A média kedvenc papjából lesz a média kedvenc kiugrott papja

„Hodász (egyetértésben a mi inerciarendszerünkben értelmezhetetlen Perintfalvival) maga is a katolikusokat látja gyűlölködőknek (a homoszexuálisok vagy az ellenzékiek esetében), elfelejtve azt az erőszakos verbális és tettleges támadássorozatot, amit azok folytattak (folytatnak) a hívők és az egyház ellen: Jézust gúnyoló karikatúrák, keresztény jelképek meggyalázása pride-on, tüntetésen (abortusz-tabletta mint eucharisztia), a keresztények kiirtására tett direkt utalások, a kormányzat és az egyházak elleni támadások (amibe Hodász is beszáll, és csodálkozik, hogy »nem védi meg« a saját egyháza, amelynek szembe megy az értékeivel, a tagjaival).

A keresztény tanítás szerint szeretnem kell az ellenségemet, de nem engedhetek a tanításból. A szeretet nem azt jelenti, hogy elfogadom a hibás nézeteket, sőt mindig ellene mondok a sátánnak. »Nem ítéllek el. Menj, de többet ne vétkezzél!« A gyónás is csak úgy érvényes, ha van megbánás (tehát annak belátása, hogy amit tettem, az rossz), van elégtétel és törekvés a jóra. Ha valaki azt mondja, hogy nem fogadja el a keresztény tanításokat, nem is akarja, nem bánja, ha ezzel ellentétesen cselekszik, az nem számíthat az egyház egyetértő támogatására. Az elfogadás csak a személyre vonatkozik, a tetteire és gondolataira nem.

A rendszerváltás óta a globál-liberálisok folyamatosan támadják a vezetőinket, a hitünket, a nemzeti érdekeinket, aztán csodálkoznak, hogy nem nyeljük le szó nélkül. Erre aztán kioktatnak kereszténységből, hogy de igen, jó keresztény lenyeli.

A legvadabb (és a titkos szavazás miatt teljességgel értelmezhetetlen) kijelentése szerint »Magyarországon az van, hogy ha te hívő vagy, akkor egy bizonyos pártra szavazol.« De hát kire szavazzanak a keresztények? Szavazzanak-e egyáltalán? A politika a közösség ügye (már az ókorban is); Jézus idejében nem volt általános választójog, de mindenki felelős önmagáért, a családjáért, tágabb környezetéért. Szavazni tehát nem ördögtől való, de keresztény ember nem is szavaz az ördögre. Persze mindannyiunknak többszörös identitása van (a vallás mellett nemzetiség, családi állapot, lakóhely, foglalkozás, konzervatív vagy szociális érzület, hobbi, állatokhoz-dohányzáshoz-italhoz fűződő érzelmek stb.), amelyek ütközhetnek egymással, és mivel egy párt sosem szent, nem kell ugyanarra szavazni. Ilyen egyházi utasítás egyébként sincs. Egy-egy papnak lehet véleménye, amiként Hodásznak vagy Beer Miklósnak is van, amibe belefér a fotózkodás az ellenzéki miniszterelnök-jelölttel. A szavazatunk leadásánál mindannyian sokféle szempontot mérlegelünk. Az egyház természetesen a hithez való viszonyt helyezi első helyre, de egy világi társadalomban, a világi törvények közepette ez a hívek számára nem teljesen egyértelmű.”

***

Nyitókép: MTI Fotó/Komka Péter