A sürgősséggel tárgyalt ügyben október elsején – vagyis öt héttel és egy nappal a tervezett ítélethirdetés előtt – tartották a tárgyalást. Annak során az Európai Bizottság – az unió központi javaslattevő-végrehajtó intézménye, amelynek egyik feladata, hogy őrködjék az uniós szerződések tiszteletben tartásán – fenntartotta keresetét Magyarország ellen. Az Európai Bizottság szerint a nyugdíjkorhatár leszállítása az érintett bírákkal szemben életkoron alapuló eltérő bánásmódot jelent, ami ütközik a diszkrimináció uniós tilalmával.
A magyar fél azzal érvelt a bizottsági kereset elutasítását kérelmezve, hogy egyfelől az Alkotmánybíróság a nyáron visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a bírák nyugdíjkorhatárát 70 évről 62 évre leszállító intézkedéseket, másfelől pedig szerinte azok egyébként sem ütköztek uniós jogba, mert igazolható célra, a minőségi igazságszolgáltatás kialakítására irányultak.
Az Európai Bizottság még az év elején indított az ügyben kötelezettségszegési eljárást, majd – miután a magyar kormánnyal nem sikerült megegyezésre jutnia - az uniós bírói szervhez fordult. Különösen azt kifogásolta, hogy a szerinte drasztikus korhatárcsökkentést jelentő új szabályozást rendkívül rövid, másfél éves átmeneti időszak alatt kívánják végrehajtani.
Az Alkotmánybíróság július 16-ikai döntéséről az uniós végrehajtó testület képviselője a tárgyaláson úgy vélekedett: az nem indok a keresettől való elállásra, mert egyfelől akkor, amikor a bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, a bírált intézkedések hatályosak voltak, másfelől ezen intézkedések alapján a köztársasági elnök tömegével fel is mentett bírákat. Az alkotmánybírósági döntés a felmentett bírák sérelmét nem orvosolta, nekik perelniük kell visszavételükért vagy kártérítésükért, miközben eredeti beosztásukba nyilván nem kerülhetnek vissza, hiszen azokat a posztokat időközben betöltötték.