Felvonták a nemzeti lobogót

Szomorú, hogy ma is ütik itt egymást a fórumozók, szinte az összes, nemzeti ünnepről szóló topicban. :(

Kellemes ünnepeket minden kedves mandisnak!

Ma is aktuális üzenet. ERDÉLYBEN Barangol és zúg, zúg az őszi szél. Csörögnek a fák száraz lombjai, Mint rab kezén a megrázott bilincs. Hallgass, zúgó szél, hadd beszéljek én! Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak, Mint nősírást az égiháború. Egy nemzet és két ország hallja meg, Mi bennem eddig titkon forra csak, S amit keblemből mostan kiröpítek, Mint a volkán az égő köveket. Az forra bennem, az fájt énnekem, Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy E kétországos nemzet a magyar! Ez tette lelkem pusztává, a bánat Pusztájává, hol egy tigris lakik: A vérszemű, a lángszemű harag. Oh e vadállat hányszor verte el Magányos éjim csendét, amidőn Besüvöltötte puszta lelkemet! - Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk, Hogy szétrepesszük a szent levelet, Mit diadalmas őseink írának, Szivök vérébe mártván kardjokat? Kettészakadtunk, és a szép levélből Rongyok levének, miket elsodort És sárba dobott a századok viharja. Lábbal tiportak bennünket. Könyűnket És jajkiáltást küldöttünk az égbe, De panaszunkat az be nem fogadta. A rabszolgákat nem hallgatja az meg, Mert aki jármot hágy nyakába tenni. Méltó reá, hogy azt hurcolja is, Míg össze nem dől a korbács alatt. Tartottunk volna össze: a világ most Tudná hírünket, nem volnánk kizárva A templomból, hol a nagy nemzeteknek A tisztelet tömjénét égetik. Tartottunk volna össze, nem törölnénk Szemünkből annyi fájdalmas könnyűt, Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel Történetünknek sötét lapjait. A porszemet, mely csak magában áll, Elfúja egy kis szellő, egy lehelet; De hogyha összeolvad, összenő, ha A porszemekből szikla alakúl: A fergeteg sem ingathatja meg! Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok, Amit mondtam, nem új, de szent igaz. Az események romboló szele Nem fú jelenleg, és a porszemek Nyugton hevernek biztos helyökön; De ha föltámad a szél, mielőtt Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre A nagy világnak minden részibe, És soha többé meg nem leljük egymást. Iparkodjunk. A század viselős, Születni fognak nagyszerű napok, Élet-halálnak vészes napjai. Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen Az eljövendő óriásokat. Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást, Tartsuk meg azt, oh édes nemzetem! Ki legelőször nyújtja ki kezét, Azé legyen a hála s a dicsőség; S ki elfogadni azt vonakodik? Annak porára szálljon minden átok, Melyet sírunkra majd virág helyett Ültetni fognak maradékaink, Kiket örökre megnyomorítánk! Petőfi Sándor Koltó, 1846. október 26.

Kövér Lászlónak igaza volt amikor a mai balliberális ellenzéket gennyes tályognak minősítette a nemzet testén. Igaza volt, mert ezt nap mint nap bizonyítják. Mindent ami szent, ami ünnep a nemzetnek, azt igyekeznek a sárba taposni, a saját színvonalukra lehúzni. Ezt teszi Megyesi Gusztáv is a NOL "kiváló történésze" Nem üzennek semmit a márciusi ifjak című írásában. http://nol.hu/belfold/nem-uzennek-semmit-1450243 Ezért is kell április 6.-án kiebrudalni őket a parlamentből.