Fél éve tört ki a háború, amely felforgatta világunkat

Nyitókép: Mariupoli jelenet (Fotó: ILYA PITALEV / SPUTNIK / SPUTNIK VIA AFP)

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

Ma hat hónapja, február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát. A hivatalos indok a szomszédos ország „nácitlanítása” volt. Már akkor látható volt, hogy az orosz vezetés a kijevi Majdan téren 2013 végén elindult, számára kedvezőtlen folyamatokat kívánja az ezen átlátszó indok alatt megindított agresszióval visszafordítani.

Hogy miért akkor és miért indult meg egyáltalán az orosz fél által különleges katonai műveletnek nevezett támadás, nos, ezen azóta is folyik a vita. 

Egyes divatos nyugati vélemények szerint Putyin elnök szellemi vagy fizikai betegsége volt a kiváltó ok, bár ennek túl sok nyomát azóta sem látjuk. 

Mások arra teszik le a voksukat, hogy az atomfegyvermentes Ukrajnáról szóló 1994-es Budapesti Megállapodást megkérdőjelező, a müncheni biztonságpolitikai konferencián elmondott ukrán elnöki beszéd volt a casus belli. 

Egy harmadik csoport szakértő az Egyesült Államok érthetetlenül kapkodó és megmagyarázhatatlanul gyors afganisztáni kivonulásának hatását gyanítja a háttérben. 

Hogy mi az igazság, talán sosem fogjuk megtudni. Egy tény: nagyon kevesen gondolták – beleértve jelen sorok szerzőjét is –, hogy ez a testvérháború ki fog törni. 

*

Putyin és az orosz katonai vezetők ((Mikhail Metzel / POOL / Sputnik via AFP)

A fegyveres konfliktus első napjai jelentős káosszal jártak. Kijevben orosz ejtőernyősök tűntek fel, az utcákon ukránnak öltözött katonák lövöldöztek egymásra. Hírek szerint Zelenszkij elnök éppen, hogy csak megúszta az elfogására indított műveletet. Bár ugyanez a történet már az Erdogan elleni 2016-os puccs idején is előkerült, ezért valószínű, hogy a 2014 óta háborúban álló ország esetében inkább a modern konfliktusok egyik toposzáról lehet szó, mint egy valós hírről. A nagyvárosok, Kijev, Harkov ellen megindított támadások elakadtak az ukrán fegyveres erők szívós ellenállásán, és a beérkező óriási mennyiségű modern nyugati fegyver hatalmas veszteségeket okozott a szemlátomást nem ilyen fogadtatásra készült orosz hadoszlopok soraiban. 

A kedvezőtlen időjárási körülmények között Kijev felé egy 60 kilométeres hosszúságúra becsült járműoszlop duzzadt fel,  jelentős orosz veszteségek keletkeztek. 

A kedvezőtlen 2022-es gazdasági kilátások és Zelenszkij elnök alacsony támogatottsága ellenére még az oroszok lakta területeken sem fogadták virágesővel a támadókat. 

Hogy ennek a súlyos hírszerzési kudarcnak a valós oka az amerikai segítséggel átfordított és valótlan jelentéseket adó ügynökhálózat volt, vagy valami más, nos erről sincs túl sok információnk. Egy dolog biztos: Herszon kivételével az összes nagyobb ukrán városban megőrizte a kijevi vezetés az irányítást. A keleti és északi irányban elakadt előrenyomulás ellenére már az első napokban elkezdődött az ukrán fegyveres erők hátországának pusztítása. A ballisztikus és cirkáló rakéták célpontjai üzemanyag- és lőszerraktárak, valamint laktanyák voltak. 

Már ekkor látható volt, hogy a modern háborúkra jellemző totalitás nagyon furcsán van jelen ebben a háborúban. Az ukrán fél eleinte nem támadott Oroszország területén elhelyezkedő célpontokat, míg az ukrán lakosság az orosz kézre került erőművekből kapta az áramot, sőt Magyarország felől folyamatosan érkezett az orosz gáz.

és válogatott sértésekkel igyekezett több támogatást kicsikarni azokból az országokból, így Magyarországból és Németországból, amelyek véleményük szerint nem támogatták őket eléggé. 

Az agresszióra válaszul az Európai Unió vezetése több körben megsemmisítőnek szánt szankciók sorát vezette be Oroszország ellen, és a nyugati vállalatok egymás után jelentették be kivonulásukat az orosz piacról. 

Március közepén egy pillanatra mintha megingott volna az orosz vezetés. Moszkva egyre többször fenyegetőzött nukleáris fegyverekkel, és a teljesen elakadt támadással együtt jelentkező súlyos veszteségek miatt joggal jelentek meg olyan elemzések, amelyek az orosz fegyveres erők képességeinek rendkívül alacsony szintjéről szóltak. Az ekkorra teljesen körülzárt, a Krím-félsziget szárazföldi kapcsolatához kiemelten fontos és az ukrán elit alakulatok által szívósan védelmezett Marjupol ostroma éppen csak megkezdődött. 

Azonban a világ országainak jelentős többsége, közel kétharmada – köztük olyan óriások mint India és Kína – nem fogadták el a korlátozásokat. Ez a fejlemény – Marjupol ostromának lassú előrehaladásával – visszaadta a megingott önbizalmat, és a nyugati szankciók kapcsán sorra születtek az egyre magabiztosabb orosz nyilatkozatok. 

Kismamák az ostromlott Kijev egyik kórházának pincéjében (fotó: Hölvényi Kristóf / Mandiner)

Május elején azután megindult a szakadár tagköztársaságok területére összpontosított orosz szárazföldi erők támadása, és ezzel párhuzamosan újabb súlyos csapást szenvedett el az ukrán közlekedési hálózat. Módszeres támadások érték a villamosított vasútvonalak szempontjából nélkülözhetetlen transzformátor állomásokat. Május 20-án elesett Marjupol, és eddigre egyértelművé vált, hogy az átszervezett orosz erők fenntarthatatlanul súlyos veszteségeket okoznak ukrán ellenfeleiknek. A meglepő módon a legerősebb ukrán állások ellen frontálisan megindított támadásban a nagyobb városok is csak már legfeljebb hetekig tudtak ellenállni, és

A beérkező, nagyobb hatósugarú nyugati fegyverek, valamint a korábban is elégtelennek bizonyult orosz logisztikai támogatás miatt viszont augusztusra az orosz előrehaladás rendkívül lelassult, de teljesen nem állt le, amint azt Peszki – erőddé átalakított városának augusztus közepi – eleste is mutatja. A nyilvános forrásokból elérhető hírek szerint a sokat fenyegetett Herszon körzetében a hónap végére másik irányból is megindult egy orosz támadás.

Az egyre fokozódó orosz haditechnikai (de nem létszámbeli) fölény ellenére az ukrán fegyveres erők kitartanak, de jól jelzi veszteségeik óriási méretét, hogy már a fiatal, hajadon nők sorozására is sor került nemrégiben. 

*

Zelenszkij a fronton (MTI/AP/Ukrán elnöki sajtószolgálat)

Álljon itt a fél éve tartó háború néhány tanulsága! 

Az első és legfontosabb, életünk minden területére kiható kategória: a nyugati gazdasági szankciók.  És ezek kudarca. A hivatalos magyarázat szerint azért lettek bevezetve a szankciók, hogy az orosz vezetés ne tudja ebből finanszírozni a „különleges katonai műveletét”. Nos, ez akár igaz is lehetne, de

Egy: tudom-e biztosan pótolni a szankciók miatt kieső mennyiséget? Ha a válasz nem egy egyértelmű igen, akkor kétséges, hogy el tudom-e látni fő feladatomat, a társadalom és a gazdaság működésének garantálását. 

Kettő: szankcióim célpontja el tudja-e adni máshova a nekem szánt energiahordozókat? Ha kérdés nem egy egyértelmű nem, akkor megint csak nem éri meg szankciózni, hiszen én rosszul járok vele, a másik fél meg nem. Ráadásul nem csak energiahordozók jöttek Oroszországból, hanem számtalan olyan áru is, amely például a mezőgazdaság működéséhez szükséges.

Cseréjük nemcsak kizárólag magasabb áron lehetséges, hanem pótlásuk minősége is sok esetben rosszabb, amely előrelátható következményeket, sőt akár egy élelmiszerválság, mondjuk ki éhínség rémét is felveti.

Másik ilyen tanulság az orosz fegyveres erők alacsony hatékonysága. A hidegháborús térképekkel elinduló egységek, az egy találattól felrobbanó T-72-esek vagy a kezdeti hadművelet súlyos kudarca. Nagyon gyorsan megszületett a sommás vélemény arról, hogy az orosz haderő minimális fenyegetést jelent. Aki egy kicsit is ismerte az orosz hadtörténelmet, az tudta, hogy sosem a csúcstechnológia hatékony működtetése jelentette sikereinek a kulcsát. Hanem a szívósság, az elszántság, az új és hatékony eljárások fokozatos bevezetése, valamint a megtanult módszerek megbízható alkalmazása. Még 1944 második felében is előfordult, hogy a rádióval még akkor sem felszerelt T-34-eseket a háború elején is elavultnak számító magyar Turán harckocsik olyan csapdába tudták csalni, ahol jóval gyengébb fegyverzetük is hatékonynak bizonyult. De egy-egy ilyen győzelem nem tartóztathatta fel a Nyugatra hömpölygő Vörös Hadsereget. Bár orosz tömegről és létszámfölényről jelen konfliktusban nem beszélhetünk, azonban jelentősen nagyobb ipari háttérről és élőerő-kapacitásról igen. 

Összefoglalva a fentieket:

Azonban, ahogy az Európai Unió egyre inkább megérzi saját átgondolatlanságának anyagi következményeit, a technikai államcsődben lévő ukrán állam fenntartásának havonta eurómilliárdokra rúgó költségei is úgy válnak egyre fenntarthatatlanabbá számára. 

Az ukrán nemzeti tudat szemünk láttára történő formálódása miatt az ukrajnai társadalom felfoghatatlan méretű veszteségek elviselésére is képes, azonban a fegyveres erők a lassan csordogáló nyugati fegyverek ellenére folyamatosan vesztenek erejükből. 

Ráadásul Kissinger életművének lerombolásával az Egyesült Államok vezetésének sikerült rendkívül szorosra kovácsolnia a háború megindulásakor kissé megkérdőjeleződött orosz-kínai szövetséget.

Ebben a helyzetben egyetlen kiút létezik Európa számára:

mert ez lenne nemcsak az ő, hanem a hadviselő felek érdeke is.