A baloldal még abban sem tudott elegánsan megegyezni, hogy ki legyen az a jelöltjük, aki végül nem lesz köztársasági elnök. Azzal mindenki tisztában van, hogy az ellenzék jelöltjének lenni a mostani körülmények között nem több, mint 15 perc szimbolikus hírnév. Deezt sem tudták méltósággal kezelni.
Annyira futott erejükből, hogy jókorát „belerúgjanak” az általuk látszólag igen nagy tiszteletben tartott Iványi Gáborba, akit Márki-Zay már jelöltnek nevezett, majd kiderült, hogy mégsem. Ezt követően, a Jobbik nyomására egy olyan „nemzetközileg elismert magyar közgazdász professzorra” (copyright by Péter Jakab) Róna Péterre esett a választásuk, aki korábban az LMP holdudvarához tartozott, de az ő jelölésétől eredetileg a Párbeszéd és a DK is elhatárolódott.
Róna jelölésétől a baloldal „bivalyerős” gazdasági szakértői hátudvara kapott rögtön sikítófrászt. Király Júlia az „elismert” közgazdász professzort nemes egyszerűséggel „huncut pici gazembernek” nevezte és ezzel a lendülettel el is hagyta a Márki-Zay féle szakértői csapatot.Az a tudatos építkezés újabb bizonyítéka, hogy „Mini Feri” továbbra is úgy tudja, Király az ő csapatát erősíti.
A szintén baloldali korábbi jegybankelnök Simor András Rónát „egy teljesen erkölcstelen figurának”, Békesi László bukott szocialista pénzügyminiszter pedig „egy ellentmondásos, gátlástalanul törtető figurának” nevezte. Ezekben a kijelentésekben benne van a baloldali„élcsapat” összevisszaságának, bénázásnak, kiszámíthatatlanságának kvintesszenciája, és még elképzelni is szörnyű, hogy mihez kezdenének ezek az országgal, ha ne adj’ Isten hatalomra kerülnének.
Gyurcsány és Jakab tét nélküli izmozásával sikerült megalázniuk mind Iványi Gábort, mind Róna Pétert, de a legnagyobb pofont mégis „a Kapitány” kapta, akinek a főnökök jelezték, hogy hol a helye a hierarchiában és aki alkalom adtán annak is örülhet, ha megengedik neki, hogy saját titkárát kiválassza.
Soha többé baloldal!