Ehhez a példátlan náci sikerhez alig kellettek a németek

„A magyar állam képviselői 1944 tavaszán és nyarán rendkívüli sebességgel és hatékonysággal voltak képesek lebonyolítani százezrek gettósítását és deportálását. Az Ön kutatásai szerint hogyan kerülhetett erre sor?

Ami 1944-ben Magyarországon történt az egyszerre unikum és hungarikum.

Unikum, mert az itteni deportálások még a holokauszt történetében is példátlanok. Érdemes összehasonlítanunk más országokkal. Náci szempontból a végső megoldás a megszállt nyugaton Hollandiában, a szövetségeseik közül pedig Szlovákiában volt a legsikeresebb. Hollandiában a deportálások lényegi része több mint két évig tartott. A szlovákoknál hét hónapig. Magyarországon viszont mindössze nyolc hét elég volt a vidéki zsidók elhurcolására.  Tehát messze nálunk ment a leggyorsabban.

Ráadásul míg a szlovákoknál 56 ezer embert deportáltak, a hollandoknál 103 ezret, nálunk több mint 430 ezret. Egy átlagos héten a szlovákoknál 1867, Hollandiában 888 zsidót deportáltak. Nálunk viszont hetente 54 ezret szállítottak Auschwitz-Birkenauba. Olyan sokat, hogy Rudolf Höss, Auschwitz SS parancsnoka könyörgött a tempó lassításáért [Az SS, németül Schutzstaffel, náci paramilitáris szervezet, a náci biztonságpolitika és terror legfőbb intézményes eszköze volt – a szerk. megjegyzése]. A magyarországi végrehajtók a szlovákiai kollégáiknál harmincszor, a Hollandiában működőknél hatvanszor voltak hatékonyabbak.

Hogy mi volt ebben a hungarikum? Az, hogy ehhez a példátlan náci sikerhez alig kellettek a németek. Adolf Eichmann SS-alezredes, akit Gestapo körökben csak „mesterként” emlegettek, talán 20 fős saját stábbal érkezett Budapestre. A titkárnők, telefonos kisasszonyok és az őrök mellett összesen ennyi kipróbált embere volt. Csakhogy ennyivel egy Szentendre méretű települést sem lehet »zsidótlanítani,« nemhogy egy egész országot. Nálunk viszont háromnegyed millió zsidó élt a német megszállás pillanatában.

Nézzünk egy konkrét példát.

Kárpátalja és Észak-Erdély »zsidótlanításához« Eichmann például 40 SS őrt és 8 tisztet tudott küldeni. Mégis, három héttel később arra koccinthatott, hogy 289 ezer zsidót már deportáltak is Auschwitz-Birkenauba. De kik? Ez a 48 SS? Dehogy.
Ők csak némileg segédkeztek és ellenőrizték a folyamatokat. A magyar csendőrök és rendőrök ezrei csinálták és a teljes közigazgatás, a szolgabírótól a fogalmazóig.

Országosan százezrek működtek közre a zsidók gettókba hajtásában, őrzésében és persze főleg a kirablásukban. Lefoglalták a lakásaikat és üzleteiket, elvették a jegygyűrűiket, kiszámolták az adótartozásukat. Amit nem loptak el, arról leltár készült, a gyerekek zoknijától a dinoszauruszcsontig.

De miért? Kutatásai szerint ki és mi ágyazott meg ennek az 1944-et megelőző években?

Miért tették? A legtöbben egyszerűen azért, mert ezt az utasítást kapták a főnöküktől. Persze sokan gyűlölték is a zsidókat, és még többen akartak részt a zsákmányból. Akárhogy is gondolkodtak, éreztek, az 1938-as első zsidótörvény óta megszokhatták, hogy a magyar állam a zsidó polgárok ellen fordult. A megyei és városi tisztviselők munkájához hozzátartozott, hogy elveszik a zsidó boltosok iparengedélyét, a rendőrök letartóztatták őket, ha keresztény nővel bújtak ágyba. És közben ömlött a mindenért a zsidókat hibáztató antiszemita propaganda.

A holokauszt egyik félelmetes tanulsága, hogy a társadalmat egy embertelen, gonosz politikához is hozzá lehet szoktatni. Ráadásul akkoriban ez akár »normálisnak« is tűnhetett. Hiszen Európában szinte mindenhol üldözték a zsidókat, Norvégiától Görögországig, Ukrajnától Franciaországig.”