Tiltakozásom fejeztem ki az Európai Parlament LIBE szakbizottságának elnökéhez
A LIBE sajnálatos döntése tiszteletlen a Tanáccsal, mint az Európai Unió intézményével szemben és súlyosan sérti a lojális együttműködés elvét.
Politikai állásfoglalás lett a vakcinaválasztás. Kelet vagy Nyugat. Okosak és megvezetettek. Jobb vagy bal. Jók és rosszak.
Jásdi István csopaki borász írása
Új időszak kezdődött az oltási programban. Mostantól nem a vakcina a szűk keresztmetszet, hanem – a zöld kártya növekvő hatalma ellenére, buta szakszóval – az „oltakozni” vágyó állampolgár.
Miután mi idősebbek három hónap alatt kivétel nélkül „felvettük” a Sinopharmot és a Pfizer-Biontechet, és regisztrált középkorú és fiatalabb munkatársaink egy hónap alatt megkapták a saját Szputnyikjukat, Astra Zenecájukat vagy éppen Modernájukat, megpróbáljuk a szándékosan kimaradókat is rábeszélni. Nálunk csak ketten vannak, de egy ilyen kis vállalkozás munkáját hosszú hetekre megbéníthatja egy-két munkatárs betegsége vagy karanténba zárása. Győzködöm őket, vitatkozunk és közben egyre inkább megértem, mitől bizonytalanok.
Sok forrásból származó, számtalan információval rendelkeznek. Nem a tájékozatlanságuk áldozatai, ahogyan azt egyesek elképzelik. Mindent elolvastak a covidról és a különböző vakcinákról. Az információk között nem egyszerű rendet rakni. Ahogyan –úgy látom – sokan a látszólag magabiztosak számára sem. Nem egyszerű a pandémiával és az oltásokkal kapcsolatos hírek és álhírek tengerében tisztán látni. Több szinten gyártanak számunkra covid-híreket.
Talán még inkább, mint a Déli, majd az Északi Áramlat, vagy a fegyverkezés. Amelyik állam előbb lábal ki a bénult állapotból, nemcsak gazdasági előnyt, de világpolitikai presztizst is kovácsol a teljesítményéből. Bizonyíték a felsőbbrendűségünkre. „Kínai vírus”, „korszerűtlan vakcinák”, „vakcina-eladás gazdasági befolyásért”, „USA first”, „Brüsszel bénázása”, „London függetlensége”, „az orosz befolyás eszköze”, „Izrael az első” és a többiek. Kormányok, titkosszolgálatok és sajtókapcsolataik vastagon vagy finoman szőtt hálóiban esélye sincs a valóságnak.
Örökké választásra készülő demokráciáinkban a járvány kezelése, a betegek és áldozatok száma, a kórházi ellátás helyzete, a pandémia gazdaságra gyakorolt hatása, az oltási program sebessége és szervezettsége, a gazdaság állapota, az újranyitás időpontja mind bizonyíték a rezsim alkalmassága mellett vagy ellen. Leleplezések, nyilatkozatok háborúja és a provinciálisok örök átka: hivatkozás a távoli tekintélyekre. Politikusokra és világlapokra. Választásokat dönthetnek el.
Sok milliárd alkalmas és alkalmatlan teszt, hatásos és hatástalan gyógyszerek, berendezések értékesítése. Egyszer használatos fecskendők és szájmaszkok tízmilliárdjai.
És akkor még nem beszéltünk a vakcinákról. A gyógyszeripar hatalmáról és befolyásáról bárki fogalmat alkothat, aki csak egyetlen estén végig nézi a tévéadók hirdetéseit prosztatától a hüvelygombáig és az ételkiegészítőkig. Aki a világméretű vakcinaversenyben elöl marad, rengeteg pénzt keres. Aki hosszú, költséges kutatásokba pénzt fektetett és az utolsó pillanatban kénytelen kiszállni, az mindent elveszít. Ahogyan az utolsó EU-n belüliként a francia Sanofi és a Pasteur Intézet, idén januárban.
Az amerikai multi, a Pfizer néhány éve elbocsátotta háromezer kutatóját és úgy döntött, hogy a költséges saját programok helyett megveszi a piacon azokat a kutatási eredményeket, amelyekre szüksége lehet. 2018-ban így toltak százmilliókat a nekünk magyaroknak Karikó Katalin által fémjelzett, mainzi Biontech kutatásaiba és az mRNS terápiás felhasználásának kísérleteibe.
Az első korszerű vakcina terjesztője az USA-beli cég lett. Az elnökválasztás másnapján egyedülálló sebességgel indult az Egyesült Államokban az oltási program.
Üzletileg kétféleképpen lehet valaki eredményes: ha bizalmat ébreszt a saját termékei iránt, vagy ha lerombolja a konkurens iránti bizalmat. Az üzleti világban mindkét stratégiát alkalmazzák. Hírek és álhírek, valós és álkutatások, környezetükből kiragadott nyilatkozatok, tendenciózus statisztikák terjesztése.
A sajtó eleinte bajban volt a járvánnyal. Sokáig csak a vuhani, bronxi és bergamói katasztrófák képeit tudták közvetíteni. Még ahhoz is kevés volt az információ, hogy felelőst találjanak. Először az amerikai elnök ébredt. Ahogyan százegynéhány évvel ezelőtt az amerikai hadsereg által Európába behurcolt vírusról azonnal tudták, hogy az a spanyolnátha, ugyanúgy tudták most, hogy az új típusú koronavírus – kínai. Hamarosan a szállingózó, majd tömegesen érkező valódi és álszakértők magyarázataiból a sajtótermékek kikotyvasztottak a saját politikai oldaluk számára kedvező egyveleget. Politikai állásfoglalásokból és álszakértők, egyszer volt illetékesek szavaiból saját valóságot teremtettek.
Kelet vagy Nyugat. Okosak és megvezetettek. Jobb vagy bal. Jók és rosszak.
Az internetes közösségi buborékok emberei érzékelték a befolyásolást, nem akartak hinni senkinek. Függetlennek maradni. Buborékjaikban a mindenhonnan összecsipegetett információ-morzsákból gyártottak maguknak párhuzamos saját stratégiákat. Sokszor kiöntötték a fürdővízzel a vakcinát.
Az információs zajban alig hallatszik a kutatók, a kórházi orvosok és a járványmatematikusok hangja. Mondanivalójuk nem túl színes és nem elég blikkfangos. Nem adják el a lapot. Nem eléggé kedvez a mi oldalunknak. Bevallják, hogy sok mindent nem tudnak. A sok mindent tudó között alig látszanak. Mégis ők rendelkeznek a legtöbb tudással. Mára sokkal többel, mint egy éve a járvány kitörésekor. Tudják, hogy az adott időpontban, az adott lehetőségek birtokában, mit lehet, mit kell tennünk.
Az ő hangjukat kellene most felerősíteni. Jó lenne, ha közben a többiek hallgatnának. A játszmáikat lejátszhatnák később.