Béres József élete a meg nem alkuvásra tanít – interjú A feltaláló alkotóival
2020. február 07. 15:45
Nemzeti traumák, feldolgozatlan történetek, hollywoodi mainstream és az értékeken alapuló filmkészítés napjainkban. A feltaláló c. új magyar játékfilm kapcsán Gyöngyössy Bence rendezővel és Kabay Barna producerrel beszélgettünk. Interjúnk.
A feltaláló c. film Béres József születésének 100. évfordulója előtt tisztelegve 2020. február 6-ától látható országszerte a mozikban (recenziónk itt olvasható).
A Gyöngyössy Bence rendezésében készült életrajzi dráma a Béres Csepp megszületésének izgalmas történetét és Béres József kutató hatalommal vívott, megalkuvást nem tűrő harcát mutatja be a hatvanas-hetvenes években. Az alkotókat a nemzeti filmkészítésről, az új trendekről és elvárásokról, illetve a Béres-örökségről kérdeztük. A feltalálóról készült kritikánkat itt olvashatja.
***
Miért fontosak a történelmi témák? Ma mit adhatnak a nagyközönségnek?
Gyöngyössy Bence: Ez egy nagyon fontos dolog, mert különben nem nyúlnánk folyamatosan történelmi témákhoz. Hosszú évek óta – nem csak én, hanem Kabay Barna és Petényi Katalin is – sorozatosan csinálunk filmeket történelmi traumákról, az ügynök-problémakörről, utolsó filmünkben pedig, a Janusban egy olyan erdélyi család történetét meséljük el, ahova a Securitate beházasít egy ügynököt, aki napi szinten jelent a család életéről. A Béres-filmnél hozzáadott érték volt, hogy ez egy nagyon erős és jó történet, ami ráadásul egy olyan környezetben játszódik, ami nem kerül gyakran mozivászonra. A szocialista rendszer hatalmi mechanizmusai, az akkori vidéki értelmiség hétköznapjai játékfilmben eddig feldolgozatlanok voltak. Béres József történetében
a kisember harca jelenik meg a hatalommal, klasszikus Dávid és Góliát történet.
Rendkívül izgalmas és fordulatos, ugyanakkor fontos üzeneteket hordoz, jelennek, jövőnek.
Kabay Barna: Úgy gondolom, hogy a filmkészítés egy szolgálat. Szolgálnunk kell az új generációt, olyan történeteket kell megmutatnunk, fehér foltokat felfednünk, amiket ők egyáltalán nem ismernek. A feltaláló elkészítésének célja is ez volt, Béres József életéről szóló korábbi alkotásainkat is ebben a hitvallásban készítettük el.
Ha feldolgozunk egy ilyen történetet, mi az, amitől működik a film, és hol vannak a buktatók?
Gy. B.: Ha az ember történelmi jelentőségű személyről készít filmet,
nemigen szabad elszakadni a valóságtól.
Erre Béres esetében nincs is szükség, hiszen története önmagában is megáll dramaturgiailag. Persze minden életrajzi film dramatizált, és nem minden figura és esemény tűpontos tükörképe a valóságnak. Amennyiben azonban ezek a motívumok hitelesek, és az adott helyzetekben komolyan felmerülő dilemmákat mutatnak meg, ezeknek az apró változtatásoknak is helyük van a dramaturgiai felépítményben.
Hogy kerülhető el a dokumantarista filmekre sokszor jellemző szárazság?
Gy. B.: A 21. századi mozinézőnek is meg kell felelni, aki nagyon konkrét elvárásokkal ül a vászon elé. A nézőt a székében kell tartani, be kell szippantani a történetbe, hozzá van szokva egyfajta dramaturgiához, amit a hollywoodi mainstream határoz meg. Ugyanakkor egy film akkor jó, ha mindeközben konkrét értékeket, üzeneteket közvetít a néző felé.
K. B.: Nagyon fontos a speciális montázsvilág, az emberi arc sokat kifejező közeli felvételei, a látványos természeti képek. Bence és a kitűnő operatőr, Csukás Sándor érdeme a film különleges képi világa. A film zenéje is kitűnő, ha egy hollywoodi film alatt hallanám, akkor is elfogadnám.
A fiatal nézőket hogyan tud megfogni egy ilyen film? Mit tud leszűrni a Marvel-generáció a 120 perces Béres-alkotásból?
Gy. B.: A története nagyon pergő, kalandos, miközben izgalmas látleletet is nyújt a hatvanas-hetvenes évek Magyarországáról, a (nem) működő szocializmusról, az akkori társadalom egészét átható hazugságokról és intrikákról. Sikerült rekonstruálnunk a kort vizuális szempontból is, megjelennek a filmben a '60-as, '70-es évekre jellemző ruhák, emblematikus tárgyak, autók, igazi időutazásra invitáljuk a nézőket. De ennél fontosabbak azok az értékek, melyeket Béres József a tudományos eredményein túl ránk hagyott. A film a fiataloknak azt sugallja, hogy álmaink megvalósításához nagyon sok konfliktust kell legyőzniük az életben, de
ha kompromisszumok és megalkuvás nélkül, céltudatosan végzi valaki a munkáját, akkor az eredményre fog vezetni.
K. B.: A film alapvetően az érzelmeken át tudja megérinteni a fiatalokat. Béres József példája saját erőfeszítéseinkhez ad erőt. Számos kudarca, meghurcoltatása sem tudta optimizmusát megtörni. A természet szeretete és életöröme mindig átsegítette nehézségein.
Ha megtekintjük február 6-án az alkotást, melyek azok a pillanatok, amiket biztosan hazaviszünk?
Gy. B.: Mindenekelőtt egy izgalmas és vizuálisan gazdag moziélményt és azt a morális példát, egyszerű és megkérdőjelezhetetlen értékrendet, amit Béres ránk hagyott, és ami ebben a mai globalizálódó, digitalizált világban aktuálisabb, mint valaha.
K. B.: A másik ember tisztelete és segítése. A család összefogásának fontossága.
A hit, a saját magamban és munkámban való hit – ami kiteljesedhet az Istenbe vetett hittel is.
Miről készítene sorozatot, ha szabad kezet kapna?
K. B.: A második világháború alatti embermentőkről. Petényi Katalinnal együtt többször beadtuk ezt a tervünket. Reméljük, hogy egyszer sikerül ezt a tervet is megvalósítani.
„Akinek van egy minimális politikai tudása, az nem ír le egy olyan posztot, ahol megpróbálja a saját politikai ambícióját új és ígéretes fajok telepítésével párhuzamba hozni” – reagált Gerzsenyi Gabriella bejegyzésére a publicista, politikai elemző.
Budapest egyik büszkesége a Magyar Zene Háza, amelynek különleges Hangdómja idén januárra ráadásul jelentős megújuláson esett át. A Pink Floyd 52 éves lemeze pedig szinte szárnyra kapott e falak között.
„Weber úr azt mondta az Európai Parlamentben, hogy az ukránoknak joguk van csatlakozni az Európai Unióhoz. Ez tévedés. Az ukránoknak joguk van jelentkezni az EU-ba. Nekünk pedig jogunk van dönteni erről. Ez a helyes leírása a helyzetnek.”
A katolikus egyház „tartalomgyártója” nem e világból való. Ez a mi nagy szerencsénk. Ha nem így lenne, tényleg hagyhatnánk a fenébe az egészet. Győrffy Ákos írása.
Színvallásra kényszerítik a visszaélések támogatóit.
p
3
0
9
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 40 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
NTLLK
2020. február 10. 22:48
Nagyszerű film! Remek színészek! Feszült jelenetek. Gyönyörű képek.
Kár, hogy harminc évet kellett várni az ilyenekre...
Dehát ez nem véletlen, ugyebár?
Most jöttem a moziból, megnéztem "A feltaláló" című filmet. Ajánlom mindenkinek (és véleményt is utána illik mondani). A film végig érdekfeszítő, jól jelenti meg az egyes sorsokat, a színészek játéka (kivétel nélkül) kiváló, és még szép is a film (szép természeti jelentekkel tarkított). Itt is kiderül, az emberi jellem, maga az egyén szerepe nem elhanyagolható a történelemben, igenis mindannyiunknak van felelősségünk. Tanulságosak az Aczél György, Pozsgay Imre és Nagy László költő szerepét bemutató jelenetek, jellemek.
Sarló és kalapács
Ezt a találmányt nem lehet kiragadni keletkezése környezetéből sem időben, sem a politikai klíma tekintetében. Az egész ország az artézi kutak mérgező vizét itta, aki ettől bekapott egy rákot, az kiesett a játékból, egészen lombhullásig. A gyógyszerlobbi éppenhogy bontogatta a szárnyait, hol volt még akkor ilyen mértékű lehúzás és manipuláció, mint napjainkban? A disznóhús disznóhússal az elért álmok közé sorolódott, minden ódiumával. Szív- és érrendszer, ízületek. Vegyszeres növényvédelem a csúcson, mínusz húsz év mindenkinek. Pancsolt bor, mérgezett gyümölcs, vegyszeres zöldség, soroljam?
Ez volt a válasz, erre voltunk képesek, a magyar orvostudománnyal szimultán.
Nem erre a találmányra kellene büszkének lennünk, hanem az impotenciát lenne fontos elítélnünk. A velünk élő szabad rablást, azt!