„Ki látta a Saul fiát?” – ezzel a kérdéssel nyitott a Pázmány frissen indított holokauszttörténet-kurzusán Mezei Balázs vallásfilozófus, a PPKE BTK tanszékvezetője, aki a „holokauszt filozófiájával” is foglalkozik, bár saját bevallása szerint azért nem ez a legfontosabb kutatási területe. Egy darabig azt hittük, hogy filmesztétika kurzusra ültünk be, de aztán azt is megtudtuk, hogy érdemes-e összehasonlítani a holokausztot Trianonnal és hogy miért tartozik össze a zsidóság és a kereszténység.
Nagyjából ötven diák lézengett a Pázmány jogi karának nagyelőadójában a holokauszttörténet-kurzus második előadásán csütörtökön. A tárgy bevezetésének hírét nagy felháborodás övezte tavaly májusban – a minden karon egyaránt kötelező holokauszttörténet kurzus Szuromi Szabolcs rektor ötlete volt (akiről nemrég a Mandiner kiderítette: kitalált magának egy cambridge-i kinevezést). Nekünk sem tetszett annak idején a holokausztoktatás ötlete, így nagy kíváncsisággal vártuk, mi lesz belőle a gyakorlatban, Péterfy kollégával ezért beültünk az első órák egyikére.
A Saul fia és a zsidók identitásvesztése
Előzetes információink szerint az összes kar hallgatói a jogi karra járnak meghallgatni az előadásokat, és kéthetente felváltva vannak csoportokra beosztva, hogy beférjenek a nagyelőadóba. Ehhez képest alig voltak a teremben, amikor megérkeztünk. Közülük is csak ketten látták a Saul fiát, amint az Mezei Balázs kérdésére kiderült. A tanár úr ezt nagyon sajnálta és lelkesen dicsérni kezdte a filmet, ami szerinte egy nagy metafora a zsidóság identitáskereséséről – a metaforát olyan szépen kielemezte, hogy el is spoilerezte a filmet, nehogy kedve támadjon megnézni a többi kb. 48 hallgatónak. Sőt, annyira belejött a filmelemzésbe, hogy utána a diCaprio medvés-szenvedéspornós filmjéről, a Visszatérőről kezdett beszélni, mert valahogy az is eszébe jutott a holokausztról. Itt támadtak az első kétségeink, hogy nem egy filmesztétika kurzusra ültünk-e be, de végül is egy kis közjáték után („Engem látnak? Mert itt a katedrán nincs lámpa!”) rátért az előadás a holokausztra.
Mezei elsősorban a zsidóság identitásvesztéséről beszélt a holokauszt kapcsán, amit szerinte az „Auschwitz”-szó jobban kifejez. Szerinte a holokauszt nem csak a zsidók, de a nyugat és a kereszténység identitásvesztése és tragédiája is, hiszen „a zsidóság elveszejtésének kísérlete Európa keresztény gyökereinek felszámolása” volt tulajdonképpen. Mivel a zsidóság és a kereszténység pedig már nagyon régóta egymáshoz viszonyítva határozta meg magát – fejtette ki később.