Rendezhetők-e közös dolgaink a szlovákokkal? Szívesen felelnék igennel, ahogy 2010-ben tettük, amikor elindítottuk a Kárpát-medencei nemzetek közötti megbékélést szorgalmazó mozgalmunkat. Vannak jelek, amelyek erre utalnak. Ilyen volt például Kövér László 2021. augusztus 2-án, a somorjai kitelepítettek emlékműve felavatásán mondott beszéde.
Legszívesebben idézném az egészet, de ki olvas el manapság egy hosszúra nyúló írást? Rövidítek tehát, de megadom az egész beszéd elérhetőségét, lehessen ellenőrizni, hogy nem torzít az idézés.
A kockázat nagy, mert »csak az együttműködő közép-európai nemzeti államoknak van esélyük arra, hogy közösen kivédjék a társadalmaik lelki és morális felbomlasztására irányuló globalista támadásokat, hogy polgáraik egyenként és közösségek tagjaiként egyaránt megőrizhessék az emberi méltóságuk alapfeltételét jelentő nemi, családi, vallási és nemzeti önazonosságukat. … Csak akkor nyerhetünk igazán, ha Közép-Európában és a Kárpát-medencében senki sem lesz vesztes. Ha mindenki gyarapodni tud lélekszámban és lélekben egyaránt.«
85 éves József Attila sodró erejű órája: A Dunánál. Összefonódik benne a költő múltja a nemzetével, és végül kiadja magának, nekünk, mindannyiunknak a feladatot: rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk, és nem is kevés. Nyolcvanöt év elég nagy idő. Sikerült rendeznünk valamit? Örök optimizmusom sem gátol meg abban, hogy leírjam: semmit. Eredményeink vannak, az idegen impérium alá kényszerült nemzetrészeink élete hol jobb, hol rosszabb, s ez igaz a szomszéd országokkal való kapcsolatokra is, de mindenben van valami bizonytalanság, esetlegesség, és épp emiatt ideiglenesség. Az hiányzik, amit József Attila akar: a rendezettség.
Hogy ez a közös jövő építésével kecsegtető beszéd nem a »fogjunk tehát össze« lelkesedését váltotta ki, hanem Ivan Korčok külügyminiszter sajátos facebook bejegyzését, és egy diplomáciai jegyzéket, annak a jele, hogy a 85 esztendőt nem volt elég, hogy közös dolgainkban érdemben előrébb jussunk.
Korčok úr görcsösen fél a történelmi témáktól. Nem kellene. Kijelentette, hogy Szlovákiában nem nyitnak meg történelmi témákat, ezzel sajnos lényegében kizárja a közös dolgaink rendezésének lehetőségét. Azonban bízom abban, hogy Szlovákia demokratikus állam, és nem a külügyér dönti el, hogy ki miről beszélhet és gondolkodhat. Šefan Hríb már régen nyiltan bocsánatot kért azért, amiről Korčok hallani sem akar. Čarnogurský pedig épp nemrégiben cikkezett arról, hogy a szlovákok és magyarok közötti feszültség a XIX. század terméke. Az azt megelőző több mint 900 év szerinte nem a magyarok önkényuralmáról szól. Tehát nem Korčok körül forog a világ, de még a felettébb bonyolult szlovák-magyar kapcsolatok rendezésének lehetősége sem. Betegesnek tartom, hogy szerinte Kövér történelmi leckét adott Szlovákiának. A történelmi leckét a történelem, keresztény felfogásban az Úristen adta, s nekünk, szlovákoknak és magyaroknak kell a feladatot közösen megoldanunk. Korčok miniszter úrra ebben a munkában nem számíthatunk. De nemcsak Ivan Korčokból áll a szlovák világ. Ezért a cím kérdésére ma úgy felelek: valamikor igen. Nagyon remélem, hogy az időpont nem Korčok miniszteren múlik.”