Miért nem vagyok konzervatív?

„Megdöbbenéssel olvasom, hogy a háborús időkben, a háborús infláció elszabadulásakor, a háborús gazdasági válság rohamléptékű közeledése idején, szóval amikor a biztonság, az egzisztencia, a munkahelyek, a családi megtakarítások, a perspektíva forog kockán, a legpezsdítőbbnek szánt szellemi viták itthon arról szólnak, hogy ki is az igazi konzervatív, mi az új jobboldal, miben áll a konzervatív forradalom, megtörtént-e már vagy éppen megtörténésben van.

Megdöbbentő.

Van némi szkepszisem azzal kapcsolatban, hogy ezek lennének most a lényegi kérdések.

Lehet, hogy azért gondolom így, mert nem érzem érintve magam. Azért döbbenek meg, mert nem vagyok konzervatív. Most meg a potenciális olvasó döbben meg. Már hogy a fenébe ne lenne G. Fodor konzervatív. Dehát Fideszes. Igen, az, de nem konzervatív.

Nem vagyok konzervatív, mert ahhoz »igazinak« kellene lenni. Ezeknek a vitáknak ugyanis az a természete, hogy rögtön beindul az »igazi« keresése. Ki is az »igazi« konzervatív (vagy éppen »igazi« liberális) és ezt rendre mások mondják meg. Vagy a »konzervatívok« ellenfelei vagy azok, akik »igazi« konzervatívnak tartják magukat – igaz, ők is csak feltételekkel. Töredelmesen megvallom, fogalmam sincs, mi az, hogy »igazi«, így »igazi« konzervatív sem lehetek.

Aztán nem vagyok konzervatív, mert nem vagyok gyáva.”

Nyitókép: MTI/Mónus Márton