Kora reggel óta igyekszem megfogalmazni ezt a „valamit”, ezt a hátborzongató fényű „többet”, ami bő egy éve történik velünk.
Sétálva, nagyjából tíz perccel a megbeszélt időpont előtt indulok el, alig néhány saroknyira van innen a rendelő. Enyhe szilveszter utáni hangulat a járdán, a szombati terasznap maradványa, különös fegyelmezettség bennem. Amúgy tétova madárfütty és kifejezetten kellemetlen szél; balra megpillantok egy kettétört széket.
Fogalmam sincs, mennyit kell majd várni, úgyhogy két olvasnivalót is viszek magammal, a kisebb adagokban fogyasztható Karanténszótárt meg a Sic Itur ad astra 2020-as Ökopolitika-számát.
A bejáratnál gyors hőmérőzés, aztán kézfertőtlenítés, minden flottul megy, kellemes lejtőn haladunk lefelé. A második emeleten jobbra, előkotrom a gyűrött papírokat.
Kora reggel óta igyekszem megfogalmazni ezt a valamit, ezt a hátborzongató fényű többet, ami bő egy éve történik velünk. Nem megy, persze –
Az Ismeretlen kizökkentette az időt; régi szavakkal és régi sörösdobozokkal nem tudunk jelentést rendelni a „mögöttünk” álló hónapokhoz.
Jól éreztük magunkat szombaton, de egyelőre elképzelni se tudjuk, mi történt aznap.
Kb. tízen lehetünk a váróteremben, szerintem mindenki negyven alatt. Egy kedves házaspár kisbabával, sűrű csend. Úgy öt perc után előveszem a szótárt. „Kaspókommandó”, ilyet szól. Életemben nem hallottam, pedig állítólag nagyon használtuk.
„Családi csetkör”, „karanténsuli”, „telcovid”, „fotelkonferencia”, „stresszsütés”, „bérfutópad”, „boomer doomer”. Ez viszont elég érdekes: „doomscrolling: a közösségimédia-posztok megszállott olvasgatása a krízisidőszakban, egy másik meghatározás szerint: a járványhírek görgetésével, olvasásával eltöltött képernyőidő. A szó a világvégére, veszélyre (illetve áttételesen a Wall of Doom videójátékra) és főként telefonon történő görgetésre utal. Az angol kifejezés magyar szövegben is előfordul. Abba kell hagynom a doomscrollingot, depresszióssá tesz!”
Fél óra után szólítanak végre: „Ki a következő bátor?”
Nehéz egy ilyen kérdésre azt mondani, hogy „Én!”, igaz, más körülmények között is baromira nehéz ilyesmit mondani.
Ülök a széken megint, de ezúttal bent. Van-e bármilyen krónikus betegségem, nincs, szedek-e bármilyen gyógyszert, nem szedek.
Pár perccel később kibontakozik valami, lassan érezni kezdem a helyét.
Az utcán változatlanul ott a széjjeltört szék, de megesküdnék rá, hogy kicsit elmozdították. Reggel is minden rendben, semmiféle tünetet nem érzékelek magamon. Amúgy meg egészen világos, hogy
tényleg egyfajta keletkezésben vagyunk; jelentős kiegészítésre szorulunk, nem látjuk még a teljes képet.
Ahogy Békés Márton írja: „Ez a járvány évszázadunk Eseménye. (...) A metafizika a hétköznapi tapasztalat része lett: a létrejövés drámája »szociális távolságot« tartva lekísér a boltba, ott ül az üres villamoson, egyedül táncol az ürességtől kongó banknegyed térkövén.”
Azért ez szép.
Pünkösdkor jön a második kör!
(Képek: R.J.)
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az évekkel ezelőtt rettegett Covid-vírus ma már valahol a nátha és az influenza között van félúton.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Lecsap az influenza.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
