Bármi is lesz ezután, azt tudnunk kell, hogy Oroszország a háború után is létezni fog

„A végzetes fordulat

Ma minden Oroszországot érintő megszólalásnak azzal kell kezdődnie, hogy az Ukrajna ellen indított háború elfogadhatatlan. Ebben vitának nincs helye.

Az előzményekről és a következményekről azonban nagyon is lehet. Itt van például az az érv, hogy Ukrajna szuverén ország, milyen jogon vitatja el bárki a jogukat, hogy olyan szövetségi rendszerhez csatlakozzanak, amilyenhez akarnak.

Csakhogy ez így nem igaz. A világ tele van világpolitikai kényszerekkel. Hogy csak a legközelebbi példát mondjuk, Ausztriát és Finnországot a világpolitikai realitások kényszere tette semlegessé, és ezt a semlegességet közel nyolc évtizede tartják. Ha a béke érdekében Ausztriától és Finnországtól elvárható a semlegesség, vajon Ukrajnától miért nem várható el ugyanez?

Ezer példa van arra, hogy az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeit távoli országokban akár katonai erővel érvényesíti. Vajon Oroszországtól miért vitatja el a nyugati világ, hogy maga is így tegyen, legalább a vele szomszédos országok esetében?

Persze értem én. A nyugat szemében az USA a jó, a demokratikus, és amikor a saját érdekeiért akár háborút is indít, így a jó demokráciát védelmezi. Ezzel szemben Oroszország a rossz, az autokratikus, és ha az érdekei érvényesítésére tör, azzal a rossz nyer teret a világban.

Az a gyanúm, ezen a ponton vett végzetes fordulatot az események sora. A nyugat jogot formált magának, hogy legyőzze, de legalább bekerítse, térdre kényszerítse Oroszországot. Oroszország tragikusan rossz választ adott erre a kihívásra, elfogadhatatlan, megbocsáthatatlan agressziót követett el Ukrajna ellen. De hogy miként fajulhattak idáig a folyamatok, abban a nyugat egyoldalúsága meghatározó szerepet játszott.

Bármi is lesz ezután, azt tudnunk kell, hogy Oroszország a háború után is létezni fog. Onnan két út vezet tovább. Az egyik, hogy a nyugat olyan mértékben meggyengíti, elszegényíti Oroszországot, hogy soha többé ne legyen képes vélt vagy valós érdekei határain túli érvényesítésére. A másik, hogy a nyugat tudomásul veszi ezeknek a vélt vagy valós érdekeknek a létezését, és a határokat kijelölve valamilyen szinten alkalmazkodik hozzájuk. A következő évtized egyik legfontosabb kérdése lesz, hogy a nyugat melyiket választja.”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán