„Bár nem vagyok híve a teljesen céltalan konzervativizmus-bajnokságnak, de megfogadom a néhai Roger Scruton tanácsát: csináljunk teljesen haszontalan dolgokat. Ezt fogom tenni.
Az igazikonzervativizmus afféle slágertéma minden uborkaszezonban, ha más dolgunk éppen nincs. Nemrég ismét előkerült a téma, az itt jelenlévő Lánczi Andrásról sikerült mellékelni hozzá egy igen dehonesztáló karikatúrát. Az orgánumot kegyeleti okokból nem fogom emlegetni, Lánczi András pedig mégiscsak valaki – és itt jobb, ha befejezem a mondatot.
Az »igazikonzervativizmus« vitatémája már önmagában is jelzi, hogy egyes, politikailag kevésbé sikeres irányzatok mennyire közel kerültek a liberálisokhoz és a baloldalhoz a logikájukban.
A »ki az igazi konzervatív« és hasonló megfejtések meglehetősen ideologikusak, és úgy tűnik, ez is import-termék, mert ideologizáló konzervatívokat leginkább az Egyesült Államokban találunk.
Az igazikonzervativizmusról szóló értekezések arra irányulnak, hogy »tisztázó vitákat« kezdeményezzenek, melyek során el lehet különíteni irányzatokat, szektákat, a nem helyesen gondolkodó, »nem igazi konzervatívokat« ki lehet átkozni stb. Nos, az ilyen »tisztázó viták«, »alapelvek tisztázása« pont azok, amiket a konzervatívok születésük óta rühellnek. A konzervatív habitus ugyanis épp az ilyen »tisztázó vitákkal« szemben alakult ki. A konzervatívok nem vitatkoznak, legalábbis nem egymással vagy nem komolyan.”
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád