Felfüggesztve

„Idestova húsz éve egyre-másra bagatellizálódnak el nagy port felvert ügyek. Néhányszor fellebbeznek, esetleg újrakezdetik az egész eljárást, s már nemcsak a fonalat ejtjük el, de az érdeklődésünk is megcsappan. Komoly végkifejlet nélkül halt el a Tocsik-ügy, a Princz-ügy, az olajszőkítési ügyek sora; nem igazán tudja a közvélemény, hol tart a bankcsődök ügye. A sok fiaskó láttán az istenadta népben kialakulhat a nem minden alapot nélkülöző összeesküvés-elmélet: ezek ott fenn összetartanak, kimentik egymást, kéz kezet mos, et cetera. Mintha az összes korrupt, hatalmával visszaélő politikus közül csak szegény szerencsétlen Zuschlagot csukták volna le – de őt is csak azért, mert óvatlanul holokausztozott. Ha nem holokausztozol, legfeljebb felfüggesztenek – vonhatja le a konzekvenciát a politikai osztály alvilági megoldásokra hajló fele.

A Hagyó-ügy kezelése nem azért csalódás, mert sok hűhó semmiért, hanem azért, mert rossz üzenet: lám, folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megalapozott vádját is meg lehet úszni anélkül, hogy a letöltendőt kockáztatná az ember. (Most a vizsgálati fogságot vegyük ki a képletből.) Ez a bűnszervezet a vád szerint egymilliárd forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozott a BKV-nak. Valamennyi szerződés meghatározó jellemzője volt, hogy azokat nem a cég gazdasági érdekei miatt, hanem a vádlottak és ismerőseik, baráti körük jövedelemhez juttatása miatt kötötték meg, miközben Hagyó Miklósnak főpolgármester-helyettesként feladata lett volna a BKV törvényes működésének és szabályos gazdálkodásának felügyelete. Aligha van pontosabb meghatározása a politikai korrupciónak: a népi Kínában az ilyesmiért nem függesztenek, hanem akasztanak…”