Baloldali szuperhősök

„Süle Zsolt, Tóth Péter. Van-e olyan, aki e két nevet nem ismeri? Van. Rengetegen élnek olyanok, akik még csak nem is hallottak a két úrról. Tóth és Süle egyébként a Jobbikban politizál, és több közös tulajdonsággal is rendelkezik.Az egyik, hogy finoman szólva sem rajonganak a zsidókért meg a cigányokért – Tóth a melegeket sem szívleli –, a másik pedig, hogy birtokolnak egy egészen különleges szuperképességet. Láthatatlanná tudnak válni. Egyszerűen eltűnnek, ha az élet úgy hozza. És most úgy hozta. De mielőtt erre rátérnénk, beszéljünk egy picit a balliberálisok egyik kedvenc hobbijáról. A hazai és a nemzetközi baloldal egy emberként, az igyekezettől verejtékezve, kigúvadt szemekkel szokott a nácik, a szélsőjobboldaliak meg a fasiszták után kutatni.

Messziről egészen úgy tűnnek, mintha dühösek és ingerültek lennének, miközben minden hajtás, fű, fa és bokor mögött nácikat keresnének, vagy ahogy a szenvedélytől kipirult arccal gyanakvóan vizslatnak, méregetnek és szagolgatnak minden általuk veszélyesnek gondolt tárgyat, mondatot és betűt. Amíg kutakodnak, mérgesnek látszanak, aztán mégis kiül az arcukra az a semmihez sem hasonlítható leplezetlen öröm, amikor végre félelmet nem ismerve, kíméletlenül lecsaphatnak a magyar zászlókkal vonulókra, a magyarságukat nem szégyellőkre, a hazájukért aggódókra és a keresztényekre. 

Fiatal olvasóink nem tudhatják, hiszen nem éltek még a kilencvenes években, de akkoriban a balliberális politikusok és a hűséges sajtójuk képes volt halálkomoly arccal lefasisztázni és lenácizni minden fideszes tüntetőt, aki magyar, ne adj’ isten árpádsávos zászlóval ment ki az utcára demonstrálni. Sportot űztek abból is, hogy melyikük képes a legártatlanabb dologból is levezetni a legsötétebb vészkorszak visszatértét vagy azt, hogy a jobboldal újra el fogja indítani azokat a bizonyos »vonatokat«. ”

Nyitókép: Tóth Péter Facebook-oldala