Putyin fivérei

„Persze furcsa ez a Putyin kisöccse dolog meg a folyamatos putyinozás. A Nyugat valamelyik »hangja« kimondja a mindenható ítéletet: a magyar kormány lefeküdt az oroszoknak. Erre a magyarországi civil tüntető, aki csak és kizárólag szakmai kérdésekben megy ki az utcára tiltakozni, hirtelen Orbánt és Putyint karikírozó transzparenst ránt elő. Világos, nincs ember, aki ne tartana a szekrény aljában egy szép gyári utánnyomatot az ilyesmiből, rendes belvárosi lakos egy kávét meginni sem ugrik le enélkül a közeli romkocsmába. Mert ugye mindez spontán és önkezdeményező, mint ahogy a »demokratikus ellenzék« vezérszónokai is, akiknek mindenről Paks és a Déli Áramlat jut az eszükbe.

Tetszik érteni a perverz logikát: ha atom és gáz, akkor oroszok. Ha oroszok, akkor Putyin. Ha Putyin, akkor diktatúra. Orbán oroszokkal épít gázvezetéket, azaz ő is diktátor. A diktátorokat pedig meg kell dönteni – a törvény és a népakarat innentől teljesen érdektelen.

Merkeltől a »magyarok demokratái« alapvetően azt várták, hogy ne jöjjön el Budapestre. Ne találkozzon Orbánnal! Ne foglalkozzon olyan csacska dolgokkal, mint a legitimitás, az idei három választás eredménye. Ha magyarral akar találkozni, ott van bármelyik fess ellenzéki, még Bajnai is reaktiválható. Bármikor Berlinbe rendelhető. S akkor még nem esett szó a nagyszerű értelmiségi hátországról, díjak és ösztöndíjak dicső hordozóiról. (…)

Bármennyire szép »demokrata álom« is, arra azonban aligha kerül sor, hogy Angela Merkel a törvényes magyar kormányt megbuktatni vagy gyengíteni jöjjön Budapestre. Sőt, gyaníthatóan azt is jól látja, hogy ebben a történetben már sokkal kevésbé putyini fivérekről vagy nővérekről van szó – ahogy egyébként magát Merkelt az elmúlt években nemegyszer definiálták –, hanem egy tengerentúli nagybácsi érdekeiről és annak magyarországi, fenntartás nélküli végrehajtóiról. S mindennek a legkevésbé a demokráciához van köze.”