nem) működő szocializmusról, az akkori társadalom egészét átható hazugságokról és intrikákról. Sikerült rekonstruálnunk a kort vizuális szempontból is, megjelennek a filmben a '60-as, '70-es évekre jellemző ruhák, emblematikus tárgyak, autók, igazi időutazásra invitáljuk a nézőket. De ennél fontosabbak azok az értékek, melyeket Béres József a tudományos eredményein túl ránk hagyott. A film a fiataloknak azt sugallja, hogy álmaink megvalósításához nagyon sok konfliktust kell legyőzniük az életben, de
K. B.: A film alapvetően az érzelmeken át tudja megérinteni a fiatalokat. Béres József példája saját erőfeszítéseinkhez ad erőt. Számos kudarca, meghurcoltatása sem tudta optimizmusát megtörni. A természet szeretete és életöröme mindig átsegítette nehézségein.
Ha megtekintjük február 6-án az alkotást, melyek azok a pillanatok, amiket biztosan hazaviszünk?
Gy. B.: Mindenekelőtt egy izgalmas és vizuálisan gazdag moziélményt és azt a morális példát, egyszerű és megkérdőjelezhetetlen értékrendet, amit Béres ránk hagyott, és ami ebben a mai globalizálódó, digitalizált világban aktuálisabb, mint valaha.
K. B.: A másik ember tisztelete és segítése. A család összefogásának fontossága.
Miről készítene sorozatot, ha szabad kezet kapna?
K. B.: A második világháború alatti embermentőkről. Petényi Katalinnal együtt többször beadtuk ezt a tervünket. Reméljük, hogy egyszer sikerül ezt a tervet is megvalósítani.
2026. január 15-étől látható a hazai mozikban a Romzsa Tódor című életrajzi film, amely a XX. századi keresztényüldözés egyik legismertebb magyar mártírjának életét, vértanúságát tárja a nézők elé a címszerepben Dér Zsolttal.
Leszállóágban az öreg kontinens, az amerikai elnök nem rejtette véka alá a véleményét.
A korábbi államfőnek a napokban jelent meg A haza minden előtt című könyve, amely tíz elnöki évét tárja elénk. Emellett a két ciklus emlékezetes pillanatairól és a kegyelmi ügyről is kérdeztük. Interjúnk.
A Hogyan tudnék élni nélküled? nemcsak az egymilliós nézőszámot lépte át, de példátlan módon éppen 52. hete van műsoron országszerte a mozikban. 2026-ban előbb a színpadi adaptáció érkezik az Erkelben, majd ugyanazzal a szereplőgárdával az ugyancsak Demjén Ferenc-örökzöldekre épülő mozgóképes folytatás.
Ez a szakma természete. Interjú.
„Ugyanaz lesz, ami régen is volt” – mutatott rá a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter.
Ezúttal egy szubjektív(ebb) toplistával is szolgál podcast-sorozatában ifj. Lomnici Zoltán.
Ezt a „politikai forradalmat” még a vak is észreveszi.
