Ima kivégeztetésem előtt (1849)

Az kezdte a verekedést, aki Aradon visszaütött. Amikor mi akasztunk, az demokratikus akasztás. "A fővárosi eufória helyett valami más volt a végeken. Az ostromlott erőd mentalitás, a külső ellenség és az ellenséges belső nemzetiségek támadásától való félelem megteremtette a tömegszínház külön változatát: az árulók akasztását. Az első akasztás a délmagyarországi Temesváron hatalmas tömeget vonzott oda, melyet "50.000 emberre" becsültek. "Életemben azelőtt soha nem láttam ilyen sok embert együtt, mindenféle viseletű és nyelvű emberek voltak ott, vingári és besenyői bolgárok, környékbeli szerbek, románok, németek, stb." A katonák az elítélt árulók és a tömeg között helyezkedtek el egy nagy körben úgy, hogy a tömeg a lehető legjobban lássa az akasztófát. A vádlottak elleni vádakat felolvasták magyarul, megismételték németül, majd az első áldozatot, egy kb. negyvenéves magas, izmos határőrt vezettek a bitóhoz, úgy reszketett, hogy alig bírt menni. És "mintha az ördög kapta volna el a lábát, azonnal meghalt". Míg az áldozat még fent himbálózott, a másik elítélt, egy kereskedő kezdte átkozni a magyarokat, és a kormányt és magabiztosan kiáltotta, hogy ő nem fog meghalni, mert ezrek vannak úton a közeli Versecről és Pancsováról, hogy megmentsék. Gyorsan felhúzták, de még eközben is kiáltozta:"Ott jönnek a megmentőim!" A tömegben kiáltozni kezdtek: "A szerbek jönnek!" A rémisztő, nagyon is hihető szavak keresztülhullámoztak a tömegen németül és románul is, mire hihetetlen tumultus támadt. Híre járt, hogy a szerbek szervezkednek és készülnek fellázadni. Az emberek pánikba estek és minden irányba menekültek. Távolabb negyven lovas katona járőrözött a kivégzés helyszíne körül. Látva a zűrzavart, azt hitték, a tömeg vitatja a halálos ítéleteket. A kardjukat villogtató lovasok a tömegre támadtak. A tömeg pánikba esett, azt hitték, ezek az ellenséges szerbek. Az események után mindenfelé karkötők, nyakláncok és fülbevalók hevertek, amerre nők menekültek. "Százak hevertek a földön", egyeseket halálra tiportak, a folyóban "félholt" asszonyok és gyerekek találtak menedéket. "A jelenet olyan volt, mint az Ítélet Napja." forrás: Alice Freifeld: NAtionalism and the Crowd in Liberal Hungary, 1848-1914. 71-72. old. Freifeld forrása: Kováts István: Egy szegény pórfiú önéletrajza (Magvető, 1981, 265-267.old. Nem a 48-as ünnepek megszokott patetikus jelenete, az igaz.

Nem veszi hasznát senki, ne reménykedj. Egy ilyen hülye mint te nincs még egy.

"Szabadság a forradalomnak, rabság az ellenforradalomnak! – így fogja fel Vasvári a szabadság eszméjét, ezért követeli szeptemberben az ellenforradalom „magasfejűinek guillotinírozását, a robespierrei terrorizmust.” (Fekete Sándor: Vasvári Pál) Szemere 1849. január 19-én Kossuthnak írt levelében eldicsekszik vele, hogy Zichy Ödön általa tévesen Fehérvárra helyezett gyalázatos kivégzése milyen megfélemlítő hatással volt az egész "népre", hogy az ezért engedelmeskedett nekik, a forradalmár kormánynak: ""Nem kétkedem kimondani, hogy mi forradalmi téren vagyunk September óta, és forradalmilag magát a kormány nem jellemezte. Mindig megállapodott a puszta parancsnál, a fenyegetésnél, kívülem más, még csak hivatalból sem tett le senkit, halállal annyi bűnös közül egy sem lakolt. Mi benyomást tett a fejérvári kivégzés! Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett, de a birtokos és értelmesség tudta, hogy meg kell hajolni a vész előtt időnkint, és az elvonul felettök, és ismét felegyenesedhetnek. Ezért mit sem tettek. Végig gondolom a kormány tetteit, és úgy látom forradalmiak voltak név szerint, valósággal nem. Alkalmasint most késő odalépni, midőn az ország felét elvesztettük, és a székhelyet és a sajtó hatalmas eszközeit. Ez az oka, hogy a biztosok sem léptek odább, mint a hova a kormány példája vezette. Én most már ily helyzetben látom magamat. Akkor csak szigor lett volna a halál, mert eredményre vezet, most már talán ok nélküli kegyetlenségnek kereszteltetnék. De fordulhat a kocka, ne szalasszuk el majd az alkalmas pillanatot. 9. A meddig kezein ér, addig biztosítom a sikert, az engedelmességet. De már a harmadik kézben óriási éberség és gorombaság kell. Ezért én a rögtönítélő bíróságot is sikeresnek csak katonai kézben látom. A polgári bírák használhatlanok, mint a Bánátban, Ez okból én a hadi törvényszéket mindemül felállítattam, e megyékel ostromállapotba helyeztetvén, az ide alatt zárt rendeletemmel.1 A polgári rögtönitélő bíróság szabályait pedig ekkép módosítani. Csak így remélhetünk némi sükert." " Még egyszer: "Ez az oka, hogy a nép tőlünk félt és engedelmeskedett," mondta Szemere...

Alice Freifeld: Nationalism and the crowd in liberal Hungary, 1848-1914, 82.old.: "A függetlenségi háború a városokat katonai célpontokká tette. Miközben a városok újra meg újra gazdát cseréltek, a hátországi front irányított tömeggé vált. A győzelmeket lelkes ünneplő demonstrációk kísérték – amik gyakran nem voltak teljesen őszinték. A megfélemlítés még a saját hívekre is ránehezedett, mint például a magyar csapatok Veszprémbe érkezésekor. Meszet osztottak ki azzal a paranccsal, hogy fessenek fel “Éljen Kossuth!”, vagy hasonló feliratokat. “Siess, gyújts egy gyertyát és tedd ki az ablakba!” sürgette egy borbélyt a neje idegesen az éjszakában, “mert különben mindjárt beverik az ablakainkat.” Miközben új gyertyákat gyújtottak, a szomszéd ablakainak bezúzása hallatszott. “ Freifeld megadja forrását: Francsics Károly: Kis kamorámban gyertyát gyújték, 212.old. Francsics egy veszprémi borbélymester volt, aki megírta emlékeit. Tudtommal nem volt floridai zsidó, sőt a recenzió mentegeti antiszemitizmusát...