„Nem igaz, hogy a történelmet csak a győztesek írják. Napóleont nem kérészéletű hódításai, de nem is nagy vereségei, mint az orosz hadjárat vagy Waterloo tették nagy történelmi személyiségé, hanem az európai polgárosulásnak általa adott lökés. Hitler és Sztálin nevét sem annyira háborúikért fogja emlegetni borzadva az utókor, hanem kegyetlen tömeggyilkosságaikért. Viszont a tudomány óriásai, mint Einstein, és a mindennapi élet olyan átalakítói, mint a rádióaktivitás felfedezői és kihasználói vagy a számítógép kifejlesztői, kétségtelenül beírták nevüket a történelembe.
A március 2-án 90 éves mihail gorbacsov világtörténelmi tette, hogy felismerte a diktatórikus szovjet kommunizmus életképtelenségét, és békés úton lebontotta azt. Ezzel visszaadta a szabadságot, a sorsuk fölötti önrendelkezés jogát nemcsak a szovjet birodalom csatlós államainak, de az egykori Szovjetunió valamennyi nagyobb nemzetének. Ő maga is így nyilatkozott az orosz médiának adott születésnapi interjújában: »Legnagyobb eredményünknek azt tartom, hogy az emberek szabaddá váltak és leszámoltak a totalitárius rendszerrel.«”