A béremelésben kellene bátornak lennie a gazdaságpolitikának?

Korábban már beszámoltunk arról, hogyan látták vezető közgazdászok a magyar gazdaság elmúlt éveit a Republikon Intézet A magyar gazdaság 2016-ban – helyzetértékelés és kilátások című minapi konferenciáján. A rendezvény folytatásában már a magyar gazdaság kilátásai volt a téma, erről beszélgetett Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. tudományos tanácsadója; Pesuth Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje; László Géza, a Netvestor Kft. ügyvezető igazgatója és Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense. Egy különös vita is kialakult arról: szükség van-e radikális béremelésekre és ha igen, akkor hogyan?

Várhegyi Éva nagyon sötét képet festett: szerinte borúsak a magyar gazdaság kilátásai, a növekedés lassulni fog, mivel hiába jók egyes mutatók, azok mögött tünékeny folyamatok és súlyos anomáliák vannak. „Nem hiszem, hogy rózsaszín szemüveget kellene felvennem, ha nincs ilyenem” – fogalmazott, majd kifejtette: szerinte a felzárkózási folyamat el fog akadni, a növekedésnek korlátoltak a lehetőségei, illetve itt vannak még a gazdasági-politikai akadályok is, mint például a versenytorzító, diszkriminatív szabályok, amik szintén nem segítenek a magyar gazdaságnak. Várhegyi szerint „abnormális” gazdaságú ország vagyunk, amelynek esélye sincs a felzárkózásra, ahhoz ugyanis a mostaninál jóval nagyobb növekedésre volna szükség. Szerinte az is kérdés, mi lesz 2020 után, amikor az uniós források elapadnak.

Utóbbit komoly kérdésnek nevezte Pesuth Tamás is, aki szerint szükség volna arra, hogy legalább középhosszúságú terv legyen a gazdaságot illetően. A Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje szerint probléma, hogy azt hisszük, mi határozzuk meg a világgazdasági folyamatokat, holott valójában csak alkalmazkodunk azokhoz. A gazdasági növekedés kapcsán elmondta: nem az adatok a fontosak elsősorban, hanem a gazdaság szerkezete. Példaként említette, hogy ha jó helyre költik a pénzt, akkor nem baj, ha van költségvetési hiány.

Pesuth előadása végén elővette a béremelés kérdését, amivel egyébként az egész kerekasztal-beszélgetést erősen tematizálta: a folytatásban ugyanis időről-időre mindenkinél előkerült még a téma. Pesuth szerint egyébként 50-100 százalékos béremelésre volna szükség, a gazdaságpolitikának ebben kellene bátornak lennie. Mindezt azzal indokolta, hogy a béreknek komoly hatása van a termelékenységre, és így a versenyképességre is. Hozzátette: az egykulcsos adó valóban a teljesítménynövelésre ösztönöz, de csak abban az esetben, ha olyan a bérek mértéke.

Csak a kutatók pesszimisták?

László Géza, a Netvestor Kft. ügyvezető igazgatója szerint a gazdasági szereplők közel sem olyan pesszimisták a magyar gazdaság jövőjét érintően, mint a kutatók. Kitért arra is, hogy úgy látja: a Magyarországon tevékenykedő vállalatok már alkalmazkodtak az itteni politikai környezethez, az évek során pedig a kormány is finomított valamennyit a viselkedésén. Ugyanakkor a jövőbeni gazdasági növekedést illetően ő is lát némi problémát a képzett munkaerő elvándorlása, a maradó munkaerő teljesítménye és a kormányzat egyes intézkedései miatt.

A beszélgetésre jelentős késéssel érkező Pogátsa Zoltán előadása elején arról beszélt: csak az uniós pénzek miatt növekedett a gazdaság, de még ez sem volt valami hatékony, hiszen miközben a GDP 6-7 százalékát kitevő forrás áramlott be az országba, addig a gazdasági növekedés mindössze 3 százalék körül alakult. Ennek okát abban látta, hogy „kivéreztetett alrendszerekbe” tesszük az EU-s pénzeket, amelyek sokszor működésre mennek el, ahelyett, hogy azokat valódi fejlesztésre fordítanánk. Pogátsa elképesztően rossz adatnak nevezte, hogy 2007 óta gyakorlatilag nem változott az ország termelékenysége. Kifogásolta, hogy az uniós átlaghoz képest GDP-arányosan mennyire keveset költünk oktatásra, egészségügyre és szociális kiadásokra, ha meg Dánia adataihoz nézzük a számokat, akkor ezek az arányok még rosszabbak.

Kell vagy nem kell béremelés?

Csatlakozva a Pesuth Tamás által felvetett béremelés-témához, Pogátsa Zoltán is úgy vélte: szükséges az 50-100 százalékos béremelésre, és ezt szerinte a termelékenység egyébként meg is engedi. A Nyugat-Magyarországi Egyetem docense nem kertelt, szerint ezt ki kell kényszeríteni, már csak azért is, mert a magyarországi bérek messze elmaradnak attól, amit szerinte a termelékenység alapján elvárható volna. Pogátsa szerint el kell érni, hogy a minimálbér a létminimum fölé kerüljön, ahogy ez Nyugat- és Észak-Európában van.

László Géza ezzel szemben úgy vélte: a drasztikus minimálbér-emelés már korábban sem vezetett csodához, a „beavatkozásalapú gazdaságpolitika” pedig csak kárt okozna; egy jelentősebb béremelés ugyanis ahhoz vezetne, hogy a „betanító” jellegű külföldi cégek fognák magukat és elhagynák az országot, a magyar vállalkozások esetében pedig jelentősen megnőne az adóelkerülés. Várhegyi Éva a béremelés szükségességével egyetértett ugyan, de ő nem beszélt olyan drasztikus számokról, mint Pesuth vagy Pogátsa: szerinte egy legalább 10 százalék körüli béremelés lenne a reális.

Ugyanakkor Pesuth Tamás és Pogátsa Zoltán között is volt némi eltérés abban, hogy kikre is kellene vonatkoznia az általuk kívánt 50-100 százalékos béremelésnek: míg Pesuth úgy vélte, hogy a versenyszférát nem kell és nem is lehet direktben kényszeríteni a béremelésre, viszont a minimálbér emelésével el lehet érni, hogy a többi bér is emelkedjen; addig Pogátsa igenis „kényszerítőzne”.

Pogátsa: Nem árt a drasztikus minimálbér-emelés

Pogátsa Zoltán szerint abszurd, hogy a magyarok több mint 40 százaléka él létminimum alatt, és különösen elképesztő, hogy közülük 200 ezren olyanok, akik az államtól kapják a fizetésüket. Pogátsa László Géza kijelentései kapcsán megvédte az első Orbán-kormány minimálbér-emelését, amelynek szerinte minden tévhittel ellentétben elhanyagolható hatása volt a foglalkoztatottságra, miközben 600 ezer embernek lett jobb általa. A közgazdász szerinte azt kellene csinálni: most bejelenteni, hogy 2018-re a létminimum fölé fogják emelni a minimálbért, így a cégeknek 3 éve lenne felkészülni erre. Szerinte azoknak a cégeknek, amelyek az adócsökkentések, a növekedési hitelprogram és az alacsony energiaárak mellett sem képesek ezt 3 év alatt kigazdálkodni, nincs helyük a magyar piacon.

Összességében Pesuth, Várhegyi és László is úgy látta, hogy mindenképpen drasztikus szemléletváltásra van szükség a magyar gazdaságban és gazdaságpolitikában ahhoz, hogy legyen esély felzárkózni akár csak a régió országaihoz is. Várhegyi azt mondta: felőle akár maradhat ez a kormány is, csak ne ilyen „társadalomromboló” szemlélettel. Pogátsa pedig úgy vélte: az uniós pénzeknek köszönhetően „lélegeztetőgépen van” a magyar gazdaság,de ha erről levesszük, az súlyos gondokat okozhat majd.

Fotó: Repbulikon Intézet