„64 évvel ezelőtt, ezen a napon végeztette ki a Kádár János vezette rezsim Nagy Imre miniszterelnököt mártírtársaival együtt. Emiatt is joggal állítható, hogy a Kádár rendszer vérben és bűnben, a népakarattal ellentétesen fogant. Az elmúlt hetekben, ahogy elnéztem a Besúgó című – szerintem jó és hasznos – sorozat kapcsán kirobbant vitákat, több esemény és emlék jutott eszembe.
Például az, hogy a mártír miniszterelnök nevét a kommunista rendszerben kimondani sem volt szabad. Próbálták kitörölni őt is, és a forradalmat is a tudatunkból. Én hősként tiszteltem őket, hála a családi emlékezetünknek és a Szabad Európa Rádiónak. Történelem órákon egy szót sem lehetett hallani '56-ról, legfeljebb úgy, hogy a bujkáló fasiszták ellenforradalmat robbantottak ki. Művelt családokból származó barátaim semmit sem tudtak az akkori eseményekről és a szereplőkről sem.
Aztán eszembe jut az is, amikor 1981-ben Zalaegerszegen katonáskodtam, és október 23. közeledtével, különleges parancsban megtiltottak minden kimenőt és eltávozást a hatalmas laktanyából, és lényegében harckészültségben, fokozott őrséggel vártuk az »ellenforradalom« évfordulóját (hátha az imperialisták szervezkednek majd).
Emlékszem arra is, amikor 1988-ban már létrejött a Fidesz, és az ellenzék több ismert alakjával – Kis Jánossal, Tamás Gáspár Miklóssal, Mécs Imrével, Csoóri Sándorral, Solt Ottiliával és másokkal – együtt, pár százan a Batthyány örökmécsesnél gyűltünk össze az évforduló kapcsán. Rendőrök rontottak ránk, a verekedésben ekkor vitték el például TGM-et és Orbán Viktort is. Mi, akiket nem kaptak el ott, tovább vonultunk a Szabadság térre, majd végig a Váci utcán Nagy Imrét éltetve, demokráciát követelve. Itt csaptak le ránk újra a rendőrök könnygázt alkalmazva, és verték szét a közben kb. ezer főre duzzadt demonstrációt.
Persze előttem van az egy évvel későbbi újratemetés is, ahol a Hősök terén 3-400 ezer ember jelenlétében búcsúztunk el az Állatkert tetemei közé elásott Nagy Imrétől, Gimes Miklóstól, Losonczy Gézától, Maléter Páltól és Szilágyi Józseftől. A hatodik, üres koporsóval a forradalom több ezer áldozatára emlékeztünk. Ma már tudjuk, hogy a hazugságokra épülő, az embert nap mint nap megalázó szocializmust, a Kádár-korszakot is eltemettük akkor. Milliók szembesültek aznap – hála a TV-közvetítésnek – az igazsággal, azzal, hogy mit műveltek a hazai kommunisták a forradalom alatt és utána.