Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Nem várt buktatókat rejt a magyar jogrendszer családegyesítésre vonatkozó része: a Magyarország által el nem ismert szíriai palesztin útlevél miatt két, már hazánkban tartózkodó menekült családja állandó veszélyben van a Közel-Keleten, miközben az uniós irányelvek szerint már rég Magyarországon kéne lenniük. A menekültek egyre elkeseredettebbek. Riportunk.
A szíriai Rakan Ghaleb Hussein tavaly márciusban indult el török határ melletti lakóhelyéről Európa felé. A menekültekkel kapcsolatos sztereotípiákkal ellentétben nem gazdasági motivációi voltak: akkor döntött az indulás mellett, amikor tömeges letartóztatásokat kezdett az Aszad-rezsim. Úgy érezte, hogy ha bebörtönzik, sosem láthatja viszont a családját; ha viszont elindul, lesz lehetősége kimenteni őket a polgárháború mélyéből.
Felesége, édesanyja és öt gyermeke mellett jól menő tej- és joghurtüzemet hagyott hátra, Irakba és Jordániába is exportálták termékeiket. A cégvezetés mellett tanítóként dolgozó férfi Törökországon, Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül, embercsempészek segítségével jutott el Magyarországra, ahol idén februárban kapta meg a menekültstátuszt.
Mousa Fady 2013 elején hasonló útvonalon keresztül érkezett Magyarországra. Feleségével és két gyermekével Damaszkuszban éltek a polgárháború elején. „Megvolt mindenünk, ami a méltó élethez kell” – emlékezik vissza. A hazájában mérnökként dolgozó Fady elmondása szerint lakóhelyük környékét az ellenzékiek foglalták el, a környező utcák csatatérré változtak, folyamatosan veszélyben volt az életük. Házuk lerombolása után kétszer költöztek, de sehol nem érezték magukat biztonságban, ezért végül eladta az autóját és az így megszerzett pénzből útnak indult nővéreihez, akik Svédországban élnek. Fady 2013 decemberében kapta meg a menekültstátuszt Magyarországon, majd rögtön elkezdte a családegyesítési eljárást.
Magyarország nemzetközi szerződésekben vállalt kötelessége a megfelelő eljárás lefolytatása után befogadni a hazánkba érkező menekülteket. Uniós irányelv alapján szintén köteles lehetőséget biztosítani a területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbéli állampolgároknak – így a menekültként elismerteknek is – a családegyesítés lehetőségét. Az irányelv alapján kidolgozott magyarországi eljárás azonban nem várt buktatókat rejt magában, amelyek miatt hamarosan Fady és Rakan is Kafka világában érezhették magukat. 2013 novembere óta a magyar állam ugyanis nem fogadja el a szíriai palesztinoknak kiállított útlevelet érvényes úti okmányként.
A családegyesítés 22-es csapdája
„Mikor megkaptam a státuszt, telve voltam reménnyel, de nagyot kellett csalódnom” – meséli Fady a Blaha Lujza téri McDonald's hátsó traktusában. Tolmácson keresztül beszélgetünk, de hangján így is átüt az elkeseredettség. Több mint egy éve van távol a családjától. „Azt szeretném, hogy a gyerekeim olyan helyen nőhessenek fel, ahol nyugodtan játszhatnak a játszótéren és nem kell félniük a bombáktól és a tankoktól” – ismétli el többször. Fady családjának kérelmét első fokon elfogadta a BÁH idén februárban, másodfokon azonban új eljárást rendeltek el. Az ok ekkor nem az útlevél-probléma volt, hanem az, hogy nem látták megfelelően bizonyítottnak a rokonsági kapcsolatot. A következő eljárásban ezt már rendben találták: ekkor a szíriai palesztin útlevél miatt utasították vissza a kérelmet.
Rakan homlokán még mélyebb barázdák húzódnak, mint a negyvenéves kora ellenére teljesen ősz Fadyén. Menekültügyi eljárása végén, a státusz megszerzése előtt egy héttel Rakan értesült arról, hogy felesége és édesanyja életét vesztette a kormányerők egyik bombázása során.
A bombázás után videó is készült a helyszínen, ezt csak erős idegzetűeknek ajánljuk.
Rakan öt gyermeke – a legfiatalabb nyolc, a legidősebb 19 éves – árván maradt a polgárháború sújtotta térségben. A bombázás után a legkisebb fia egy leszakadt kezet vitt testvéreihez – azt hitte, játék.
A magyar szabályozás szerint a családegyesítésre vonatkozó kérelmet nem a Magyarországon tartózkodó családtagnak, hanem a külföldön lévő családtagoknak kell beadni személyesen egy olyan ország magyar nagykövetségén, ahol jogszerűen tartózkodnak. Mivel Szíriában jelenleg nem működik magyar konzulátus, ezért Rakan gyermekei először a jordániai Ammanba kértek időpontot, majd a libanoni Bejrútba. Szíriai palesztin útlevelükkel azonban se Libanonba, se Jordániába nem engedték be őket. Végül a sok helyen átjárható török-szír határon átlépve jutottak el Isztambulba, ahol beadták a kérelmet. A magyar konzulátus azonban a szabályok szerint visszautasította őket, mivel útlevelükből hiányzott a török pecsét.
Rakan és Fady ügyét a Magyarországi Helsinki Bizottság munkatársa, Somogyvári Zoltán karolta fel. Somogyvári elmondta, hogy Magyarország nem fogadja el a szíriai palesztin útlevelet, de ami nagyobb probléma, hogy a szabályozás nem ajánl semmilyen alternatívát. A legtöbb európai országban például nem fogadják el a szomáliai útlevelet, de elfogadják például a Vöröskereszt által kiállított úti okmányt, vagy egy egyszeri belépésre jogosító ún. „laissez-passer” okmányt állítanak ki. Másrészről Somogyvári szerint a fent leírt gyakorlat – mely szerint a kérelmezőnek jogszerűen kell tartózkodnia a benyújtás helyén – ellentétes a magyar eljárás alapját adó uniós irányelvvel.
Fontos a család
A magyar kormány többször deklarálta, hogy politikája egyik fókuszpontja a család intézménye. „Az anya-apa-gyerekek vagy feleség és férj szeretetközössége olyan kapocs, amely nemzeteket tehet sikeressé, társadalmakat emelhet fel” – nyilatkozta májusban a családok napján a kisebbik kormánypárt. A nemzetek és társadalmak felemelése mellett az integrációs folyamatnak is szerves része a család. Fady és Rakan is azt mondta, hogy amíg nem tudják biztonságban szeretteiket, addig nem tudnak a beilleszkedésre koncentrálni. Fady például hetekig magyar tanfolyamra járt, de amikor kérelmüket elutasították, mély depresszióba esett.
Rakan is azt mondja, hogy most csak a gyerekeire tud gondolni, de éppen albérletet és munkát keres Budapesten, hogy pénzzel is tudja támogatni őket. Pár nappal ezelőtt pedig a reménytelen helyzet miatt éhségsztrájkba kezdett. „Ez a legkevesebb, amit megtehetek értük” – mondja. Úgy gondolja, ha a biztonságban tudná a gyerekeit, és el tudná adni cége szíriai üzemét, akkor befektetne Magyarországon.
„Magyarország a harmadik hazám lett: az első Palesztina volt, a második Szíria, a harmadik Magyarország” – mondja Fady. Hozzáteszi: ha megtanulná a nyelvet, akkor még a szakmáján belül is el tudna helyezkedni, addig pedig bárhol dolgozna. Szerinte Szíria már nem lesz többé az az ország, ami volt, ezért itt kezdene új életet. Miközben képeket mutat az áram és fűtés hiányában takaróba burkolózó, mégis mosolygó gyerekeiről, még hozzáteszi: „az idő nem nekem dolgozik: bármikor elveszíthetem őket”.
*
Frissítés: A Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól azt kérdeztük, hogy miért került ki a szíriai palesztin útlevél a magyar állam által elismert úti okmányok köréből, illetve hogy miért nincs valamiféle alternatíva az így nehéz helyzetbe kerültek számára. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a hivatal válaszát:
„A Magyarországra történő beutazás és tartózkodás egyik jogszabályi feltétele, hogy a harmadik országbeli állampolgár kérelmezők, konkrét esetben az elismert menekültekhez családegyesítési céllal érkező családtagok érvényes úti okmánnyal rendelkezzenek. A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény határozza meg, hogy úti okmánynak olyan, Magyarország által az államhatárának átlépésére jogosító okmányként elismert útlevél, igazolvány vagy irat tekinthető, amely birtokosának személyazonosságát és állampolgárságát (hontalanságát) igazolja. A Magyarország területére történő beutazás céljából hazánk által elismert és el nem ismert okmányokat a 328/2007. (XII. 11.) Korm. rendelet határozza meg. Az idegenrendészeti hatóságoknak az eljárásaik során ezen fenti jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével kell eljárniuk.”
*
Egyéb írásaink a témában:
Magyarország? Az mi? Változóban a menekültek integrációja
Menekültügy magyar módra: mi folyik Vámosszabadiban?
*
Az írás a Mathias Corvinus Collegium és a Cook Communications együttműködésében létrejött Komáromy Gábor-ösztöndíj keretében készült.