Walsh idézte az amerikai alkotmány első kiegészítését, mely szerint a Kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely a szólás- és sajtószabadsághoz való jogot korlátozná. Most mégis azt látja: az amerikai közbeszédet a politikai korrektség térnyerése alakítja. Balos barátaival egyetért abban, hogy bármivel lehet viccelni, bármiről lehet beszélni. De most mégis úgy látja: egyre inkább terjed az öncenzúra a sajtóban, egyre inkább elvárások jelennek meg, miről hogyan illik írni. „Öncenzúrára kényszerítjük magunkat, miközben ez ellen kellene harcolni. Persze nem kell hülyeségeket írni, de ahhoz is jogunk van.” Az amerikai kritikus azt is sajnálja, hogy egyre inkább átszivárog az USA-ba az az európai gyakorlat, hogy egy-egy sajtótermék szigorúan egy ideológiát képvisel.
Egyre több mind a formális, mind az informális korlátozás – tette hozzá Walsh. Az Obama-kormányzat is kifejezetten ügyel és figyel arra, miről hogyan írnak az amerikai sajtóban. Információi szerint a New York Times odáig ment az öncenzúrában, hogy a párizsi merényletről szóló tudósításából eltávolította azokat a részeket, amelyekben arról írnak, hogy az elkövetők az iszlámról szónokoltak egy-egy érintettnek. Walsh szerint gyakran előfordul, hogy a nagy lapok nem írják meg egy-egy sztori kényelmetlen részleteit.
Régen értékelték az egyedi hangot és tisztelték azt – mondta a médiakritikus, aki a kommunizmus összeomlása előtt érkezett Nyugat-Németországba, majd Berlinbe, később pedig ismeretségbe került a Stasi-ügynökkel, aki megfigyelte őt, illetve egy helyi KGB-összekötővel is.