Nehéz áldozatnak látni Szájer Józsefet

„Pár nappal az események után az egyik legmegosztóbb kérdés talán az, hogy Szájer József a Fidesz kirekesztő politikájának áldozata, akit sajnálni kell, mert kénytelen volt évtizedeken át kettős életet élni, vagy pedig megvetést érdemel a fideszes képmutatás mesterfokú reprezentánsaként. Ön mit gondol?

Nehéz áldozatnak látni Szájer Józsefet, ehhez tényleg minden bennem rejlő humánumot össze kéne szednem. Ennek a történetnek azok az áldozatai, akiknek az életét tönkreteszi ez a homofób hatalom. Az én coming outomnak érdekes mellékterméke, hogy azóta meg szoktak találni a Facebookon – a gyűlölködő üzeneteken túl – olyan melegek, akik úgy érzik, hogy nem tudnak kihez fordulni tanácsért. Jobbára vidékről keresnek meg, de nagyvárosokból is. Egy érettségi előtt álló fiú például állandó félelemben él, mert az osztálytársai rájöttek, hogy meleg, folyamatosan buzizzák, van egy kifejezetten homofób tanára, aki szintén rászállt, és mivel a szülei is hasonlóan gondolkoznak, otthon nem mer beszélni erről.

Amikor a kormány különböző képviselői vérmérsékletük szerint tolják a buzizást, akkor ennek a gyereknek az osztálytársai, tanára és szülei megerősítést kapnak abban a hitükben, hogy a melegek beteg, természetellenes és veszélyes alakok, akiket nem szabad a gyerekek közelébe engedni, mert ki tudja, mit fognak csinálni velük. Ebben a sztoriban vett részt Szájer József. Nem ő az áldozat, hanem ez a fiú, akinek pokollá teszik az életét.

Miközben a melegek elleni indulatkeltést a Fidesz számlájára szokás írni, a Szájer lebukását kísérő, már-már eksztatikusan kárörvendő reakciókba is sokszor homofób megjegyzések, melegeken gúnyolódó mémek vegyülnek. Milyen következtetések vonhatók le ebből?

Voltak homofób megnyilatkozások, de inkább aljasnak vagy övön alulinak mondható túlkapásokkal találkoztam. Ezeknek a jó része szerintem abból fakad, hogy a NER-ben nagyon ritkán tapasztalja meg a szélesebb közönség, hogy a kormánypárt egyik, legszűkebb elithez tartozó tagja ennyire látványosan és megalázóan bukjon el. Menekültüggyel foglalkozom, ezért is látom, hogy ez a hatalom mennyire nyugodtan gázol át a legelesettebbeken, mennyire jellemző módszere a politikájuknak, hogy gyenge vagy semmilyen érdekérvényesítéssel nem rendelkező csoportokat pécézzenek ki. Azzal indult az év, hogy miután a szegregált gyöngyöspatai diákok megnyertek egy pert, a miniszterelnök kijelentette, ez sérti a társadalom igazságérzetét.

Egy csapásra célkeresztbe kerülnek azok a gyerekek, akiket egyébként másfél évtizeden keresztül szegregáltak, és perek sorozatai kellettek ahhoz, hogy ezt egyáltalán tényként le lehessen írni. A menekültügy ugyanerről szól: a hozzánk segítségért forduló embereket, gyereket is, másfél-két évre törvénytelenül konténertáborokba zárták, hogy közben minden nap lehessen migránsozni. Ez a hatalom szereti azt sugallni magáról, hogy bármikor bárkivel bármit megtehet, mert érinthetetlen, ezért is indította be annyira a közvéleményt, hogy ilyen pőrén kibukott az igazság.”