Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Akinek mindez kevés, az híján van a belátóképességnek.
„10+1 tény a szomszédunkban dúló háborúról és Magyarország ezzel kapcsolatos politikájáról
1. Elítélte Magyarország az Ukrajna elleni orosz agressziót? Igen.
2. Megszavazta Magyarország az Oroszország elleni uniós szankciókat? Igen.
3. Támogatná Magyarország Ukrajna uniós tagságát? Igen.
4. Segíti Magyarország a háború elől menekülőket? Igen.
5. Magyarország »jól jár« a háborúval? Nem. (Másként megfogalmazva: a béke érdeke hazánknak? Igen. Seneca óta tudjuk, hogy mennyire fontos minden fegyveres konfliktusnál feltenni őszintén a kérdést, hogy az vajon kinek az érdeke, ki az, aki valójában hasznot húz belőle? Hogy nem mi vagyunk azok, az elég könnyen belátható...)
6. Megtámadta Oroszország a NATO-t? Nem.
7. A NATO beavatkozik a háborús konfliktusba? Nem.
8. Mindenképp szükségünk van az orosz nyersanyagokra? Igen.
9. Más uniós országok is vannak, akik nem tudják nélkülözni az orosz nyersanyagokat? Igen.
10. A magyarok ki szeretnének maradni ebből a háborúból? Igen.
+1 A magyarok felelősek a Kárpátalján élő nemzettestvéreikért? Igen.
Magyarország mindent megtett eddig is, amit csak lehetett a háborús helyzet megszüntetéséért, következményeinek enyhítéséért, folyamatosan szorgalmazza a háború tárgyalásos úton való mihamarabbi lezárását.
Ugyanakkor Magyarországnak elvitathatatlan, elemi érdeke, hogy ne sodródjon bele semmilyen háborúba, gazdasága pedig ne roppanjon össze egy olyan Oroszország elleni szankció miatt, ami saját magunknak fáj csak igazán.
Az elfoglalt magyar álláspont következetes, megfelel az emberiesség követelményeinek és minden szövetségi rendszerünk szabályainak, komoly áldozattal jár, ugyanakkor bölcsen kerüli az öngyilkos megoldásokat és az érintett felek közti mihamarabbi párbeszédre, tárgyalásra sarkall.
Magyarország felülemelkedik az egyre agresszívebb hangvételű külső (és belső) nyomás stílusán. A szuverén államok tekintetében nehezen értelmezhető, országunk alapvető érdekeivel összeegyeztethetetlen követelésekre higgadt érveléssel, előremutató javaslatokkal válaszol.
Akinek mindez kevés, aki egy erkölcsileg méltányos és politikailag felelős nemzeti álláspontot »bűnrészességként« ítél meg, az vagy irracionális pozíciót vesz fel és híján van a belátóképességnek, vagy úgy cselekszik, ahogy azt nálánál nagyobb erők elvárják tőle.”
Nyitókép: MTI/AP/Andrew Marienko