Párharc álmodók és az álmodozók között

„Az álmodozók legalább következetesek.

A skolasztikus filozófusok nem tudtak olyan  Teremtőt elképzelni aki képes egy akkora sziklát kreálni, amit ő maga sem képes felemelni.

A mi modern skolasztikusaink sem tudnak olyan problémát elképzelni amire ne az lenne a válasz, hogy a releváns hatáskört el kell venni a tagállamoktól és Úniós szinten kell kezelni.

Ha mernénk egy nagyot álmodozni a történelem napos oldalán ácsorogva, felhúzánk egy sokemeletes üveg-acél bábeltornyát, megtömnénk a munkaerőpiacon eladhatatlan bölcsészekkel és a tetejébe húznánk egy kimustrált teuton politikust. Lehetőleg Waffen SS-es nagypapával és Baader-Meinhof-os idesszülével.

Egyszeriben minden problémánk megoldódna.

Kerülne pénz, paripa, fegyver. És HIMARS-ból fonnák a kerítést. 155 mm-es gránát? Nem probléma!

Letöltenénk a gránát aplikációt és nyomtatnánk magunknak amennyit akarunk. Karbon lábnyom és nehézipar nélkül. Napelemekkel hajtva szélkakast.

A dolog szépséghibája, hogy a jövő nem azoké akik aplikációkról álmodoznak, hanem azoké akik Molotov koktélról álmodnak. Amivel aztán leégethetik a jelen roskadozó világrendjét.

Álmodni a cselekvés előtt álmodunk. Álmodozni a cselekvés helyett.

Nem betűleves intézményekre, sóhivatalokra és famentes papírkötegekre van szüksége a Nyugatnak, hanem szervátültetésre. Hogy melyik szervről van szó, azt a mai gendervészes időkben már le sem merem írni.”

Nyitókép: MTI/EPA/Hannibal Hanschke