Jó hír a családoknak: változik a Babaváró támogatás igénylési korhatára!
Fontosnak tartjuk, hogy minden élethelyzetben segítsük a magyar családokat.
Anyaság: egy biológiailag kódolt, olykor egyszerűnek látszó, mégis hihetetlenül összetett misztérium. Ez az érzésünk lehet Daniel Stern könyvét olvasva, aki művében ezúttal nem elsősorban a csecsemőkre, hanem az anyákra fókuszál. Mikor születik meg egy nő lelkében az anyai azonosságtudat, és milyen utat kell ehhez végigjárnia? Mihez kezdhet az út közben jelentkező szorongásaival, és hogyan tud neki hatékonyan segíteni a környezete? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk a pszichoanalitikus elméletalkotó olvasmányos könyvében.
Vámos Miklósnak futott még jó néhány éve egy beszélgetős műsora, Lehetetlen címmel. Itt a honi kulturális élet ismert alakjai voltak a vendégei, többek között a színész, Bodrogi Gyula is, aki elmesélt egy történetet arról, hogyan élte meg gyerekként a II. világháborút, és az akkori óriási szegénységet. Történt egyszer, hogy amikor kiment a házuk elé, meglátta a szomszéd kisfiút, aki egy nagy szelet zsíros kenyeret tartott a kezében. „Ezt maguk már nem tudják elképzelni, hogy ez mekkora dolognak számított akkor” – tette hozza a közönség felé fordulva Bodrogi, és tovább mesélve a történetet elmondta, hogy miután egy ideig nézte ezt a fiút és a zsíros kenyerét, végül keserves sírásban tört ki. Visszarohant a házukba, ahol a szülei minden erejükkel próbálták kiszedni belőle, hogy mi történt. Nagy nehezen kibökte, hogy azért sír, mert a szomszéd kisfiú zsíros kenyeret eszik. Bodrogi Gyula édesanyjának nem kellett több, felkerekedett, és elment egy laktanyába, ahol minden katona minden szennyesét kimosta és kivasalta. Ezért egy kis darab szalonnát és egy szelet zsíros kenyeret kapott fizetségül, amit a kisfiának adhatott. Ezt a történetet hallva óhatatlanul elmosolyodok saját anyámon, aki néha még mindig megkérdezi tőlem, ha beszélünk telefonon, hogy ugye eszek rendesen?
Miért hozom ide Bodrogi Gyula gyerekkorát, miközben a cikk könyvajánlás szándékával íródott? Azért, mert ez a kis történet egy szép példája annak különleges kapcsolatnak, melyről Daniel Stern is ír könyvében. Anya és gyermeke között olyan pszichés kapocs van, melyet egy férfi soha nem érezhet át a maga teljességében, ugyanakkor csodálhatja azt, ahogyan azt az amerikai származású pszichiáter és pszichoanalitikus elméletalkotó is tette. Stern munkássága során főleg a csecsemők fejlődésére fókuszált, és ennek nyomán számos könyvet is írt, melyek közül a legismertebb talán a Csecsemő személyközi világa. Most azonban egy olyan művét szeretnénk ajánlani, melyben az anyává válás misztériumát tárja az olvasó elé, ami egyszerre lehet felemelő és szorongásokkal teli egy nő számára.
Az anyaság nem a baba világra jöttével születik meg
Miről is szól az Anya születik? Legelőször is arról, hogy az anyai lelkület,
míg végül beépül az új azonosságtudat. Szintén fontos üzenet, hogy ez a folyamat nem a baba megszületésével veszi kezdetét. Egy nő anyává válásának első epizódja az a kilenc hónap, amíg a magzat formálódik a testében, mert eközben lelkében is aktívan körvonalazódik az új öntudat. Ebben az időszakban a várandós nő képzeletét teljes egészében azok a remények, álmok, félelmek és fantáziák töltik ki, amik arra vonatkoznak, hogy milyen lesz az ő babája, milyen lesz ő anyaként és a férje apaként – írja Stern, aki a könyv további részében sorba megy az egész folyamaton. Összefoglalja a születés utáni időszak legfontosabb megoldandó feladatait: egyrészt a baba létének biztosítását, másrészt vele történő bensőséges kapcsolat kialakítását. Alapvető kérdések ötlenek fel ilyenkor egy nőben: vajon szeretni fog engem a kicsi? Vajon én szeretni fogom őt? Mindezt miből láthatom? Értem majd a jelzéseit? Vajon olyan anya leszek, mint az én anyám volt?
Az önfeledt boldogság mellett helye van az aggodalmaknak is.
Stern nagy érdeme, hogy hangsúlyozza: az anyává válás, és az anyaság felé vezető pszichés út sok nehézséggel van kikövezve, ezért teljesen természetes és érthető, hogy a nők olyan szorongásokat is átélhetnek, melyeket addig még sosem. A nyugati társadalom a nőre osztja az elsődleges gondozó szerepét, ennél fogva tőle várja a baba életben és biztonságban tartását, valamint fejlődésének biztosítását, és közmegegyezés szerint őt is kéri számon, ha ezek nem valósulnak meg. Őket terheli a felelősség olyankor is, ha a babával akkor történt valami, amikor a felügyelet ideiglenesen kölcsönadta valakinek. A „Ki tehet róla?” kérdések végső soron hozzá fognak elvezetni, ez a társadalom által ráosztott szerep pedig extrém megterhelő tud lenni.
amiben az önfeledt boldogság mellett helye van az aggodalmaknak is. Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a médiumok által sugárzott „tökéletes anya” nyomasztó és bűntudatkeltő képe helyett egy sokkal emberibb és valóságosabb köntösben mutassa meg az anyaságot, ami csökkentheti a nők megannyi szorongását.
Az Anya születik nagyon hasznos iránytű lehet minden leendő és tényleges édesanyának abban, hogy jobban megértsék a babájukat, de legelőször is saját magukat. Ebben pedig egy rendkívül sok édesanyját látott szakember lesz a segítségükre, aki bár férfi mivoltából fakadóan saját tapasztalattal nem rendelkezett arról, hogy milyen édesanyának lenni, mély empátiája és az anya-gyerek kapcsolat iránti csodálata által maradandót alkotott a témában. Értékes olvasmány lehet minden férj és apa számára is, hiszen rengeteg esetleges konfliktus akadályozható meg akkor, ha a felek jobban értik egymást. Például jó tudatosítani, hogy az első néhány hónapban a nők egy olyan hiperérzékeny állapotban vannak, melyben az anyaságukra irányuló legkisebb, ártalmatlannak tűnő megjegyzés is mély sebet ejthet az önértékelésükön, és magán a párkapcsolaton.