Trump nem a levegőbe beszél: újabb drogcsempész hajót lőttek ki a parancsára (VIDEÓ)
„Ha szárazföldön érkeznek, ugyanúgy megállítjuk őket, ahogy a hajókat is megállítottuk” – hangsúlyozta az elnök.
Ft
Ft
25°C
15°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
09. 16.
kedd
Michael Walsh: A politikai korrektség az elme fasizmusa
2015. január 15. 13:30
A politikai korrektség azt akarja, csak egy oldala legyen az igazságnak és ne legyen róla vita. Pedig versenynek kell lennie a valóságértelmezések között – mondja Michael Walsh amerikai jobboldali-libertárius újságíró, médiakritikus, író, aki nagyon nem szereti azokat a véleményeket, amelyek úgy kezdődnek: „természetesen a szólásszabadság pártján vagyok, DE...”. Walsh a Danube Institute vendégeként érkezett Budapestre.
2015. január 15. 13:30
Ha nem mondhatod ki, amit szeretnél, semmit sem tehetsz; ha megtiltják, hogy beszélj, a következő lépés az lesz, hogy megtiltják, hogy gondolkodj – mondta a budapesti Danube Institute amerikai vendége, Michael Walsh.
Michael Walsh-sal az amerikai közállapotokról, az amerikai közbeszédet eluraló politikai korrektségről és annak vadhajtásairól beszélgettünk. Walsh könnyed felütésként elmondta: neki négy fegyvere van otthon, ami azért hasznos egy fegyveres támadás esetén, mert ha a támadóra szegezi a fegyvert, akkor az vele lesz elfoglalva, s addig a fegyvertelenek el tudnak menekülni.
Szavai szerint a bűnügyi tudósítás a legjobb újságíró és regényíró iskola: gyorsan kell megírni a sztorit, érdekes emberi történeteket lehet találni, miközben érzelmileg felfokozott állapotban lévő embereket és rendőröket hallgatunk, s közben be kell tartani a szoros határidőket. „A legjobb bűnügyek éjjel történnek, amikor bezárnak a bárok” – tette hozzá nevetve. Walsh örül annak, hogy nem tanult formálisan újságírást, mert akkor a gyakorlat során le kellett volna szoktatni őt az iskolában eltanult rossz beidegződésekről. Mint mondta, régen bárki lehetett újságíró: „csak odamentél a rendőrhöz és kérdezgetted, hogy mi történt”. Ma sajtóigazolványt kérnek és megkérdezik, van-e valamiféle képesítésed újságírásból. Régen szabadelvű, szabadságelvű, keményen dolgozó és vagányul fellépő, egymással komolyan versengő emberek voltak az újságírók, most egyre több közöttük, ahogy Walsh fogalmazott, a „college guy”.
Walsh idézte az amerikai alkotmány első kiegészítését, mely szerint a Kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely a szólás- és sajtószabadsághoz való jogot korlátozná. Most mégis azt látja: az amerikai közbeszédet a politikai korrektség térnyerése alakítja. Balos barátaival egyetért abban, hogy bármivel lehet viccelni, bármiről lehet beszélni. De most mégis úgy látja: egyre inkább terjed az öncenzúra a sajtóban, egyre inkább elvárások jelennek meg, miről hogyan illik írni. „Öncenzúrára kényszerítjük magunkat, miközben ez ellen kellene harcolni. Persze nem kell hülyeségeket írni, de ahhoz is jogunk van.” Az amerikai kritikus azt is sajnálja, hogy egyre inkább átszivárog az USA-ba az az európai gyakorlat, hogy egy-egy sajtótermék szigorúan egy ideológiát képvisel.
Egyre több mind a formális, mind az informális korlátozás – tette hozzá Walsh. Az Obama-kormányzat is kifejezetten ügyel és figyel arra, miről hogyan írnak az amerikai sajtóban. Információi szerint a New York Times odáig ment az öncenzúrában, hogy a párizsi merényletről szóló tudósításából eltávolította azokat a részeket, amelyekben arról írnak, hogy az elkövetők az iszlámról szónokoltak egy-egy érintettnek. Walsh szerint gyakran előfordul, hogy a nagy lapok nem írják meg egy-egy sztori kényelmetlen részleteit.
Régen értékelték az egyedi hangot és tisztelték azt – mondta a médiakritikus, aki a kommunizmus összeomlása előtt érkezett Nyugat-Németországba, majd Berlinbe, később pedig ismeretségbe került a Stasi-ügynökkel, aki megfigyelte őt, illetve egy helyi KGB-összekötővel is.
„A politikai korrektség az elme fasizmusa” – szögezte le Michael Walsh, aki úgy látja: a politikailag korrekt hozzáállás ugyanúgy „nagy illúziókhoz” vezet, ahogy a kommunista blokk is illúzióban élt, nem ismerve saját társadalmai valóságát, amire csak a rendszerváltás után derült fény. „Az újságírónak a valóságról kell írnia, akkor is, ha nem szereti azt” - jegyezte meg. A kérdésre, hogy az Egyesült Államokban is elterjedt-e a politikai korrektség, hiszen az inkább Európa jellemzőjének tűnik, azt válaszolta, hogy hazájában nagy népszerűségnek örvendett a marxista frankfurti iskola, amely elterjesztette a pc-felfogást. A politikai korrektség eredetileg viccek tárgya volt, de „nyafogós emberek egész sora elterjesztette”. A pc régen vicc volt, ma már nem az. „A pc gonosz” és a humor halálát is jelenti – hangsúlyozta Michael Walsh, aki nagyon nem szereti azokat a véleményeket, amelyek úgy kezdődnek: „természetesen a szólásszabadság pártján vagyok, DE...”.
A hatvanas évekre is kitért Michael Walsh, szerinte akkoriban két lehetősége volt annak, aki az akkor divatos témákkal akart foglalkozni: jogász vagy újságíró lesz. Akkor még fontos volt az objektivitás, de „az objektivitásnak vége” azóta, a „pártfogó médiának” (advocacy journalism) köszönhetően. Ennek a fajta hozzáállásnak köszönhetően azonban erodálódni kezdett a nagy lapok, például a New York Times tekintélye. Walsh szerint ma egyértelműen kimutatható a nagy amerikai médiumokban egy volt kollégájának, David Axelrodnak a keze nyoma, aki újságíróból Bill Clinton tanácsadója, majd Barack Obama kampánystratégája és médiatanácsadója lett, de megőrizte a médiakapcsolatait. „Rájöttek, hogy jól lehet befolyásolni a kultúrát, ha a média a te oldaladon van.” Az Obamát dicsőítő lapok most nagyon megijedtek, amikor Obama nem ment el a szólásszabadság mellett kiálló párizsi menetre: pártfogoltjuk nem úgy viselkedett, ahogy azt ők addig beállították. S hogy mit csinált Obama a felvonulás alatt? „Meccset akart nézni otthon” - emlékeztetett Michael Walsh, az elnök ugyanis nagy sportrajongó.
A médiakritikus 18. századi angol esszéistáktól is idézett, akik szerint ha az ember nem nevezheti sajátjának a nyelvét, semmije sem marad, semmit nem tud megnevezni. „A politikai korrektség azt akarja, csak egy oldala legyen az igazságnak és ne legyen róla vita. Pedig versenynek kell lennie a valóságértelmezések között, hogy az emberek megismerhessék a lehetséges magyarázatokat.” Walsh szerint probléma, hogy a fiatalok számára jelenleg a politikailag korrekt környezet a default üzemmód, ehhez van szokva. A médiakritikus ennek ellenére úgy látja – és azt tanácsolja –, „ha kiállsz az igazadért, tisztelni fognak érte”. A médiakritikus úgy fogalmazott: „Ahogy az iszlám, úgy a baloldal is behódolást akar, csak utóbbiak a szavaidat akarják elvenni. De ha elveszik a szavaidat, mi marad neked?”
Walsh úgy látja: minél közelebb van egymástól a hivatalos és a valós beszédmód, annál boldogabb és egészségesebb egy társadalom. Ha a két beszédmód elkezd eltérni egymástól, elveszíthetjük a kapcsolatot a valósággal. Az újságírónak csak egy feladata van: a valóságról tudósítani.
„A »bullshit« nagyobb ellensége az igazságnak, mint maga a hazugság” – Harry G. Frankfurt könyvéről
Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
Erre senki nem számított: amerikai és magyar katonák jelentek meg Oroszország legnagyobb hadgyakorlatán
A fehérorosz védelmi miniszter azt ígérte bármit megnézhetnek.
Fény derült a brüsszeli módszerre: így pénzelik a baráti médiát Von der Leyenék
Az AfD szerint a jobboldali politikusok lejáratása a cél.
Megszületett Zelenszkij mesterterve: az egész világ megtudhatta, hogy fogják legyőzni Putyint
Külföld
Konkrét javaslattal állt elő az ukrán elnök.
Gyakran használja a Tiktokot? – Kína és Amerika kereskedelmi tárgyalása Önt is érintheti
Újra tárgyalóasztalnál az Egyesült Államok és Kína. Miközben Spanyolországban folytatódnak a kereskedelmi egyeztetések, egyre nagyobb a bizonytalanság a TikTok amerikai jövője körül.
Eszkalálódik a háború: a hidegháború óta nem tapasztalt fegyverkezésbe kezdett két NATO-tagország
Külföld
Egyre nyomasztóbb a helyzet.
Ez már kész rablás: bemutatták, mennyit venne el a magyar emberek zsebéből Magyar Péter pártja
A Tisza-adó alaposan megdézsmálná az emberek fizetését.
Összesen 43 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
morfondír
2015. október 06. 08:28
Chomsky 2.0
De ez jó. Mindegy, hogy melyik oldalról közelíted.
Válasz erre
0
1
Zoli atya
2015. október 06. 08:27
Hogy lehet összemosni a holotagadást a nemzeti jelképek meggyalázásával?
Válasz erre
3
0
Zoli atya
2015. október 06. 08:27
A véleményszabadságnak nem lehetnek határai. Szerintem.
Válasz erre
2
1
Forsz
2015. október 06. 08:27
Pillanatnyilag egy párbeszéd jut eszembe:
- Hogy Ön mit mondhat, írhat, vagy tehet, azt mi döntjük el!
- Na, és ki az a MI??
- Azt is mi döntjük el...
Évezredes igazság, hogy az uralkodó ideológia az, ami megszab mindent.
A rendszerváltásoknál, paradigmaváltásoknál mindig van egy átmeneti időszak, amikor sok minden szabaddá válik ám ugyanakkor a zűrzavar, a rendetlenség és a társadalmi elbizonytalanodás is mindennapos lesz, de törvényszerű, hogy amint megerősödik az új REND, magával hozza a fenti párbeszédre jellemző állapotot is.
Természetesen van különbség; hogy melyik új rezsim mennyi idő alatt építi ki a maga diktatúráját, az csak a rezsim bigottságának fokától függ.
A kommunista rend, az nem sok lamentálásra adott időt, a liberális demokrácia egy kicsit elnyújtotta az átmenetet.
Akinek kétsége támadna fentieket illetően, visszamehet akár az ókori görög időkig, ahol az uralkodó ideológiát el nem ismerők, kétkedők, azt tagadók, vagy mást vallók, az életükkel fizettek.
Gondoljunk csak Szókratészre pl.
Válasz erre
8
0