A vita művészete

„Ezeket az országokat nagyon szeretik azok, akik az ENSZ-ben tömbszavazásokat szeretnek látni. A listáikon ott vannak a »biztos« és a »valószínű« szavazók. Magyarország viszont nem ilyen. Már nem. Mert Naurunak is ugyanolyan szava van a közgyűlésben, mint az Egyesült Államoknak, még ha súlya és gazdasági-katonai lehetőségei nem is összehasonlíthatók. Hazánk számára elsőrendű feladat, hogy nagyon határozott és változatlan álláspontunkat meghallják, és ne írják fel a magyar szavazatot a nagy európai összeborulás listájára.

Erkölcsi és gyakorlati kötelesség is harcolni az igazunkért, javaslatot fogalmazni meg, hogy az együttműködés élő és gyümölcsöző legyen. Nyilván van ideológiai háttér, nagyon erős lobbitevékenység, háttér-megállapodások, folyosói pletykák.

Ebből a nagy zsibvásárból alakul ki az a határozat, amely reményeink szerint a magyar érdekeket is szolgálja. Ha a tízmilliós Magyarország szavát meghallja az egész világ, akkor az azt jelenti, hogy éltünk a nekünk juttatott eszközökkel, s nem adtuk fel álláspontunkat, csak mert túl hangosak a szirénhangok.”