„Eléggé szűklátókörű az, aki úgy véli, a gyarapodáshoz elsősorban pénz kell. Már Széchenyi rámutatott angliai tapasztalatai alapján:
»Azt tartják, a pénz teszi az angolt. Nos, vedd el a pénzt az angoltól – hagyd meg az eszét. Add oda a pénzt a magyarnak – de hagyd meg olyan butának –, és minden marad a régiben. Bizony a pénz mintegy a látható instrumentuma a fejlődésnek, mélyebben és láthatatlanul az ész működik…» A legnagyobb magyar az ész, a kiművelt emberfő mellé odatette a polgári erényt is mint erőforrást. Az első Orbán-kormány pedig tudatosan nevezte el Széchenyiről az éppen húsz éve elindított átfogó nemzeti gazdaságfejlesztési tervét, amely valódi gazdaságpolitikai fordulatot jelentett az addigi neoliberális-monetarista doktrínához képest, s látványos áttörést hozott a magyar gazdasági növekedés, felzárkózás ütemében és a növekedés szerkezetében egyaránt.
A 2002-es kormányváltás után elsikkasztott, de 2010 után újjáélesztett és továbbfejlesztett eredeti magyar gazdasági és társadalmi modellnek köszönhetően az elmúlt száz év legsikeresebb évtizede van mögöttünk. A koronavírus-világjárvány és a kilencven éve nem tapasztalt mélységű gazdasági világválság 2020-ban lefékezte ugyan a fejlődésünket, de a kormányfő által felvázolt újraindítási akcióterv jó alapot és egyben reményt nyújt a kilábalásra. A gazdaságpolitikusok, a vállalkozók és a munkavállalók magasabb minőségű – ön- és egymás iránti bizalomra, kölcsönös tiszteletre épülő – együttműködésével az uniós átlagnál erősebb, válságtűrőbb magyar gazdaság így remélhetőleg hamarosan visszatér a dinamikus és fenntartható felzárkózási pályára.”